Az első trimeszter: élettani változások, életmód és párkapcsolat

A terhesség első harmadának fontosabb eseményei

A terhesség átlagosan 280 napig, vagyis 40 hétig tart; tárgyalásánál három darab háromhónapos egységről, azaz három trimeszterről beszélünk. A terhesség számításánál az utolsó menstruáció első napját veszik alapul, a baba azonban valójában csak az ezt követő 14. nap körül, vagyis a ciklus félidejében fogan meg.

Az első terhesség felismerése nem könnyű feladat, különösen akkor, ha nem várt teherbeesésről van szó. Az első pár hétben gyakorlatilag semmi erre utaló jelet nem találunk, és csupán az otthon elvégezhető, a HCG terhességi hormon mérésén alapuló tesztek képesek a vizeletből kimutatni a várandósság tényét.

A 4. terhességi héttől kezdődően azonban a kismamák többségénél már tapasztalható a reggeli hányinger és émelygés, a mellek megnagyobbodása és feszülése, illetve bizonyos élelmiszerek nagyfokú kívánása vagy elutasítása is. Egyesek a szagokra is érzékenyebbek ebben az időszakban, mint korábban. Sok várandós édesanya panaszkodik fejfájásról, fáradtságról, energiátlanságról, és alszik jóval többet, mint azelőtt. A lelkiállapot is ingadozóvá válhat, az elkeseredés és a vidámság sokszor korábban nem tapasztalt indokolatlansággal váltják egymást.

A szervezet fiziológiailag is felkészül arra, hogy innentől kezdve két életet tápláljon: a hormonháztartás, a cukoranyagcsere, a légzés, a vérkeringés és a szívritmus is megváltoznak, és alkalmazkodnak az új élethelyzethez. A bőr érhálózata kitágul, a trimeszter végére pedig megjelenhetnek a terhességi csíkok (striák), illetve egy, a köldöktől lefelé induló, sötétebb csík, a linea nigra is. Sok kismamánál jelentkeznek pattanások az arcon, illetve sötétebb foltok a bőrön.

A gyorsteszt pozitív eredménye után a kismamák általában kiválasztják azt az orvost, akihez terhesgondozásra kívánnak járni, illetve akinél később szülni szeretnének. A szakorvos az első vizit alkalmával ultrahangos vizsgálattal erősíti meg a terhesség tényét, illetve a magzat méretei és az utolsó menstruáció ideje alapján meghatározza a szülés várható időpontját is. Az első trimeszterben több vérvételen, vizelet- és vérnyomásvizsgálaton, valamint súlyellenőrzésen is át kell esnie a várandós mamának. A 35 év felett szülő nőknek, illetve az egyéb okból nagyobb kockázati csoportba tartozó kismamáknak lehetőségük van számos olyan vizsgálatot is igénybe venni, melyek a genetikai és kromoszómabetegségek korai felismerésére irányulnak.

A ma ismert leghatékonyabb eljárás az úgynevezett kontingens szűrés: ez a módszer csaknem diagnosztikus biztonsággal képes kiszűrni például a Down-szindrómát. Az első három hónapban ezenkívül minden várandós kismamának kötelező a fogászati ellenőrzés.

Az orvosválasztás után a kismamák védőnői gondozásba is kerülnek. Ehhez megkapják azt a „kiskönyvet”, amely minden fontos adatot tartalmaz mind a mama, mind a baba állapotáról végig a várandósság során. Az első trimeszterben a szakorvos látogatása általában havi szinten javasolt, a védőnőt pedig minden új orvosi lelettel ajánlott felkeresni.

A várandósság életmódváltoztatást is igényel

Az első trimeszter alatt nem csak az édesanyában történnek hatalmas változások. Az anyaméhben megtermékenyített egyetlen petesejt a trimeszter végére egy körülbelül 10 centiméteres és 30 gramm tömegű magzattá fejlődik, aki már kifejezetten egy kisbabára emlékeztet. A kis utód koponyája relatíve nagy méretű, kialakult füle, orra, szeme van, szíve, veséi, belei működésbe lépnek, és a magzatvízbe rendszeresen vizeletet is ürít. Spontán mozgásai egyre gyakoribbak, viszont ezt a kismamák ez idő tájt még ritkán érzik. A pocak növekedése azonban (főleg a már többször szült nők esetében) letagadhatatlan jele az áldott állapotnak.

Az első harmadban (ugyanúgy, mint végig a terhesség és a szoptatás alatt is) fontos, hogy a kismama életmódját összhangba hozza várandósságával: kerülje a fizikai és lelki megterheléseket, illetve az összes olyan stresszhatást, amelyek egyértelműen ártanak a fejlődő magzatnak is. A rendszeres, de nem megerőltető mozgás, a kiegyensúlyozott, sok természetes vitamint tartalmazó, napi ötszöri étkezés mind-mind hozzájárulnak ahhoz, az anyaméhben fejlődő magzat a lehető legjobb feltételek között növekedjen.

Fokozott figyelmet igényel ebben az időszakban a vitamin-, a nyomelem- illetve az ásványianyag-pótlás is. A terhesség korai szakaszában szedett folsavval (egy speciális B-vitamin) megelőzhetőek bizonyos fejlődési rendellenességek. A vérszegénység elkerülése érdekében ajánlott a vaspótlás, a későbbi pocakkeményedések ellen a magnézium rendszeres bevitele javasolt, a kalcium pedig a csontképződéshez elengedhetetlen. Mindezek szedésének mértékéről azonban szükséges a szakorvossal előzetesen egyeztetni, mert ezek túlzott fogyasztása szintén káros következményekkel járhat.

Lelki élet és párkapcsolat az első trimeszter alatt

Az édesanya már ebben az időszakban is sokat tehet azért, hogy kisbabájával egy intim, szeretetteljes kapcsolatot hozzon létre. A sok befelé figyelés, illetve a szervezet természetes jelzéseinek ösztönös követése segítenek abban, hogy már most elkezdjen kialakulni az a lelki köldökzsinór, ami a babát és a mamát egy életen keresztül össze fogja kötni.

Az első trimeszterben érdemes kihasználni minden olyan segítséget, amely teherteleníteni tudja az állapotos kismamát. Az édesapa sokat tehet párjáért, ha mellette áll minden élethelyzetben, elkíséri az orvosi vizitekre, a fizikai terhek (például a bevásárlás és a házimunka) egy részét átvállalja tőle, illetve ha lehetőséget teremt számára a pihenésre, töltődésre. Már egy finom vacsora, egy gyengéd masszázs, de akár csak egy megértő simogatás is őszinte hálát válthat ki az édesanyából. Fontos viszont, hogy mindig a kismama aktuális kedélyállapotához, kívánságaihoz igazodjon a segítség! A kölcsönös odafigyelés, a másik igényeinek elfogadása és tiszteletben tartása minden kapcsolatot előbbre visz, és jó alap egy új élet kialakításához.

Az új (esetleg váratlan) élethelyzet azonban az öröm csodás pillanatain kívül számos problémát is rejthet magában. Mivel a kismamának gyakorlatilag az egész szervezete teljesen felbolydul a várandósság miatt, sokszor nem ura a saját reakcióinak, hisz a hormonháztartás változása nagyban beleszól viselkedésébe, munkabírásába.

Az őszinteség és a türelem a legjobb megoldás

Ha nem úgy tekintünk az új problémákra, a megváltozott élethelyzetre és kapcsolatra, mint „direkt generált konfliktusokra“, hanem úgy, mint egy élettani helyzet természetes velejáróira, akkor máris könnyebb a mindennapok gondjainak kezelése. Az édesanya sokszor ténylegesen segítségre szorul, legyen az fizikai tehermentesítés vagy lelki támogatás, vigasztalás vagy megerősítés. Fontos, hogy társa tudja, érezze és átérezze, hogy a terhesség csak egy ideiglenes állapot, a vele járó gondok nem véglegesek, és ezek kezelése mindkét fél együttes feladata. Közhely, de a türelem és az őszinteség a legjobb megoldás minden problémára.

Végül érdemes megemlíteni a pár nemi életében bekövetkező változásokat is. Talán soha ilyen tudatosan nem volt még megtervezve egy páros nemi élete, mint a terhesség első (és majd az utolsó) trimeszterében. Fontos tudni, hogy egy normál lefolyású terhességnél a nemi élet semmilyen ártó hatással nincs a magzatra.

Sok kispapa és kismama fél attól, hogy a várandósság alatti nemi élettel valamiféle kárt tesznek leendő utódjukban, például megnövelik a vetélés és a különböző fertőzések kockázatát, ezek a félelmek azonban alaptalanok. Egyes kismamák a várandósság alatt kevesebb nemi vágyat éreznek partnerük iránt, mint korábban, viszont a párjuk esetleg ragaszkodik a korábban kialakított szokásokhoz. Ha bármilyen okból kifolyólag eltérő a két fél igénye ezen a területen, mindenképpen ajánlatos őszintén és nyíltan megbeszélni a problémát.

Általánosságban is elmondható, hogy a gondok, gondolatok, kételyek és érzések kölcsönös megosztása, megbeszélése már önmagában segít abban, hogy a leendő szülőpáros jobban megértse, megismerje és elfogadja egymást. Ebből a szempontból nagyon fontos ez az időszak, hisz egy új életszakasz kezdetét jelenti, mely gyökeresen különbözik a pár eddigi életétől, és ennek az új korszaknak az alapjait most kell lefektetni. Ha mindketten tudják, hogy számíthatnak egymásra, megoszthatják egymással nemcsak örömeiket és pozitív gondolataikat, hanem félelmeiket, aggodalmaikat és szorongásaikat is, akkor egy olyan közös úton indulnak el, mely egy stabil édesanya-édesapa páros kialakulásához vezet a későbbiekben. Egy olyan pároséhoz, melyre minden újszülött kisbabának szüksége van.