A tarkótáji vizenyő vizsgálata
Down-szindróma esetén (néhány további genetikai és szívrendellenességgel együtt) gyakran a normálisnál jóval több folyadék halmozódik fel a magzat tarkótáji területein, így tarkótáji ödéma alakul ki, ami magas NT értéket ad. A tarkótáji képlet vastagsága az angol Nuchal Translucency rövidítéseként általában az NT betűszóval szerepel a leleteken, de használják a nucha, a tarkóredő, vagy a nyakiredő kifejezéseket is. (Megjegyzendő, hogy a tarkó- és a nyakiredő kifejezés használata itt nem teljesen helyes, hiszen ezek a második trimeszterben ugyanitt kialakuló képletre vonatkoznak).
A tarkótáji képlet vastagságát általában 3 milliméterig tartják normálisnak, azonban a mért érték sok mindentől függhet: az egyik ilyen tényező, hogy a tarkótájék vastagsága a baba méretével együtt nő.
Az kockázatbecslésnél nem önmagában vizsgálják a nyaki redő méretét, hanem a magzat méreteihez viszonyítva elemzik.
Az orrcsont jelenlétének vizsgálata
A műszeres orvosi vizsgálatok nagy részéhez hasonlóan az ultrahangos mérési eljárások is folyamatosan fejlődnek. Viszonylag új módszernek számít az orrcsont jelenlétének ultrahangos vizsgálata.
Az eddigi vizsgálatok igazolták, hogy a Down-szindrómás magzatoknál többnyire csak később kezd el kifejlődni az orrcsont, ezért a terhesség első harmadában általában még hiányzik. Az első trimeszteri vizsgálat során az orrcsont jelenlétét határozzák meg, a méretének csak később, a második trimeszteri szűrésben van jelentősége.
Az orrcsontot a leleten NB-vel szokták jelölni (a Nasal Bone szavakból).
Megjegyzendő, hogy az ultrahangos szűrővizsgálat önmagában nem azonos a diagnosztikával. Ez alapján (a megfelelő biokémiai vizsgálatokkal kiegészítve, ld. Down-szindróma szűrés) csak a betegségek meglétének valószínűségét lehet meghatározni. Down-szindróma gyanú esetén lepényi vagy magzatvíz-mintavételre is szükség van, amennyiben valaki a magas kockázatú csoportba tartozik.
A helyes terhességi kor megállapítása és ülőmagasság mérése
A vizsgálatok során fontos tudnunk a pontos terhességi kort, amit az utolsó menstruáció első napjától számolunk. Abban az esetben azonban, ha a menstruációs ciklus nem szabályos vagy jelentősen eltér a klasszikus 28 naptól, vagy a kismama nem tudja, hogy mikor volt az utolsó menstruáció első napja, csak az ultrahangra hagyatkozhatunk. A terhességi kort legkönnyebben az ülőmagasságból számolhatjuk ki. A leleten az ülőmagasságot a CRL rövidítés jelzi, ami az angol crown-rump length (fejtető-far hossz) kifejezést takarja.
Egy 11 hetes magzat esetén ez az érték körülbelül 40 mm, a 12 hetes magzatnál 50-55 mm, míg a 13 hetes magzatnál 65-70 mm. Ez alapján megállapítható a terhességi kor, amit a leleteken a Grav.s. rövidítés jelöl, amely a terhességi időre használt latin kifejezésre utal.
Előfordul, hogy összekeverik a terhességi kort és a magzat korát, ez azonban két különböző dolog. A terhességi kor két héttel több, mint ahány hetes a magzat, tehát ha pontosan ismerjük a fogantatás időpontját (például lombikbébiprogramban részt vevők vagy hőmérőzéses módszer esetén stb.), akkor ehhez hozzá kell adni két hetet. A 6 hetes terhességi kor tehát azt jelenti, hogy a magzat négyhetes.
