Milyen típusai vannak a spontán vetélésnek?
A spontán vetéléseknek többféle típusa is létezik aszerint, hogy mik a vetélés lefolyásának stádiumai. A legismertebb az úgynevezett fenyegető vetélés (abortus imminens), amelyet hüvelyi vérzés és alhasi görcsös fájdalom jellemez. A baba ebben az esetben még megmaradhat, de ugyanígy el is veszítheti a kismama. A méhnyak ilyenkor zárva marad.
A kezdődő vetélés (abortus incipiens) esetén a fenyegető vetélés erősebb tünetei mellé a méhnyak hosszának rövidülése és/vagy a méhszáj kinyílása is társul, így csökken a magzat kihordásának esélye.
Befejezetlen vetélésről (abortus incompletus) van szó akkor, ha a fejlődő embrió elvesztése már megtörtént, azonban a méh nem ürült ki teljesen. A vetélés a méh üregében visszamaradt, fogantatásból származó képletek miatt nem tekinthető befejezettnek. A kiürítést ebben az esetben mesterségesen kell megtenni (műszeres befejezés). A méhszáj ilyenkor már nyitott, emellett hasi fájdalom és gyakran erős vérzés észlelhető. Ezzel szemben, egy befejezett vetélés (abortus completus) során minden kiürül a méhből. A vérzés ezután már hamar alábbhagy, és a görcsökkel együtt a fájdalom is elmúlik. A befejezett és a befejezetlen vetélés ténye ultrahangos vizsgálattal erősíthető meg.
A fentieken kívül még két fő vetélési típus ismert, az abbamaradt (missed abortion) és a visszatérő vagy habituális vetélés. Az abbamaradt vetélés esetén az embrió fejlődése megáll majd elpusztul, de nem lökődik ki (ezt elmulasztott vetélésnek is nevezik, az angol missed abortion fordításából). Ennek oka az esetek 80%-ában az embrió öröklött vagy szerzett genetikai hibája (aneuploidia), 20%-ban pedig valamilyen egyéb anyai betegség vagy állapot, mely az embrió fejlődését megzavarja vagy lehetetlenné teszi. A tünetek között szerepelhet a vérzés vagy a barnás hüvelyváladék, ultrahangos vizsgálattal pedig a magzati szívműködés leállása vagy az embrió nélküli, üres petezsák is kimutatható.
Visszatérő vagy habituális vetélésről olyankor van szó, ha egy kismamánál háromszor vagy ennél többször ismétlődik meg a többnyire első trimeszteri (a terhesség első 12 hetében lezajló) vetélés. A habituális vetélés a gyermeket tervező párok nagyjából 1%-át érinti, nagyon gyakorinak tehát szerencsére nem nevezhető. A habituális vetélés okait érdemes alaposan kivizsgáltatni, a pontos okot azonban így is csak a nők mintegy felénél sikerül beazonosítani.
Mik a vetélések leggyakoribb okai?
A spontán vetélések okait a legtöbbször nem sikerül felderíteni. Ami ismert, az néhány olyan tényező, amelyek a vetélések lehetséges okaiként szerepelhetnek.
Az első trimeszterben bekövetkező vetélések leggyakoribb kiváltó okának a magzati kromoszóma-rendellenességek tekinthetőek. A kromoszómahibák a petesejt vagy a spermium genetikai anyagának eltéréseire vezethetőek vissza, illetve az is előfordulhat, hogy az embriókezdemény osztódási folyamata során lép fel probléma. A vetélés további okai lehetnek a hormonális problémák, a vírusfertőzések és az utóbbiak következtében kialakuló lázas állapot. Az anya életmódbeli tényezői -például a túlzott stressz, a dohányzás vagy az alultápláltság – szintén vetéléshez vezethetnek. A túlzott mértékű koffeinfogyasztásról is feltételezik, hogy vetélést okozhat, és ugyanilyen hatással járhat, ha erősebb sugárterhelés éri az anyát.
A méh fejlődési rendellenességei ugyan ritkák, de ugyancsak vetélést okozhatnak, a koraterhességben bekövetkező vetéléseknek emellett immunológiai háttere is lehet. Újabban a fokozott (veleszületett, vagyis genetikai) és a szerzett trombózishajlam vizsgálatát is elvégzik a többedszer vetélőknél, mert ez is viszonylag gyakori oka lehet a vetéléseknek.
Vetéléshez vezethet az is, ha a megtermékenyített petesejt – szintén ismeretlen okból – nem képes beágyazódni a méhfalba. Az anya idősebb életkora szintén kockázatnövelő tényező, ahogyan az is, ha komoly lelki trauma éri a kismamát.
A spontán vetélés tünetei
Ha a vetélésre utaló jelek valamelyikét (vagy az összeset egyszerre) tapasztaljuk, érdemes felkeresni nőgyógyászunkat, aki képes megállapítani, hogy mi történik a szervezetünkben. Vetéléskor az alábbi tünetek állhatnak fenn:
- enyhébb vagy erősebb hátfájdalom, ami gyakran kellemetlenebb, mint ami a menstruációs görcsöket szokta kísérni
- súlycsökkenés
- fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás
- méhösszehúzódások, amelyek erős fájdalommal járnak, és 5-20 percenként ismétlődnek
- barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül (megjegyzendő, hogy a terhességek 20-30%-ában lép fel a korai szakaszban vérzés, de ezeknek a fele később teljesen egészséges várandósság lesz)
- vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből
- a terhesség ismert jeleinek hirtelen eltűnése
A spontán vetélés megelőzése
Mivel a spontán vetélések hátterében leggyakrabban a már említett kromoszóma-rendellenességek állnak, nem létezik biztos módszer a vetélés megelőzésére. Ha viszont már a fogamzást megelőzően és a terhesség korai szakaszában is a lehető legegészségesebben élünk, azzal nő az esélye, hogy elkerüljük a magzat elvesztését. A fogamzást megelőző időszakban érdemes rendszeresen tornáznunk, egészségesen táplálkoznunk és csökkenteni a minket érő stresszt, amennyire lehet. A folsav naponta történő szedése szintén ajánlott, mint ahogy a káros szokások (dohányzás) mellőzése is.
A többedszer vetélőknél oki terápiára kell törekedni, hogy amennyiben ez lehetséges, megelőzhető legyen a magzat ismételt elvesztése. Ennek érdekében feltétlenül meg kell vizsgálni a vetélésre hajlamosító, fentebb említett tényezőket. Mivel erre nem minden intézményben van lehetőség, célszerű megkeresni az ebben jártas szakembert, aki irányítja, illetve elvégzi a kivizsgálást és a kezelést.
