Robert G. Edwards (született 1925-ben az angliai Manchester városában) az 1950-es évektől dolgozott a mesterséges megtermékenyítés (IVF, in vitro fertilization) emberi alkalmazásának kutatásán. Először laboratóriumi kísérletekben, sejttenyészetben ért el sikereket, alapvető felfedezéseket téve az emberi ivarsejtek egyesülésének folyamatáról. Munkáját 1978-ban siker koronázta: az Angliában született Louise Brown volt az első baba, aki édesanyja méhén kívül fogant – ekkortól terjedt el a „lombikbébi” kifejezés is. Edwards munkatársa Patrick C. Steptoe brit sebész volt, ő azonban 1988-ban elhunyt, így nem kaphatott már díjat.
A következő években Edwards és kollégái tökéletesítették a módszert, amely fokozatos világszerte elterjedt. Világszerte az újszülöttek 1-2%-a születik ezzel a módszerrel. Alkalmazását először ugyanolyan heves viták kísérték, mint napjainkban az embrionális őssejtek használatát, ám a sikeres beavatkozások egyre növekvő száma elcsendesítette az ellenzők nagy részét.
A módszernek köszönhetően ma már a terméketlenségi problémák jelentős részét kezelni lehet. Ezek a problémák a párok körülbelül 10%-át érintik világszerte. Eddig körülbelül 4 millió ember született IVF-kezeléssel világszerte, sokuknak már saját gyermekei vannak. Edwards hozzájárulása az elméleti alapok lerakásától a mai modern megtermékenyítési technológia kidolgozásáig folyamatos volt, így munkássága alapvető a modern orvostudomány történetében.
Magyarországon tizenkét intézetben foglalkoznak mesterséges megtermékenyítéssel: itthon évente körülbelül 1500-2000 lombikbébi születik. A Nyugat-Európai országokban a születések 3-4 százalékát teszik ki a lombikbébik, nálunk ez az arány egyelőre mindössze 1,5 százalék körül van. Az OEP 2003-ban Magyarországon mintegy 7500 IVF-kezelést finanszírozott.
A mesterséges megtermékenyítés lépései
A peteleszívás előtt a hölgyek injekciót kapnak, amely megérleli a fejlődő petesejteket, és beindítja a peteérést (ovuláció). Itt nagyon fontos a tökéletes időzítés, mert a petesejteket pontosan akkor kell leszívni, amikor éppen kiszabadulnának a petefészkekben található tüszőkből.
A leszívás előtt vérvétellel vagy ultrahanggal állapítják meg, hogy a petesejtek beléptek-e már a fejlődés megfelelő szakaszába. Az orvos ezután ultrahanggal állapítja meg a tüszőknek a petefészkekben elfoglalt helyét, és egy üres fecskendővel távolítja el belőlük a petesejteket. Mindez általában fél óránál kevesebb időt vesz igénybe, néha azonban akár egy óráig is elhúzódhat. A peteleszívást követően a petesejtet (vagy petesejteket) laboratóriumban egyesítik a partner ugyanaznap nyert hímivarsejtjével.
A laboratóriumban figyelemmel kísérik és biztosítják a megtermékenyített petesejt(ek) optimális növekedését. Az intézménytől függően akár öt nap is eltelhet, mire egy-egy embrió eléri a fejlettebb hólyagcsíra (blasztociszta) szintet. (A hólyagcsíra állapot a beágyazódás előtti állapotban lévő embriót jelenti, amely ekkor már 70-100 sejtből áll).
Az embrió(k) beültetéséhez a nőnek újra be kell feküdnie a kórházba. Ez a beavatkozás gyorsabb és egyszerűbb, mint a petesejt leszívása: a vaginán és a méhnyakon keresztül katétert vezetnek a méhbe, és elhelyezik az embriót (vagy embriókat). Az eljárásról részletesebben itt olvashat.
A jelenlegi tendencia, hogy minél kevesebb embriót ültessenek be
A sikeres terhesség érdekében korábban bevett gyakorlatnak számított, hogy egyszerre három vagy négy embriót is beültetnek. Az eljárás rutinszerű alkalmazása azonban azzal a következménnyel járt, hogy ugrásszerűen megnőtt a többes terhességek aránya. Az ikerterhesség vagy a többes terhesség viszont már veszélyeztetett terhességnek minősül, így a kismama és a magzatok egészsége is fenyegetettebb lesz, mint egyetlen embrió kihordása esetén. A méh alapvetően egy, maximum két magzat kihordására van „megalkotva”, így nem igazán kívánatos, hogy három, négy vagy ennél több magzat növekedjen egyszerre a kismama hasában.
A többes terhességek lehetséges negatív következményei miatt a legtöbb helyen ma már csak maximum három, de lehetőleg ennél kevesebb embriót ültetnek be. Az embriók számának eldöntésekor természetesen több tényezőt is figyelembe vesznek. Számít például az anya életkora, illetve az is, hogy hányadik sikertelen terhesség után történik az aktuális beavatkozás.
Az embrióbeültetést követően általában négy-hat óra fekvés után engedik el a pácienst, akin körülbelül két hét múlva végzik el a terhességi tesztet.
Forrás: [origo] tudomány
A cikk teljes szövegében, képekkel illusztrálva elolvasható itt.
