Ultrahangvizsgálatok

Sokan azt hiszik, hogy ha négydimenziós ultrahangvizsgálatra jelentkeznek be, akkor a szakemberek végig három és négy dimenzióban vizsgálják majd a magzatot. Ez azonban nincs így, hiszen a legfontosabb vizsgálóeljárást továbbra is kétdimenziós, síkban felvett képek jelentik.
A 3- és 4D vizsgálatok ezeket egészítik ki: a kétféle üzemmód az ultrahangvizsgálatok megbízhatóságának növelésében játszik igen fontos szerepet.

A magzat anatómiájának ultrahangos vizsgálata az utóbbi években folyamatosan egyre korábbra tolódik. Korábban csak a 18. és a 21. terhességi hét között végezték ezeket a vizsgálatokat, és ekkor szinte kizárólag a magzat méretének (ülőmagasság), valamint a tarkóredő vastagságának megállapítására korlátozódtak a mérések.

Az első genetikai ultrahangvizsgálatot manapság viszont már többnyire a 11. és 14. terhességi hét között végzik el. Ez pedig korántsem csak a magzati ülőmagasság és a tarkóredő vastagságának mérésére terjed ki, hanem ennél sokkal részletesebb: már ekkor jól vizsgálható mind a négy végtag, megszámolhatóak az ujjak, látható a négyüregű szív, a gyomor, a vesék, és látszik a magzat gerincvonala is.

A 3- és 4D ultrahang a kétdimenziós vizsgálat kiegészítésére szolgál

Az ultrahangos készülékek alapvető része a vizsgálófej, amiben egy pásztázó ultrahangnyaláb végzi el magát a konkrét mérést. Ez az információ továbbítódik az ultrahangkészülékbe, ahol egy megfelelő szoftver segítségével elemezhetőek ki az adatok. Az eredetileg síkban felvett kétdimenziós kép itt alakul háromdimenzióssá, négydimenziós ultrahangról pedig akkor beszélünk, amikor mindez egy további dimenzióval, az idővel is kiegészül. Ekkor mozgásban, valós időben is megjeleníthető a magzat, aminek mindenki által ismert elnevezése a babamozi.

Nagyon fontos tisztázni, hogy bár sok helyen ma már három- és négydimenziós felvételek készítésére alkalmas ultrahangkészülékeket alkalmaznak, ez nem jelenti azt, hogy a szakemberek ne használnák a kétdimenziós képeket. Ezeket ma is ugyanúgy elkészítik, a három- és négydimenziós ultrahangvizsgálat pedig csak az eredeti, továbbra is kétdimenziós felvételek kiegészítésére szolgál.

Ennek oka, hogy a síkban felvett képek a legalkalmasabbak rá, hogy a szakember megbízhatóan kizárja a magzatnál esetlegesen jelenlévő fejlődési rendellenességek nagy részét. A három dimenzióban végzett vizsgálatokra mindig csak azt követően kerül sor, hogy az ultrahangos szakember már kielemezte a kétdimenziós, metszeti felvételeket.

A háromdimenziós ultrahangtechnika azért alkalmas a vizsgálatok megbízhatóságának növelésére, mert nem egy-egy síkot, hanem a síkok sorozatát dolgozza fel. A 3D ultrahangkészülékkel készített felvételeken a test felszíne úgy jelenik meg, mintha egy fényforrás világítaná meg, és inkább fényképre, mint hagyományos 2D ultrahangképre hasonlít.

Elhízott kismamáknál nem alkalmazható a 3D ultrahang

Az ultrahangvizsgálatok elsősorban diagnosztikai célokat szolgálnak, vagyis a magzati fejlődési rendellenességek minél nagyobb valószínűséggel történő felismerését. A lehető leginkább le kell csökkenteni annak a lehetőségét, hogy feltáratlanul maradjon a magzatnál esetlegesen jelenlévő rendellenesség.

A kétdimenziós képek azért is maradtak megbízhatóbbak, mint a háromdimenziós felvételek, mert az utóbbiak előállításának bizonyos anatómiai feltételei is vannak. A metszeti képek háromdimenzióssá történő átalakítása nem végezhető el például abban az esetben, ha a kismama erősen túlsúlyos. A kövérség ugyanis már olyan mértékben rontja a képminőséget, hogy értékelhetetlenné válnak a felvételek. Ha nagyon a vastag a hasfal, akkor még a metszeti képek minősége is romolhat: ebben az esetben a készüléket az átlagosnál vastagabb ultrahangnyalábra kell állítani, és a megfelelő rutinnal ilyenkor is elvégezhetővé válnak a mérések.

Fontos az is, hogy a magzat előtt legyen magzatvíz, ugyanis ha ez nem teljesül, akkor 3D üzemmódban ugyancsak vizsgálhatatlanná válik a baba. Kellő mennyiségű magzatvíz hiányában a magzat nekilapul a méhfalnak, így az ultrahangnyalábok nem különítik el a babát az anya testrészeitől. A kétdimenziós üzemmód ebben az esetben is működőképes marad, és továbbra is minden irányból vizsgálható vele a magzat.

Mennyi ideig vizsgálható a baba?

A magzati diagnosztikában alapelv, hogy a babát mindig csak annyi ideig szabad vizsgálni, amennyi ahhoz kell, hogy a szakember minden szükséges információt begyűjtsön. Ha már biztosan látszik, hogy nincsen semmilyen rendellenesség, akkor a vizsgálatot be kell fejezni.

Ennek oka, hogy az ultrahangnak is vannak fizikai hatásai. Az ultrahanghullámok elnyelődnek a sejtekben, ami a szövetek felmelegedését okozhatja. Bár az ultrahang-vizsgálatok biztonságosságát már számtalan korábbi tudományos vizsgálat bizonyította, ennek ellenére sem árt a megfelelő óvatosság.

A mérések abban az esetben tarthatnak a szokottnál valamivel hosszabb ideig, ha különféle okok miatt rosszul látható a magzat. Ha viszont semmilyen zavaró tényező nem áll fenn, akkor a vizsgálat nem szokta meghaladni a húsz percet, és általában még ennél is rövidebb.

Felkészülés a vizsgálatra

Ha a magzat nyugalmi állapotban van, akkor egyetlen pozíciót vesz fel, és így nem biztos, hogy minden oldalról meg lehet majd vizsgálni. Emiatt azt szokták javasolni a kismamáknak, hogy a vizsgálat előtt egyen egy kis csokoládét, vagy igyon meg egy kávét, illetve teát. Ennek hatására ugyanis kismértékben élénkülnek a magzatmozgások.

Vannak olyan szakemberek is, akik a koraterhességi és az első genetikai ultrahangvizsgálat előtt a telt húgyhólyagot javasolják. Az ultrahangnyalábok egyrészt könnyebben áthatolnak a telt hólyagon, másrészt kiegyenesedhet a méh, ami megkönnyíti a mérések elvégzését. A vizsgálatot megelőzően érdemes lehet tehát egy kicsivel több folyadékot fogyasztani. Olyan ultrahangos orvosok is akadnak azonban, akik nem kedvelik a telt hólyag mellett végzett méréseket, mert a méh ilyenkor távolabb kerül az ultrahangfejtől. Mivel szakemberenként és intézetenként változik, hogy melyik orvos melyik vizsgálómódszert tartja jobbnak, a kismamának ezért érdemes a vizsgálat előtt tájékozódnia orvosa preferenciáiról.

A 3D vizsgálat előnyei

A kétdimenziós metszetek alapján gyanított elváltozások azok, amelyeket érdemes három dimenzióban is megvizsgálni. Három dimenzióban ugyanis a magzat bizonyos részeinek minden pontjáról begyűjthető egy számítógépes adat. A szakemberek ilyenkor nem egy szeletet “vesznek le”, hanem egy volument, vagyis egy térfogategységet. A volumenben tárolt információ lehet egy szerv vagy akár az egész magzat is. Számítógépes módszerekkel mindezt már bármilyen irányban el lehet forgatni, és bármelyik síkban kétdimenziós metszetet lehet készíteni belőle.

Ha a magzat nem a megfelelő testhelyzetben helyezkedik el, akkor érdemes számítógéppel elforgatni az egész vizsgálandó volument. Ezáltal könnyebben lehet hozzájutni a szükséges információkhoz. A három dimenzió által nyújtott előnyökre az egyik legjobb példa a szájpadhasadékok vizsgálata, amit két dimenzióban nem lehet igazán jól vizsgálni. Ez egy viszonylag gyakori rendellenesség, amelyet a második genetikai ultrahangvizsgálat során lehet a legjobban kiszűrni. A fejről ilyenkor előbb leveszik az egész volument, majd kizárólag azt a síkot vizsgálják, ahol a szájpad van. A lágy szájpad két dimenzióban például egyáltalán nem vizsgálható.

Egy további alkalmazási lehetőség, amikor az orvosok egy-egy nehezebb esett miatt konzíliumot tartanak. Előfordulhat például, hogy egy bizonyos rendellenességnek csak külföldön van igazán jó szakértője. Ilyenkor egyszerűen továbbítják az orvos számítógépére a korábban felvett volument, ő pedig anélkül mondhat szakvéleményt, hogy személyesen is megvizsgálta volna az adott kismama magzatát.

Összefoglalva elmondható, hogy a 3D vizsgálatokra nincs minden kismamánál szükség, de a kétdimenziós mérések kiegészítéseként nagyon jó szolgálatot tehetnek az ultrahangos orvos számára.

Mikor kell elvégezni az ultrahangos vizsgálatokat?

A következő időpontokat ajánljuk:

6-8. hét: megállapítjuk a terhességet, és kizárjuk a méhen kívüli terhesség lehetőségét.
11-13. hét: megállapítjuk a terhességi kort, és sor kerül az első genetikai szűrésre is (más néven Kombinált teszt).
18-20. hét: a második genetikai ultrahangos vizsgálat, lehetőség 4D ultrahang készítésére.
30. és 39. hét: általános ultrahangvizsgálat, mely kiegészülhet 4D ultrahangvizsgálattal is.

6-8. heti vizsgálat: alapvizsgálatok

A terhesség korai szakaszában, a menstruáció kimaradása után ultrahangvizsgálattal megállapítható a terhesség. Erre akkor is szükség van, ha a gyógyszertárban kapható otthoni teszt már igazolta. Itt derül ki, hogy egyes terhességről vagy ikerterhességről van-e szó, illetve ezzel a vizsgálattal kizárható a méhen kívüli terhesség is. Amikor a petesejt a méhen kívül ágyazódik be, az idő kritikus tényező, a gyors felismerés sokat számíthat. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a méhen kívüli terhesség igen ritka.

11-13. heti vizsgálat: terhességi kor megállapítása és ülőmagasság mérése

A vizsgálatok során fontos tudnunk a pontos terhességi kort, amit az utolsó menstruáció első napjától számolunk. Abban az esetben azonban, ha a menstruációs ciklus nem szabályos vagy jelentősen eltér a klasszikus 28 naptól, vagy a kismama nem tudja, hogy mikor volt az utolsó menstruáció első napja, csak az ultrahangra hagyatkozhatunk. A terhességi kort legkönnyebben az ülőmagasságból számolhatjuk ki. A leleten az ülőmagasságot a CRL rövidítés jelzi, ami az angol crown-rump length (fejtető-far hossz) kifejezést takarja.

Egy 11 hetes magzat esetén ez az érték körülbelül 40 mm, a 12 hetes magzatnál 50-55 mm, míg a 13 hetes magzatnál 65-70 mm. Ez alapján megállapítható a terhességi kor, amit a leleteken a Grav.s. rövidítés jelöl, amely a terhességi időre használt latin kifejezésre utal.

Előfordul, hogy összekeverik a terhességi kort és a magzat korát, ez azonban két különböző dolog. A terhességi kor két héttel több, mint ahány hetes a magzat, tehát ha pontosan ismerjük a fogantatás időpontját (például lombikbébiprogramban részt vevők vagy hőmérőzéses módszer esetén stb.), akkor ehhez hozzá kell adni két hetet. A 6 hetes terhességi kor tehát azt jelenti, hogy a magzat négyhetes.

A tarkóredőmérés és az orrcsont jelenlétének vizsgálata

A terhesség első harmadában (avagy szakszóval az első trimeszterben) genetikai ultrahangvizsgálat segítségével megmérjük a tarkóredőt. Ez a leleteken általában NT rövidítésként szerepel, ami a kifejezés angol megfelelőjét (Nuchal Translucency) takarja, de használják a nucha, a tarkóredő vagy a nyaki redő kifejezéseket is. A mérést a terhesség 11. hete és 13. hete között kell elvégezni.

A magzat tarkójánál, a bőr alatt folyadék gyülemlik fel, ennek a folyadéknak a mennyiségét méri a vizsgálat. Bizonyos rendellenességek esetén ugyanis ez eltér a normálistól. Ilyen betegségek például a Down-szindróma, bizonyos genetikai rendellenességek és szívrendellenesség, amik miatt jóval több folyadék található ezen a területen, így tarkótáji ödéma alakul ki. Ekkor az átlagnál magasabb tarkóredőértéket kapunk. A tarkóredőértéket általában 3 milliméterig tartják megfelelőnek, azonban a mért érték sok mindentől függhet. Az egyik ilyen tényező, hogy a tarkóredő vastagsága a baba méretével együtt nő, így természetesen más eredményt kapunk, ha valakinél méréseket végzünk 11, 12 és 13 hetesen. A tarkóredőmérés során a magzatnak semleges pózban kell feküdnie, mivel ha a fejét előre- vagy hátrahajtja, az eredmény a tényleges értéknél kevesebb, illetve több lesz. Ráadásul az ultrahangeredményeknél figyelembe kell venni az emberi és technikai tényezőket is.

Nem mindegy, hogy ki és milyen készülékkel végzi a vizsgálatot. A mérést végzőnek gyakorlottnak kell lennie, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az egyes szakemberek mérései között következetesen lehetnek különbségek, ezért az eredményt mindig a mérést végző orvos vagy szonográfus méréseinek átlagához kell viszonyítani. Az ultrahangkészülékek között a képfelbontásban van különbség, természetesen minél jobb a felbontás, annál jobban látszik a tarkóredő, és annál pontosabb diagnózis adható.

Vizsgálatok igazolták, hogy Down-szindróma esetén később kezd el kifejlődni az orrcsont, így a Down-kóros babáknak az első trimeszterben még általában hiányzik. Az orrcsont jelenlétének igazolásával nagy valószínűséggel lehet kizárni a Down-szindróma kockázatát, ezért javasoljuk a vizsgálat elvégzését. Az első trimeszteri vizsgálat során nincs értelme az orrcsont megmérésének, csak a jelenlétét határozzuk meg. Az orrcsontot (angolul nasal bone) a leleten NB-vel szokták jelölni. Az első trimeszteri vizsgálatoknál az embrió más méretei is látszódnak, így például a fejátmérő (BPD), a fejkörfogat (HC), a hasátmérő (AD), a haskörfogat (AC) és a combcsonthossz (FL).

18-20. heti vizsgálat: kizárjuk a fejlődési rendellenességeket

A 18-20. hét között kerül sor a második trimeszteri ultrahangvizsgálatra. A mérések hasonlóak lehetnek, mint az első trimeszteri vizsgálatoknál, de ebben az esetben az ülőmagasságot és a tarkóredőt már nem mérik. Ekkor szűrik a nyitott gerincet, illetve a koponyafejlődési rendellenességeket. Egy jó minőségű ultrahangkészülékkel a nyitott gerinc legalább 95%-ban, a koponyahiány 100%-ban szűrhető. Ezeket a rendellenességeket a magas AFP-szint is jelezheti. A terhesség korai szakaszában szedett folsavtartalmú magzatvédő szerekkel jelentősen csökkenthető a nyitott gerinc kialakulásának veszélye (családtervezés).

A 18-20. heti ultrahangvizsgálat során megnézzük, hogy a csontok, illetve a belső szervek megfelelően fejlődnek-e. Külön hangsúlyt fektetünk az embrió szívének a vizsgálatára, mivel a szív fejlődési rendellenességei genetikai rendellenességekre utalhatnak. Az orrcsont hosszának mérésével kizárható a Down-szindróma veszélye. A 18. terhességi héten az orrcsontnak 2,5 mm fölött kell lennie, de átlagosan 4-5 mm körül van.

Amennyiben az első, illetve második trimeszteres szűrések során mindent rendben találtunk, és a kismamának sincs semmi panasza, rutinszerűen a 30. hét és a 39. hét körül végzünk újabb ultrahangvizsgálatot. Ezeknél a vizsgálatoknál a magzat helyzetét, illetve fejlődését követjük nyomon, genetikai rendellenességre utaló jeleket ilyenkor már nem keresünk.


Amennyiben az első, illetve második trimeszteres szűrések során mindent rendben találtunk, és a kismamának sincs semmi panasza, rutinszerűen a 30. hét és a 39. hét körül végzünk újabb ultrahangvizsgálatot. Ezeknél a vizsgálatoknál a magzat helyzetét, illetve fejlődését követjük nyomon, genetikai rendellenességre utaló jeleket ilyenkor már nem keresünk.

Gyakori kérdések

Mennyibe kerülnek az ultrahangos vizsgálatok?

Az ultrahangos vizsgálatok aktuális árairól árlistánkban tájékozódhat.

Megkapom a felvételeket?

A képernyőn látható képekről színes, nyomtatott képeket adunk, illetve a mozgóképet DVD-re rögzítve adjuk a szülőknek.

Az ultrahangkészüléket szakember kezeli?

Az Istenhegyi Géndiagnosztikai, Nőgyógyászati és Családtervezési Centrum minden szülész-nőgyógyász szakorvosa rendelkezik a világ legnagyobb magzati gyógyászati alapítvány, a Fetal Medicine Foundation által kibocsátott nemzetközi szakmai minősítésével.