Egy éve jelent meg a sajtóban, hogy babát szeretnétek, de természetesen addigra már rég tartott a kanosszajárásuk. A ma már a 2.trimesztere közepén lévő Tornóczky Anitával a 14.terhességi hetében beszélgettünk, néhány nappal a gender party előtt és pár órával egy nagyobb, de szerencsés kimenetelű ijedtség után.
Géndiagnosztika: Aggódva, az orvostól érkeztél, mi történt, hogy vagy?
Anita: Bár több orvos is figyelmeztetett, hogy normálisak a kisebb vérzések a várandósság elején, mivel orvosilag nem látom, mi-miért történik, mikor tegnap nálam is bekövetkezett, borzasztóan megijedtem. Szerencsére nincs semmi baj. Egyébként, ha épp nincsen probléma, akkor nem izgulok. Igyekszem egy picit spirituálisan felfogni…
“… hogyha Ő valamiért hozzánk akart jönni, minket választott, akkor csak nem futamodik meg!”
Géndiagnosztika: Még a 12. betöltött héthez később is kicsit később válik publikussá, hogy babát vártok. Volt, aki már előbb tudta a nagy hírt, vagy a kettőtök titka volt?
Anita: A szűk család és a közeli barátok igen. Őket már évekkel ezelőtt bevontuk, tudták, mikor valami nem sikerült, ahogyan azt is elmondtuk nekik, hogy most jól haladunk. Végig melletünk álltak, mindenben. De nagyon hosszú volt az út. Volt egy spontán terhességem, de sajnos elveszítettük. Volt olyan év, hogy legalább húsz orvosnál jártam. Volt, aki gyógyszerekkel és hormonokkal, volt, aki táplálékkiegészítőkkel és diétával próbálkozott, egyikük erre, másikuk arra fogta. Én persze mindent is kipróbáltam, de semmi nem vezetett eredményhez. Az én nőgyógyászomnak nem a meddőség a szakterülete, ezért sokfelé igyekezett irányítani, konzultált több orvossal is és végül így kerültünk egy hazai lombikközpontba. Az életkorom miatt nagyon szorított minket az idő, 45 éves koromig mindenképpen el akartuk kezdeni a procedúrát, egyrészt a jogszabályok miatt, másrészt, mert tényleg nem volt vesztegetni való időnk. El is kezdődtek a kivizsgálások és nagyon kedvesek voltak velünk, de nekünk lassú volt a folyamat. Ekkor kezdett el körvonalazódni, hogy valószínűleg nem ez lesz a mi utunk, mert ennyi időm nincsen.
Géndiagnosztika: Hogyan találtatok rá, hogy merre, kivel tovább?
Anita: Tavaly, azt hiszem a Szigeten beszélgettem Ráskó Eszterrel, aki azt kérdezte tőlem:
Miért nem hívod fel Sevcsik Annát, az Élet.Érzés Egyesülettől? Ő pontosan fogj tudni, hogy kihez menj!
Így is tettem, és Anna Dr. Imre Rubenhez irányított, a Géndiagnosztikára. Ő ránézett a leleteimre és azt mondta: hogy nem volt egyértelmű senkinek, hogy mi a probléma?
Mivel szerettünk volna minél gyorsabban lépni, a Doktor úr ajánlott egy szlovák intézményt, a Gyncare-t Kassán, akikkel nagyon jó a tapasztalata. Be is bizonyosodott, hogy jó útmutatás volt. Nagyon kedvesen és gyorsan reagáltak, rögtön kaptunk időpontot, pár héttel később már kint voltunk konzultáción és nemsokára elkezdtük a lombik procedúrát.
Ősztől már folyamatosan bombáztuk a testemet mindenféle hormonnal, majd decemberben volt az első ciklus, január elején a beültetés, de sajnos nem sikerült. Ekkor azt javasolták, ellenőrizzük a nyálkahártyám befogadóképességét és az immunológiai, mikrobiológiai állapotát egy olyan épített ciklusban, ahol nem lesz beültetés. Hát, ez egy nagyon „kellemes” vizsgálat, mert a nyálkahártyát kaparják meg hozzá. Folyt a könnyem, pedig jól bírom a fájdalmat. Szerencsére kijött, hogy minden a legtökéletesebb, úgyhogy elkezdtük a következő ciklust építeni márciusban – és ez sikerült.
Dr. Imre Ruben, Meddőségi Centrumvezető szakorvos
Géndiagnosztika: Hogyan zajlottak az első napok, hetek?
Anita: Kivártam a teszttel a két hetet, elmentem hCG vérvételre, majd két napra rá a másodikra is, hogy lássuk, emelkedik-e. Persze, pont Húsvét volt a két teszt között, azaz jó idegtépő hosszúhétvége következett, de szerencsére óriásit emelkedett a szint a két időpont között. Nagyon-nagyon örültünk. Tesztelgettem azért az első ultrahangig, minden szépen alakult – és aztán elkezdtem vérezni. Teljes pánik. Pedig mondták Kassán, hogy a nők nagy százaléka vérezhet a második hCG mérés és az első ultrahang között, de nyilván ezt akkor nem hallod meg, vagy valahogy nincsen benne a fejedben. Szerencsére elmúlt és egy picit megnyugodhattunk. Majd egyszer csak elkezdtem azt érezni, hogy már nem feszül a mellem. Persze, az agyammal tudtam, hogy a rengeteg hormon, az emiatti plusz kilók miatt valószínűleg máshogyan működik a testem, de mégis óriási rémület öntött el. Zokogva mentem el az első ultrahangra, hogy biztos nincs gyerek.
Bementünk, és az volt az első: halló, no itt a szívhang
Géndiagnosztika: Hol tartotok most, milyen vizsgálatokon vagytok túl?
Anita: Ezután szépen haladunk előre, jártunk az ultrahangokra, találkoztunk a védőnővel, majd eljutottunk a 11.héthez. A korom miatt nem volt kérdés, hogy csináltatunk NIPT szűrést, a Trisomy tesztet választottuk, mert a sok információ alapján ezt találtam a legjobbnak. Szerencsére minden negatív lett és a 12.heti genetikai ultrahangon is minden tökéletes volt. A baba nemét még nem tudjuk, most hétvégén lesz a gender party. Bár nekem teljesen egyértelműen az az érzésem, hogy fiúcska érkezik. Én nagyon fiús lány voltam, szerintem eredetileg fiúnak indultam, csak Anyámat megsajnáltam, mert nagyon lányt akart. A hétvégén vágtam össze a barátaink kisfiú-kislány tippjeiből egy kisvideót, nagyokat nevettem rajta.
Géndiagnosztika: Most visszagondolva a lombikfolyamatra, mi volt a legnehezebb?
Anita: Az egész folyamatban nagyon furcsa, hogy az az érzete az embernek, titkolni kell mindent, sem a bánatod, sem az örömöd nem mutathatod… Hogy tulajdonképpen elmondanád, miben vagy, mert a titkolózás még nehezebbé teszi az egészet, mégsem teheted, mert simán elkezdenek bántani. Például a rengeteg hormontól sokat változott a testem, ami nyilván látható volt, hiszen világ életemben sportoltam. Rögtön elkezdetek be-beszólni az emberek. Ez szerintem nem oké. Az sem oké, hogy titkolni kell, ha a babával segítségre szorulsz és az sem, hogy emberek mindenféle információ nélkül bántják a másikat úgy, hogy fogalmuk sincsen arról, miben van. De mindegy, hogy lombikozol, vagy esetleg bármilyen betegséged van, ha egész életedben fitt voltál, akkor valószínűleg nem saját önszántadból hízol pár hónap alatt 10 kilót. És nyilván nem kommenteled vissza az Instagramon, hogy köszönöm a „kedvességet”, fél éve folyamatosan hormonokat szedek, persze, hogy vizes vagyok és feljöttek rám kilók!
Minden lombikcentrumban, ahol jártam, huszonéves kortól vannak nők. Én úgy látom, annak, hogy egyre több pár érintett, nem csak a kitolódott életkor az oka, hanem a mai civilizációnkkal járó furcsasága az életnek. Ahogyan néhány szakértővel beszélgettem, az is nagyon gyakori, hogy a nők végig mennek minden procedúrán és a férfiakat még mindig nem vizsgálták ki, mert bennük pláne az van, hogy nincsen semmi bajuk. Pedig ez egyre többször nem így van. Alapos kivizsgálás kell, mindkét oldalon, és tudatosítani, hogy nem ciki, ha valami baj van.
Géndiagnosztika: Nagyon jó, hogy sikerült megoldást találnotok és hogy azzal, hogy beszélsz róla, talán másoknak is erőt ad. Mesélj egy kicsi, hogyan tervezitek a közeljövőt? Az állatok számíthatnak változásra?
Anita: A kutyákat már most jól ismeri a kicsi, folyamatosan dumálnak hozzá, szerintem a kutyaugatás tuti nem fogja zavarni. Mivel a kutyáim maximálisan parazitamentesek, nem tervezem bármennyire is elszeparálni őket. Arra az egyre figyelünk a cicámnál a toxoplazma miatt, hogy nem én takarítom az almot. És hát a kutyáknak innentől nem lesz saját szobája, mert a régi dolgozómból, (ahol eddig főképp ők voltak) lesz a gyerekszoba, mert az a legcsendesebb és legnaposabb helyiség nálunk. Már kinéztem, mit szeretnék a falra, de nyilván azért ez még picit arrébb van. Aztán meglátjuk, később is egyedül marad-e a szobában, mert szeretnénk nyilván majd testvért – mondjuk nekem is szerettek volna a szüleim, csak túl komplikáltan születtem meg. Sok időnk 40-es párként nem lesz gondolkodni, de ez a döntés messze van azért még. Bár…annyira rohan az idő, kettőt pislogunk és máris itt lesz a december eleje, amikorra várjuk őt!
