Fragilis X-szindróma
A fragilis X szindrómában érintetteknél a beszédfejlődés késleltetettsége, autisztikus tünetek jelentkeznek, többnyire már 2 éves kor körül. A legtöbb fiúnál enyhe vagy közepes súlyosságú értelmi károsodás észlelhető, a lányoknak pedig körülbelül a harmadánál alakul ki hasonló probléma.
A tünetegyüttes az X nemi kromoszómán található FMR1 gén mutációjának következtében alakul ki.
Centrumunkban elvégzett genetikai vizsgálattal felállítható a biztos diagnózis. Ez a vizsgálat nem csak a típusos értelmi és testi tünetek fennállása esetén indokolt, hanem olyan esetekben is hasznos, amelyekben autizmus vagy egyéb viselkedési zavar észlelhető a kisgyermekben.
Amennyiben a családban fragilis-X beteg gyermek született, vagy ha a tünetek alapján felmerült a betegség gyanúja, a szülők ismételt gyermekvállalását megelőzően célszerű tisztázni a tünetek hátterét.
A betegségről itt olvashat bővebben: Fragilis X-szindróma genetikai vizsgálata »
Duchenne/Becker izomdisztrófia
A Duchenne/Becker izomdisztrófia a leggyakoribb krónikus, izomsorvadással járó betegség. A betegséget az izomműködéshez fontos fehérje, a disztrofin károsodása, illetve hiánya okozza, ami fokozatosan az izomzat teljes leépüléséhez vezet. A betegség az X nemi kromoszómához kötött és szinte kizárólag a fiúgyermekeket érinti.
Intézetünkben a legmodernebb módszerekkel történik a betegség diagnózisának felállítása: DNS-vizsgálattal megállapítható a dystrophin gén valamely szakaszának kiesése, megkettőződése vagy pontmutációja.
Azokban a családokban, ahol a mutáció már előfordult, a nagykorú női hozzátartozók hordozósági állapotának meghatározása létfontosságú a megelőzés szempontjából.
A betegségről itt olvashat bővebben: Duchenne/Becker izomdisztrófia genetikai vizsgálata »
Végtagövi izomdisztrófiák
A végtagövi izomdisztrófiák jellemzően kisgyermekkorban alakulnak ki és jelenleg már mintegy 30 típusuk ismert (LGMD1 és LGMD2 altípusok). A betegségben érintett génekről hibásan működő fehérjék íródnak át, illetve egyáltalán nem is termelődnek a normális izomműködéshez szükséges fehérjék.
Az izomösszehúzódásokat szabályozó fehérjekomplexek egyik esetben sem lesznek képesek fenntartani az izmok szerkezeti épségét, ami az érintett izmok sorvadásához vezet, emellett az izomösszehúzódás folyamatai is jelentősen sérülhetnek. A leggyakoribb típusok az LGMD2A és az LGMD2I.
Centrumunkban a legtöbb típus diagnosztizálásában tudunk segíteni, ún. génpanel vizsgálattal, amelyben az eddig ismert gének egyidejű analízise biztosított.
- Ezekre a vizsgálatokra fiúk esetében jellemzően olyankor kerül sor, ha kizárható a Duchenne-féle izomdisztrófia, és felmerül, hogy a végtagövi izomdisztrófiák valamelyik altípusáról van szó.
- A Duchenne-féle izomdisztrófia előfordulása lányok esetében nagyon ritka, így az ő esetükben csaknem mindig a végtagövi izomdisztrófiákban érintett gének mutációs vizsgálatai kerülnek elsőként elvégzésre.
A végtagövi izomdisztrófiák jelenleg nem kezelhetőek, így a genetikai vizsgálat fő célja jelenleg a másodlagos prevenció, azaz, hogy elkerülhető legyen egy újabb beteg gyermek születése.
A betegségről itt olvashat bővebben: Öröklődő végtagövi izomdisztrófiák genetikai vizsgálata »
Miotóniás disztrófiák
A miotóniás disztrófiákat az izmok folyamatos sorvadása és gyengülése jellemzi: az érintett izmok gyakran összehúzódott állapotban maradnak és nem képesek megfelelően elernyedni. A betegségnek számos más, több szervet is érintő tünete van, pl. szürkehályog megjelenése, cukorbetegség, szív ingerületvezetési zavara, férfi terméketlenség. A kórkép autoszómális dominánsan öröklődik, azaz az utódok betegség kockázata 50%.
A betegségnek két fő típusa van, az 1-es és a 2-es miotóniás disztrófia: az 1-es típusú miotóniás disztrófia (DM1) a DMPK gén mutációi, míg a 2-es típusú miotóniás disztrófia (DM2) a CNBP gén mutációi miatt alakul ki.
Centrumunkban – a betegség gyanújának fennállása esetén – mindkét típus génmutáció analízise külföldi együttműködésben lehetséges.
A betegségről itt olvashat bővebben: Miotóniás disztrófiák genetikai vizsgálata »
Spinális izomatrófia
A spinális izomatrófia (SMA) kialakulását a gerincvelőben található mozgató idegsejtek károsodása okozza, melynek következménye a fokozatosan súlyosbodó izomsorvadás, majd az esetek többségében az izomzat teljes bénulása.
A betegség nőket és férfiakat egyaránt érint. A tünetek megjelenésének időpontja a születéstől a fiatal felnőttkorig változhat. A betegséget az SMN1 gén fehérjét kódoló szakaszainak hiánya okozza mindkét kromoszómán, míg a tünetek súlyossága az SMN2 pszeudogén számától függ (amely 1-5 kópiában lehet jelen).
A betegség genetikai hátterét az alábbi vizsgálatokkal igyekszünk tisztázni:
- Direkt mutációanalízis, amelynek során az SMN1 gén kódoló szakaszainak hiánya mutatható ki, igazolva ezzel az SMA betegség diagnózisát. Ez a módszer nem ad lehetőséget a mutáció hordozóság, illetve az összetett heterozigóta állapot kimutatására.
- Mennyiségi analízis, amelynek során az SMN1 és SMN2 gének kópiaszámai kerülnek meghatározásra. Az SMN1 gén egy kópiája jelzi a hordozói- vagy összetett heterozigótai állapotot, míg az SMN2 száma jelzi a tünetek várható súlyosságát. Ez utóbbi vizsgálat nem diagnosztikus értékű, azonban szükség lehet rá, amikor a jelenleg már elérhető gyógyszeres kezelésekbe válogatják be a beteg gyermeket.
- DNS szekvenálás, amelynek során az SMN1 gén bázissorrendjének meghatározása történik. Ezzel a módszerrel azonosítható az SMN1 génben elhelyezkedő kóros pontmutáció az összetett heterozigótaság esetén.
Ha a családban született már egy beteg gyermek, a következő gyermek vállalásakor mindenképp javasolt a prenatális vagy preimplantációs vizsgálat elvégzése, illetve a közeli, gyermekvállalás előtt álló családtagok hordozósági állapotának meghatározása.
A betegségről itt olvashat bővebben: Spinális izomatrófia genetikai vizsgálata »
Öröklődő perifériás neuropátiák
Az öröklődő perifériás neuropátiák (Charcot-Marie-Tooth betegségcsoport, CMT) olyan öröklődő neurológiai kórképeket foglalnak magukba, amelyeket a környéki (a lábfejek, a lábak, illetve a karok területeit) ellátó idegek fokozatos sorvadása jellemez. A folyamat előrehaladtával érzéketlenség és a súlyos fokú izomgyengeség alakul ki.
Az öröklődő perifériás neuropátiák mintegy 50 altípusa ismert, amelyek klinikai tünetei sokszor átfednek és különböző módon öröklődnek. A gyorsabb és megbízhatóbb diagnosztikai eljárást az egyes gének analízise helyett az ún. génpanel vizsgálat jelenti, amely külföldi együttműködésben valósítható meg. A betegség leggyakoribb típusa a CMT1A.
A betegségről itt olvashat bővebben: Öröklődő perifériás neuropátiák genetikai vizsgálata »
Facioscapulohumerális izomdisztrófia
A facioscapulohumerális izomdisztrófia (FSHD) a harmadik leggyakoribb izomdisztrófiás betegség minden népességben. A betegség megjelenése 20 éves korig várható, de ritkán előfordul felnőttkori kezdet is. A betegség súlyossága még családon belül nagy változatosságot mutat, 30%-ban tünetmentes esetek is előfordulnak. Az izomgyengeség először az arc- és vállöv izmainál jelenik meg, az arc izmainak aszimmetrikus gyengeségével. A betegek egy része elveszíti a járóképességét. A korai kezdetű formában a betegség lefolyása jóval súlyosabb.
A betegséget a 4. kromoszóma végén található D4Z4 ismétlődések rövidülése okozza, amely bizonyos kóros gének aktivációjával jár. Ez a mechanizmus felel az FSHD1 típusért. A betegek 5%-ában a kromatin állományt módosító SMCHD1 gén okozza a hasonló lefolyású FSHD2 betegséget. Mindkét típus autoszómális dominánsan öröklődik, azaz az utódok betegség kockázata 50%.
Centrumunkban – a betegség gyanújának fennállása esetén – mindkét típus génmutáció analízise külföldi együttműködésben lehetséges.
A betegségről itt olvashat bővebben: Facioscapulohumerális izomdisztrófia genetikai vizsgálata»
Leber-féle öröklődő optikus neuropátia
A Leber-féle öröklődő optikus neuropátia egy kizárólag anyai ágon öröklődő, a látóideg fokozatos elhalásával, majd idővel mindkét szem vakságával járó betegség. A látóideg sorvadása gyermekkorban, illetve legkésőbb a fiatal felnőttkorban kezdődik és jellemzően a férfiakat érinti.
A betegséget kiváltó génmutációk a sejt energiatermelő szervecskéiben, az anyai ágon öröklődő mitokondriumokban vannak jelen.
Külföldi együttműködésben a mitokondriális DNS négyféle génjében keressük a betegség kialakulásáért felelős leggyakoribb mutációkat:
- az MT-ND1 (G3460A mutáció),
- az MT-ND4 (G11778A mutáció)
- az MT-ND6 (T14484C mutáció)
- valamint a citokróm b (G15257A mutáció)
Amennyiben ezek e mutációk nem mutathatók ki, mód van a teljes mitokondriális DNS szekvencia analízisére, a ritkábban előforduló mutációk azonosítása érdekében.
Újabb gyermek vállalása esetén csak az előfordulás genetikai kockázatának tényét tudjuk becsülni. Prenatális ill. preimplantációs genetikai vizsgálat (PGD) ebben az esetben nem végezhető, a jelenlegi módszerekkel ugyanis nem határozható meg, hogy a mutációkkal érintett mitokondriumok mekkora százalékban vannak jelen a beültetésre szánt előembrióban, illetve a magzatban.
A betegségről itt olvashat bővebben: Leber-féle öröklődő optikus neuropátia genetikai vizsgálata »
Cisztás fibrózis
A cisztás fibrózis az egyik leggyakoribb öröklódő betegség, amely változatos tünetekkel jelentkezik és több különböző szervet is érinthet. A betegség az egészen enyhe formától a súlyos tünetekig sokféle módon befolyásolhatja a szervezet működését.
A cisztás fibrózis kialakulása a CFTR gén mutációihoz köthető. Ezekből a mutációkból körülbelül 500 vezet betegség kialakulásához; a többi mutáció esetén a CTFR fehérje működése csak alig változik, így tünetek sem mindig jelentkeznek.
Az, hogy az illető személy tünetmentesen hordozza-e a cisztás fibrózis valamely mutációját, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrumban egy vérvizsgálatra épülő genetikai teszttel állapítható meg. Ha a családban már előfordult cisztás fibrózis, nagyon fontos, hogy a családtervező pár gyermekvállalás előtt részt vegyen szűrővizsgálaton.
A betegségről itt olvashat bővebben: A cisztás fibrózis és szűrése »
Az öröklődő genetikai rendellenességek megelőzésének lehetőségei
A fenti súlyos betegségek esetében a következő gyermeknél történő előfordulás megelőzésére szolgál az úgynevezett Preimplantációs Genetikai Diagnosztika (PGD), vagyis egy mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott terhesség, amelyet a beültetendő nyolcsejtes preembriók genetikai vizsgálata előz meg.
A PGD vizsgálattal kimutatható, hogy a beültetendő preembrió hordozza-e a betegségben érintett gének mutációit, és amelyik preembrió igen, az nem kerül beültetésre, csak az egészséges preembriók.
Prenatális Diagnosztika: A természetes úton fogant terhességek esetében mód van a 11-12. terhességi héten vett ún. chorion boholy magzati analízisre is. Ennek során a boholy szövetébő, amely a magzat genetikai állományát tükrözi, DNS mintát izolálunk és megvizsgáljuk, hogy az adott mutáció jelen van-e a magzatban.
