Leber-féle öröklődő optikus neuropátia genetikai vizsgálata

Mi okozza a Leber-féle öröklődő optikus neuropátiát?

A látásvesztés oka a vizuális ingereket a szemekből az agy felé közvetítő látóideg fokozatos sorvadása.

Ennek hátterében négyféle gén, az MT-ND1, az MT-ND4, az MT-ND6 vagy a citokróm b fehérje mutációi állhatnak. Ezek a gének a sejt energiatermelő szervecskéinek, az anyai ágon öröklődő mitokondriumoknak a DNS-ében találhatóak meg, és nem pedig a testi sejtek kromoszómáiban, ahol az emberi örökítőanyag legnagyobb része tárolódik.

A felsorolt gének a mitokondriumok normális működéséhez szükséges fehérjéket állítanak elő, amelyek az energiatermelésben aktívan közreműködő nagyméretű, az úgynevezett „légzési lánc enzimkomplex” részét képezik. Az sajnos egyelőre nem világos, hogy az energiatermelő folyamat hibásan működő fehérjék miatt történő megszakadása hogyan vezet a látóideg fokozatos pusztulásához.

Az, hogy valakinél jelen vannak a Leber-féle öröklődő optikus neuropátia kiváltó okaként ismert mutációk, még nem feltétlenül vezet a betegség megjelenéséhez. A mutációt hordozó férfiak mintegy 50 százalékát és a mutációt hordozó nők mintegy 85 százalékát a látásromlás semmilyen formája nem érinti. Ebből arra lehet következtetni, hogy a látóideg sorvadásához a kóros mutációk jelenlétén kívül egyéb tényezőkre – például további gének megváltozására, valamint károsító környezeti tényezőkre (például alkohol, dohányzás) – is szükség van.

Miért csak anyai ágon öröklődik a betegség?

Ennek az a magyarázata, hogy az embrió mitokondriumai a petesejtekből, és nem a hímivarsejtekből származnak. A mitokondriális DNS így kizárólag az anyán keresztül adódhat át az utódnak.

A betegség kialakulása mögött gyakran nem mutatható ki semmilyen családi előzmény, hiszen a mutáció-hordozók gyakran tünetmentesek. A mutáns mitokondriumok petesejtekben előforduló aránya ugyancsak nem jósolható meg előre, ezért az sem tudható, hogy egy hordozó anya esetében az utódban – vagy egy még későbbi leszármazottnál – ki fog-e alakulni a betegség. (A látóideg sorvadása jellemzően akkor alakul ki, ha a sejtek összes mitokondriuma, illetve több mint 80%-uk hordozza a négyféle gén valamelyikének mutációit.)

Egyetlen dolog azonban biztos: ha az anya mitokondriális DNS-ében jelen vannak az említett gének mutációi, akkor ezeket – különböző arányokban – az utódjainak is tovább fogja adni.

Mely mutációk vizsgálatát végezzük el a Leber-féle öröklődő optikus neuropátia gyanúja esetén?

Centrumunkban a mitokondriális DNS négyféle génjében keressük a betegség kialakulásáért felelős mutációkat:

• az MT-ND1 (G3460A mutáció),
• az MT-ND4 (G11778A mutáció)
• az MT-ND6 (T14484C mutáció)
• valamint a citokróm b (G15257A mutáció)

génekben.

Vállalhatnak-e a szülők újabb gyereket, ha gyermeküknél igazolódott a Leber-féle öröklődő optikus neuropátia jelenléte?

Ebben az esetben sajnos nincs lehetőség arra, hogy preimplantációs genetikai vizsgálatot (PGD) vagy prenatális vizsgálatot (lepényboholy-mintavétel) végezzünk a magzatnál történő felismerésére, illetve a betegség elkerülésére.

Ennek oka, hogy a jelenlegi módszerekkel nem határozható meg, hogy a mutációkkal érintett mitokondriumok mekkora százalékban vannak jelen a beültetésre szánt előembrióban, illetve a magzatban. A petesejtek egy részében csak a mutáns DNS-t hordozó mitokondriumok fordulnak elő, másokban ezek magas arányban vannak jelen, megint másokban pedig csak kevés található belőlük – a születendő utódban ekkor nagy eséllyel nem is jelenik meg a betegség.

Ilyenkor tehát csak a genetikai kockázat tényét tudjuk becsülni, illetve azt, hogy egy lánygyermek esetén jóval kisebb lesz a kockázata a látóideg esetleges elsorvadásának, mint a fiúgyermekek esetében.