magyarenglishslovensky

A spontán vetélés

2011. január 27. | 16:30

A kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel a becslések szerint, olyan módszer azonban nincs, amellyel biztosan elkerülhetnénk egy ilyen eseményt. Mit nevezünk spontán vetélésnek? Milyen típusai vannak? Mik a vetélés leggyakoribb okai? Mik a vetélés tünetei? Hogyan lehet megelőzni a spontán vetélést? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

 

Tartalom:

 

Mit nevezünk spontán vetélésnek?

Vetélésről beszélünk akkor, ha a kezdődő terhesség a várandósság 20. hete előtt megszakad. Ha nem ismert a pontos terhességi kor, akkor a terhesség megszakadását az 500 grammos születési súly elérése előtt nevezzük vetélésnek. Spontán vetélésről van szó, ha az embrió korai elvesztése bármilyen észlelhető külső behatás nélkül következik be. A vetélésnek természetesen ekkor is van valamilyen oka, ezt azonban nem tudja mindig megállapítani a szakember.

A spontán vetélések jelentik a terhességek megszakadásának leggyakoribb formáját: az orvos által megállapított várandósságok mintegy 10-25%-a végződik vetéléssel. Ezek között az úgynevezett kémiai terhesség a leggyakoribb forma, amely a spontán vetélések 50-75%-ánál fordul elő. A terhesség ilyenkor nem sokkal az embriókezdemény méhfalba történő beágyazódása után szakad meg. Az osztódásnak indult, de be nem ágyazódott embrió ilyenkor vérzés kíséretében távozik az anya szervezetéből. Mivel ez éppen a szokásos menstruáció idején történik, az anya gyakran egyáltalán nem is tud róla, hogy terhes volt, illetve hogy vetélésen esett át.

A spontán vetélések többsége (nagyjából 70%) a várandósság első 12 hetében fordul elő. A 12. és a 20. terhességi hét között már ritkábban történik ilyesmi. (A 20., illetve a 24. hetet követően már halvaszületésről van szó, bár a 20.-24. hét közötti időszak még vetélésnek is felfogható.)

Milyen típusai vannak a spontán vetélésnek?

A spontán vetéléseknek többféle típusa is létezik aszerint, hogy mik a vetélés lefolyásának stádiumai. A legismertebb az úgynevezett fenyegető vetélés, amelyet hüvelyi vérzés és alhasi görcsös fájdalom jellemez. A baba ebben az esetben még megmaradhat, de ugyanígy el is veszítheti a kismama. A méhnyak ilyenkor zárva marad.

A kezdődő vetélés tünetei az előzőekkel csaknem megegyezőek, de fokozottabban jelentkeznek a panaszok, emellett csökken a magzat kihordásának esélye.

Befejezetlen vetélésről van szó akkor, ha a fejlődő embrió elvesztése már megtörtént, azonban a méh nem ürült ki teljesen. A vetélés a méh üregében visszamaradt, fogantatásból származó képletek miatt nem tekinthető befejezettnek. A kiürítést ebben az esetben mesterségesen kell megtenni (műszeres befejezés). A méhszáj ilyenkor már nyitott, emellett hasi fájdalom és gyakran erős vérzés észlelhető. Ezzel szemben, egy befejezett vetélés során minden kiürül a méhből. A vérzés ezután már hamar alábbhagy, és a görcsökkel együtt a fájdalom is elmúlik. A befejezett és a befejezetlen vetélés ténye ultrahangos vizsgálattal erősíthető meg.

A fentieken kívül még két fő vetélési típus ismert, az abbamaradt és a visszatérő vagy habituális vetélés. Az abbamaradt vetélés esetén az embrió ugyan elpusztul, de nem lökődik ki (ezt elmulasztott vetélésnek is nevezik, az angol missed abortion fordításából). Ennek oka nem ismert. A tünetek között szerepelhet a vérzés vagy a barnás hüvelyváladék, ultrahangos vizsgálattal pedig a magzati szívműködés leállása vagy az embrió nélküli, üres petezsák is kimutatható.

Visszatérő vagy habituális vetélésről olyankor van szó, ha egy kismamánál háromszor vagy ennél többször ismétlődik meg a többnyire első trimeszteri (a terhesség első 12 hetében lezajló) vetélés. A habituális vetélés a gyermeket tervező párok nagyjából 1%-át érinti, nagyon gyakorinak tehát szerencsére nem nevezhető. A habituális vetélés okait érdemes alaposan kivizsgáltatni, a pontos okot azonban így is csak a nők mintegy felénél sikerül beazonosítani.

Mik a vetélések leggyakoribb okai?

A spontán vetélések okait a legtöbbször nem sikerül felderíteni. Ami ismert, az néhány olyan tényező, amelyek a vetélések lehetséges okaiként szerepelhetnek.

Az első trimeszterben bekövetkező vetélések leggyakoribb kiváltó okának a magzati kromoszóma-rendellenességek tekinthetőek. A kromoszómahibák a petesejt vagy a spermium genetikai anyagának eltéréseire vezethetőek vissza, illetve az is előfordulhat, hogy az embriókezdemény osztódási folyamata során lép fel probléma. A vetélés további okai lehetnek a hormonális problémák, a vírusfertőzések és az utóbbiak következtében kialakuló lázas állapot. Az anya életmódbeli tényezői -például a túlzott stressz, a dohányzás vagy az alultápláltság - szintén vetéléshez vezethetnek. A túlzott mértékű koffeinfogyasztásról is feltételezik, hogy vetélést okozhat, és ugyanilyen hatással járhat, ha erősebb sugárterhelés éri az anyát.

A méh fejlődési rendellenességei ugyan ritkák, de ugyancsak vetélést okozhatnak, a koraterhességben bekövetkező vetéléseknek emellett immunológiai háttere is lehet. Újabban a fokozott (veleszületett, vagyis genetikai) és a szerzett trombózishajlam vizsgálatát is elvégzik a többedszer vetélőknél, mert ez is viszonylag gyakori oka lehet a vetéléseknek.

Vetéléshez vezethet az is, ha a megtermékenyített petesejt - szintén ismeretlen okból - nem képes beágyazódni a méhfalba. Az anya idősebb életkora szintén kockázatnövelő tényező, ahogyan az is, ha komoly lelki trauma éri a kismamát. 

A spontán vetélés tünetei

Ha a vetélésre utaló jelek valamelyikét (vagy az összeset egyszerre) tapasztaljuk, érdemes felkeresni nőgyógyászunkat, aki képes megállapítani, hogy mi történik a szervezetünkben. Vetéléskor az alábbi tünetek állhatnak fenn:

  • enyhébb vagy erősebb hátfájdalom, ami gyakran kellemetlenebb, mint ami a menstruációs görcsöket szokta kísérni
  • súlycsökkenés
  • fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás
  • méhösszehúzódások, amelyek erős fájdalommal járnak, és 5-20 percenként ismétlődnek
  • barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül (megjegyzendő, hogy a terhességek 20-30%-ában lép fel a korai szakaszban vérzés, de ezeknek a fele később teljesen egészséges várandósság lesz)
  • vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből
  • a terhesség ismert jeleinek hirtelen eltűnése

A spontán vetélés megelőzése

Mivel a spontán vetélések hátterében leggyakrabban a már említett kromoszóma-rendellenességek állnak, nem létezik biztos módszer a vetélés megelőzésére. Ha viszont már a fogamzást megelőzően és a terhesség korai szakaszában is a lehető legegészségesebben élünk, azzal nő az esélye, hogy elkerüljük a magzat elvesztését. A fogamzást megelőző időszakban érdemes rendszeresen tornáznunk, egészségesen táplálkoznunk és csökkenteni a minket érő stresszt, amennyire lehet. A folsav naponta történő szedése szintén ajánlott, mint ahogy a káros szokások (dohányzás) mellőzése is.

A többedszer vetélőknél oki terápiára kell törekedni, hogy amennyiben ez lehetséges, megelőzhető legyen a magzat ismételt elvesztése. Ennek érdekében feltétlenül meg kell vizsgálni a vetélésre hajlamosító, fentebb említett tényezőket. Mivel erre nem minden intézményben van lehetőség, célszerű megkeresni az ebben jártas szakembert, aki irányítja, illetve elvégzi a kivizsgálást és a kezelést.

Legfrissebb háttéranyagaink

100%-os pontosságú teszt a Down-kór, a Patau-kór és az Edwards-kór szűrésére: NIFTY-teszt

Létezik egy közel 100%-os pontosságú teszt a Down-kór, a Patau-kór és az Ewards-kór szűrésére! Ez egy anyai vérteszt, amely a Down-kór és két másik kromoszóma-rendellenesség terhesség alatti felismerésre szolgál. A Down-kór szűrésében jelenleg ez az egyik legmodernebb, úgynevezett nem-invazív, vagyis vetélési kockázat nélküli eljárás. A NIFTY teszt az eddig megvizsgált 120 ezer terhességnél minden Down-, Edwards- és Patau-kóros magzatot kiszűrt, tehát a pontossága gyakorlatilag 100%. További információ: nifty-teszt.hu.

Istenhegyi Géndiagnosztikai, Nőgyógyászati és Családtervezési Centrum