Nem tesz jót a terhesség alatti zsírdús diéta

A várandósság alatti zsírdús étrend nemcsak hogy zsírmájat eredményezhet gyermekünknél, de kimutathatóan befolyásolja azoknak a molekuláknak a mennyiségét is, amelyek a zsíranyagcserét szabályozzák. Ugyanez derült ki abban az esetben, ha a kísérletben alkalmazott várandós állatok elhízottak voltak: utódaink egészsége szempontjából tehát semmiképp sem előnyös, ha a terhesség alatt zsírban dús étrendet fogyasztunk, és az sem, ha a babavárást megelőzően nem sikerült leadnunk a felesleges kilókat.

A Baylor College of Medicine kutatói az American Journal of Obstetrics and Gynecology című folyóiratban számoltak be eredményeikről: a kutatócsoport már korábban is ki tudta mutatni, hogy azon állatok utódaiban, amelyeket vemhesen magas zsírtartalmú diétán tartanak, megnőtt a zsírmájként ismert állapot előfordulási valószínűsége. A zsírmáj embereknél akkor fordul elő gyakrabban, ha az illető túlsúlyos vagy elhízott, de ugyanígy feltételezhető, hogy már a terhesség alatti étrend is növelheti a későbbi előfordulás gyakoriságát.

A tanulmányban – az étrendet érintő hipotézis bizonyítása érdekében – a kutatók az anyaállatoktól és utódaiktól származó vérmintákat elemeztek gázkromatográfiás és tömegspektrometriás eljárással. A kétféle analitikai módszer alkalmas arra, hogy azonosítsa például a zsírdús diéta hatására a máj vagy a teljes szervezet anyagcseréjében végbemenő apró, molekuláris szintű változásokat. Az eredmények kiértékelése azt mutatta, hogy a vemhesség alatti zsírgazdag diéta hatására azokban a molekulákban (zsírsavak és aminosavak) ment végbe a legnagyobb változás, amelyek a leginkább képesek a zsírok tárolásának és a szervezet energiafelhasználásnak a módosítására.

Zsírdús és normál diéta: érzékelhető különbségek

Ez az eredmény az állatok több csoportjának összehasonításából jött ki: az egyik csoportban a vemhes egerek 13%-os zsírtartalmú diétát kaptak (ez volt a normális zsírtartalmú étrend), egy másikban magas zsírtartalmú étrendet (a bevitt kalóriák 35%-a volt zsír), a harmadik csoportban pedig normális, 13%-os zsírtartalmú táplálékot adtak ugyan, de a vemhes állatok már eleve elhízottak voltak.

“A háromféle csoport anyagcseréjében mért változások alapján el tudtuk különíteni, hogy mely anyagcseretermékek változnak meg az elhízottság és melyek a zsírdús diéta miatt. Ez alapján a jövőben beazonosíthatjuk majd azokat az anyagcsere-útvonalakat, amelyek megváltozhatnak az anya kövérsége vagy a terhesség alatti helytelen, zsírdús táplálkozása miatt” – mondta Dr. Kjersti Aagaard-Tillery, a Baylor College of Medicine szülész-nőgyógyász professzora.

Fogyjunk le már a terhesség előtt!

Az említett mérési módszerekkel olyan apró molekuláris különbségeket is ki lehetett mutatni, amelyek bizonyíthatóan a zsírdús diéta vagy az elhízottság hatására jelentek meg, eddig azonban még senkinek sem sikerült feltárnia őket. Kiderült például, hogy a 3-hidroxibutirát termelődése kimutathatóan megnőtt a zsírdús diéta hatására, a szerkezetileg igen hasonló 2-hidroxibutiráté viszont lecsökkent. A 3-hidroxibutirát magasabb koncentrációja az arányos energiafelhasználás zavarára utal, emellett ez a molekula az, amelyből a májban zsír alakul ki és tárolódik el (ennek a folyamatnak a végső stádiuma a már említett zsírmáj is). A fokozott zsírtartalmú étrendet fogyasztó vemhes állatok magzatainál 2,3-szor magasabb koncentrációban volt jelen ez a vegyület, mint azoknál az utódoknál, akiknek anyja kevésbé zsíros diétát kapott – olvasható az intézet sajtóközleményében.

“Meglepő módon az is kiderült, hogy ha az elhízott vemhes állatokat normál zsírtartalmú diétára állítjuk, az utódokban még akkor is magas maradt a 3-hidroxibutirát szintje. A zsírmáj későbbi kialakulásának esélye tehát még így is nőtt, vagyis nem elég helyesen táplálkozni, a legjobb ha a terhességet megelőzően már leadjuk a felesleges kilóinkat” – tette hozzá Aagaard-Tillery.