Mit kell tudni erről a fontos eseményről? Melyek a szülés szakaszai? Hogyan készülhet fel rá a család minden tagja?
Sok kismamában kétségeket ébreszt a terhesség utolsó szakaszában, hogy miből fogják felismerni, sőt, egyáltalán fel fogják-e ismerni, hogy itt az idő, és elindult a szülés. Ennek előzetesen azonban már olyan jelei vannak, amikre érdemes odafigyelni: a has leszáll (vagyis a baba feje belehelyezkedik a medence bemenetbe), a “kijáratot“ elzáró nyákdugó távozhat, rózsaszínessé válhat a hüvelyváladék. Ezeknél az egyénenként nagy különbségeket mutató jelzéseknél azonban jóval egyértelműbb az, amikor a magzatvíz elfolyik, illetve amikor az eleinte csak rendszertelen és alig érezhető jóslófájások rendszeressé és egyre erőteljesebbekké válnak. Ilyenkor már biztos, hogy elkezdődött a szülés első szakasza, az ötperces fájásoknál pedig ideje elindulni a kórházba is. Ha van választott szülésznője és nőgyógyász szakorvosa, értesítse őket a szülés beindulásáról telefonon!
A kórházba érkezve megtörténik az osztályra való felvétel, ami főként adminisztratív formalitásokból áll, majd ellenőrzik a méhnyak tágasságát, CTG-vizsgálattal a baba szívhangját és az összehúzódások sűrűségét.
Ezután folytatódik a tágulási szak, vagyis a szülésnek az a része, ami egyre sűrűbb és egyre fájdalmasabb méhösszehúzódásokkal jár, ezlatt a méhszáj egyre jobban kitágul. A vajúdás ideje előre kiszámíthatatlan: lehet egy óránál kevesebb, de lehet akár egy napnál hosszabb is. Míg egyesek a sorozatos fájások során fokozatosan kimerülnek, elgyengülnek, mások a különböző lazító technikáknak köszönhetően végig a helyzet urai maradnak. Manapság a kórházak egy részében rendelkezésre állnak úgynevezett “alternatív vajúdási módszerek“, mint például a vízben szülés vagy a labdán vajúdás, de nem számít ritkaságnak gyertyafény vagy zene mellett szülni sem. A paletta széles, így a család egyéni döntésén múlik, ki mit választ.
A szülésnek ebben a szakaszában vehetők igénybe a különböző érzéstelenítési eljárások is, melyek közül napjainkban a legnépszerűbb az epidurális érzéstelenítés. A fájdalomcsillapítás témájában érdemes meghallgatni a választott szülészorvos véleményét: bízzunk benne, hogy feladatának és küldetésének megfelelően elsődlegesen az édesanya és a kisbaba érdekeit tartja szem előtt. Az epidurális érzéstelenítés során a szakorvos a gerinc burkai közé egy műanyag csövecskét (úgynevezett kanült) vezet be, melyen keresztül egy Lidocain-szerű gyógyszert juttatnak a gerincvelő melletti térbe. A szer hatására az itt haladó idegek elzsibbadnak, a fájdalomérzet pedig jelentősen csökken vagy akár teljesen megszűnik.
Normál esetben a vajúdási szakasz végén a kismama méhszája öt ujjnyira tágul (10 cm). Ekkor kezdődik meg a szülés második fázisa, vagyis a kitolási rész, melynek végén világra jön az újszülött. A kismama maga is tudja, hogy közel a szülés vége, ugyanis összetéveszthetetlen végbélnyomást érez, és energiáit ösztönösen elkezdi összpontosítani. Ajánlatos az orvos utasításait pontosan követni, illetve légzőgyakorlatokkal segíteni az ellazulást és a koncentrálást. Hazánkban a szülési gyakorlatban általános tendencia, hogy az utolsó tolófájásnál a nőgyógyász szakorvos megejti a gátmetszést, bár a haladóbb gondolkodású szülések csak végső esetben élnek vele, ha ezzel elkerülhető a gátrepedés.
Mi a gátmetszés?
A gátmetszés egy oldalirányú vágás a hüvely szélén, mely segítségével a baba könnyebben tud kibújni a megnagyobbodott nyíláson. Bár egyesek (főleg a természetes szülés követői) ellenzik a beavatkozást arra hivatkozván, hogy valójában nem is minden esetben lenne rá szükség, a szakemberek véleménye szerint mégis számos előnnyel jár: a vágott seb sokkal könnyebben gyógyul és forr össze, mint az esetlegesen szakadt seb; a beavatkozás jelentősen lerövidítheti a kitolási szakaszt; a gát és a méh izmai így kevésbé sérülnek és tágulnak ki; illetve az édesanya hüvelye sem lesz tágabb a szülés után, így megelőzhetők a szexuális élet későbbi zavarai.
A világra jött csecsemő légútjainak leszívása után a babát mielőbb a mama hasára teszik. A kicsi a vele született szopóreflexének köszönhetően rögtön az anyamellet kezdi keresni, majd miután megtalálta, a szopással próbálkozik (ez biológiai okok miatt nagyban segíti a tejtermelés beindulását). A baba a kijövetele után egy perccel és a szülés után öt perccel is megkapja saját “Apgar pontjait“, mellyel az orvosok arc- és testszínét, szívverését, reflexválaszait, izomtónusát és légzését értékelik.
A pár perces baba-mama együttléttel azonban még nem ér véget a szülés. Míg a babát elviszik, lemérik és felöltöztetik, az édesanya a harmadik szakasz során “megszüli“ a méhlepényt. A gátvarrás után az anyuka végre megpihenhet, és az immár kibővült család majdnem minden intézményben együtt tölthet pár órát a szülőszobán.
Programozott szülés és császármetszés
A programozott szülés gyakorlatilag a szülés egy előre kitűzött időpontban (a betöltött 39. hét után javasolt) történő megindítását jelenti burokrepesztéssel. A betöltött 40. hét után szülés indítást javasolunk, ha a baba érdeke ezt megkívánja, vagy több mint egy héttel túl van a kiírt időponton. A szülés várható ideje után fokozott a magzat veszélyeztetettsége, az elöregedő lepény egyre kevésbé tudja ellátni a feladatát. A baba oxygénhiányos állapotát jelzi ha magzatszurok kerül a magzatvízbe, régebben ezt amnioszkópos vizsgálattal ellenőrizték, ma inkább az ultrahangos áramlásvizsgálat és a CTG vizsgálat az elfogadottabb.
A császármetszést is programozhatjuk, ha a műtét javallata már a szülés megindulása előtt fennáll. Ekkor már előre lehet tudni, hogy a kisbaba császárral fog születni. Ez történik például, ha az anyuka már több gyereket szült császármetszéssel, ha a baba farfekvéses és az anya még nem szült hüvelyi úton, ha a méhlepény rendellenesen tapad (takarja a belső méhszájat). Más esetben a műtétet a szülés megindulása után felismert szövődmény indokolja, például a méhlepény idő előtt leválik, vagy ha a baba és a mama között téraránytalanság lép fel (tehát a kismama medencéje anatómiailag túl szűk ahhoz, hogy a kisbaba átjusson rajta). Egyes betegségek, mint például a toxémia, a magas vérnyomás, bizonyos szembetegségek, és a friss nemi szervi herpeszvírus fertőzés is oka lehet a császármetszés ezen fajtájának.
Az orvos akkor is császármetszés elvégzése mellett dönthet, ha a vajúdás túlságosan elhúzódik, ha a köldökzsinór előreesik és bejut a hüvelybe, vagy ha a szülés közben bármilyen olyan helyzet adódik, ami veszélyezteti a baba vagy a mama életét.
Ha a szülés váratlan fordulatot vesz
Előfordul, hogy egy problémamentes terhesség után átlagosnak ígérkező szülés közben olyan komplikációk merülnek fel, amik nem várt orvosi beavatkozást, esetleg sürgősségi császármetszést tesznek szükségessé. Ilyenkor a vajúdó nő váratlan helyzetben találja magát, hisz a szüléssel kapcsolatos, hónapokig tervezgetett elképzelésein pillanatok alatt kell változtatnia, ami nem könnyű feladat. Fontos, hogy az ilyen helyzetekben a kismama az elkeseredés és az önvád helyett arra a tényre próbáljon meg fókuszálni, hogy valószínűleg babája életét köszönheti az orvosi beavatkozásnak. Amennyiben az édesanya középtávon sem tudja feldolgozni a szülés valamely eseményét vagy nem várt fordulatát, érdemes felkeresni egy pszichológus szakembert, aki segít a traumák feloldásában.
