A második trimeszter: szűrővizsgálatok, fejlődési szakaszok, élettani változások

A terhesség második harmadának fontosabb eseményei

Az első trimeszterhez képest a második trimeszter igazi megkönnyebbülést jelent a kismama számára. A reggeli rosszullétek az esetek többségében elmúlnak, és visszatér a már-már elveszettnek hitt energia, tettvágy, életerő is. Érdemes kihasználni ezt az időszakot, mivel (főleg a második harmad elején) a nagy pocakkal járó kellemetlenségek még kevésbé érződnek, viszont a teljesítőképesség a terhesség előtti állapothoz közelít. Kihasználva a kettesben töltött utolsó hónapokat sokan utazgatnak ebben az időszakban, illetve az édesanyák többsége kiválóan teljesít munkahelyén is.

A trimeszter végére azonban megjelennek a kellemetlenebb tünetek is: az immár látványosan megnövekedett pocak viszkethet, megnövekedett terhelésre rendszeresen keményedhet, a lábak vizesedhetnek, a székrekedés általánossá válik, valamint elkezdődhet a hátfájás is, mely abból adódik, hogy a pocak a gerincet az eddigiektől eltérő módon terheli. A mama légzése is nehezebbé válhat, hisz a magasabban fekvő méh a gyomrot a rekeszizomnak feszíti. Ez az oka annak is, hogy az édesanya étkezéskor egyre kevesebb táplálékot tud egyszerre magához venni, és akár már egy kis adag étel is teltségérzetet okoz. Az alvás sem olyan kényelmes már, mint korábban, hisz a megnagyobbodott pocakkal csak oldalt lehet feküdni. A mell kifejezetten megnő, és sokaknál már előtejet is termel.

Fontos azonban tudni, hogy bármilyen kellemetlenek is a terhességgel járó tünetek, az áldott állapot természetes velejárói, és a szülés után nagy részük nyomtalanul eltűnik.

Mivel a várandósság alatt a legtöbb az édesanya által szedett gyógyszer átmegy a magzat szervezetébe is, ezért a gyógyszerszedés ebben az időszakban csak orvosi engedéllyel javasolt. A fogyókúra is a tiltólistán szerepel, és bár majdnem minden kismamának szembe kell néznie azzal a nem mindig könnyen elfogadható ténnyel, hogy testére plusz kilók rakódnak, a várandósság mégsem a fogyókúra időszaka. Ellenben a rendszeres, de kíméletes mozgás, illetve a célirányos terhestorna karbantartják a testet, jobb erőnlétet biztosítanak, és segítenek abban, hogy a babavárás alatt a kismama kevesebb súlyfelesleget szedjen fel.

A 16. héten történik az AFP-vizsgálat, ami az édesanya vérében méri a magzati fehérje mennyiségét. Ezl a teszt egy fejlődési rendellenesség, az úgynevezett nyitott gerinc szűrésére szolgál, de jelentősége a mai korszerű ultrahang készülékek és a jól szervezett 18-21. heti (második genetikai) ultrahang-vizsgálatok mellett csökkent. Ráadásul az AFP lelet eredményét sokszor helytelenül értelmezik. Értéke 0,7-2,5 MoM (nemzetközi egység) között tekinthető normálisnak, de az alsó határértéknek semmi jelentősége nincs, ha a 12. heti (első genetikai) ultrahang-vizsgálat megtörtént. A magasabb érték is leginkább korábbi lepényi eredetű vérzésre utal és csak ritkábban fejlődési rendellenességre.

A trimeszterben esedékes még a második ultrahangvizsgálat is, mely során a baba fejlettségét, a magzatvíz mennyiségét, a köldökzsinór és a méhlepény állapotát részletes anatómiai vizsgálat mellett figyelik. A mostanában nagyon népszerű, a magzatról térhatású képet szolgáltató 4D ultrahangot a terhesség 30-32. hete körül érdemes elvégeztetni, mivel most a babának még elég helye van a magzatvízben a spontán mozgásra, arcvonásai is csak akkor kezdenek kialakulni.

A terhességi cukorbetegség szűrésének a második trimeszter az időszaka, ilyenkor rendszeresen ellenőrzik a várandós anyuka vérnyomását is, mert a tartósan magas vérnyomás egyéb tünetekkel párosulva toxémiára utalhat, ami minden esetben orvosi kezelést igényel.

Összességében elmondható, hogy a rutinvizsgálatok sok esetben valóban képesek a komolyabb problémák kialakulását megelőzni, tehát mindenképp érdemes ezeken résztvenni.

A magzat fejlődése és a kapcsolatfelvétel kezdetei

A várandósság második harmadában következik be az a csodás esemény, amikor a kismama elkezdi érezni a magzatmozgásokat. Először csak finoman, szinte leheletszerűen, majd egyre határozottabban, erőteljesebben adja a kicsi édesanyja tudtára, hogy ő már saját akarattal és egyéniséggel rendelkező, autonóm lény.

A második harmad végére a magzat átlagosan 35-40 centiméteres, tömege pedig majdnem egy kilogramm. Hallása, ízlelése és általában az érzékszervei rohamos fejlődésnek indulnak: a hasfalon beszűrődő fény mennyiségének függvényében képes érzékelni fényviszonyokat, és az édesanya szervezetének belső zajai mellett már a külvilág hangjaira is figyel. Arckifejezései érzelmeit tükrözhetik, ujját szophatja, ébrenlétének és alvásának fázisai jól elkülöníthetők. Megjelenik rajta a magzatmáz, valamint a neme is egyértelműen megmutatkozik. Szervezete fokozottan készül a kinti életre: erre utal a bőre alatt fokozatosan felhalmozódó zsírréteg, illetve saját immunrendszerének munkába állása is.
Ha a trimeszter végén egy magzat megszületik, már életképes, és bár tüdeje még nagyon fejletlen, a modern orvostudománynak köszönhetően nagyon jó esélyei vannak a túlélésre.

Mivel a kisbaba érzékszervei már sok mindent észlelnek az édesanyából és a külvilágból, a második trimeszterben a baba-mama kapcsolat is egyre szorosabbá válik. Az édesanya tudja, mikor van ébren kicsije és mikor alszik, milyen íz vagy hanghatás tetszik neki, illetve talán már alap temperamentumáról is van némi elképzelése. Érdemes ezt kihasználni, és a kicsi nyiladozó érzékeit olyan dolgokkal stimulálni, amiket a kismama megérzései szerint a pici kedvel. Egy szép zene, egy nagy séta a szabadban, egy óra a hintaszékben mind-mind olyan dolgok, melyek már ebben az időszakban segítenek abban, hogy baba és mama közel érezzék magukat egymáshoz.

Mivel a kicsi egyre több dologra fogékony, érdemes a papa-baba kapcsolatot megalapozását is elkezdeni. A pocak rendszeres simogatásával, a kicsihez való beszéddel, énekléssel rövid idő alatt elérhető, hogy kis utód felismerje édesapját is. Ennek látható jelét is adhatja, amikor a papa hangjára mozgékonyabb lesz, vagy pedig az édesapa tenyeréhez simul belülről.

Lelki folyamatok és a párkapcsolat

Az kismamában általában a második trimeszterben kezd tudatosodni az a tény, hogy édesanya lesz. Ez a szembesülés a pozitív érzések mellett sokszor bizonyos fokú ellenállást, dühöt vagy haragot is kiválthat: a nagy pocakkal egyre nehezebb a korábban megszokott rutin szerint élni, valamint az élet számos területe alárendelődik a még meg sem született picinek. Tudni kell azonban, hogy ezek az érzések nemhogy természetesek, de egészségesek is. Ha a kismama képes őket megfogalmazni, kimondani és tudatosítani, megteszi az első lépést afelé, hogy a problémák ne benne halmozódjanak fel, hanem felnőtt módra szembenézzen azzal a rengeteg, újfajta kihívással, amit a gyermekvárás minden egyes kismama számára jelent.

Bár a gyermekvállalással járó testi változást a nő éli meg, fontos, hogy mindkét szülőt érintse a terhesség. Növeli a szülők közötti bizalmat, illetve erősíti a kapcsolatot, ha a pár mindkét tagja egyformán felkészül a rájuk váró feladatokra. A rendszeres beszélgetések mellett a leendő édesapának érdemes elolvasnia olyan szakkönyveket, melyek a terhességet mutatják be biológiai, esetleg lélektani oldalról, illetve ajánlott az olvasottakat a kismamával megbeszélni, a jövőt közösen tervezni.

Általában a kórház és a szülőszoba személyes meglátogatása is erre a trimeszterre esik. Érdemes a párnak együtt indulni az útra, mivel a helyszín meglátogatása nagy mértékben csökkentheti azt a szorongást, ami esetenként a szülőkben lakozik a szüléssel kapcsolatban.

Ezen kívül napjainkban már majd minden kórházban tartanak szülésfelkészítő tanfolyamokat, melyekre nem csak édesanyákat várnak. Egy-egy ilyen foglalkozáson a szülőpár tagjai megtanulhatják, hogyan zajlik maga a szülés, illetve hasonló helyzetben lévő, gyermeküket váró párokkal ismerkedhetnek meg, akikkel problémáikat, tapasztalataikat megbeszélhetik, kicserélhetik.