Egy terhesség mindig különleges, de néha olyan kihívásokkal kell szembenézni, amelyek nem jutnának eszünkbe, mikor a várandósságra gondolunk. Annát és Bencén sokan ismerik a social média és a sport világából, de azt kevesen tudják, min mentek át, hogy hamarosan kezükbe foghassák születendő kisfiukat.
„Mindig is fiatal szülők szerettünk volna lenni, ezért nagyon hamar eldöntöttük, hogy jöhetnek a gyerekek.” – meséli a pár, akikkel a magzati genetikai vizsgálatokra érkezvén beszélgettünk.
Tervezés és várakozás
„Végül egy picit több idő kellet, mint terveztük, de igyekeztünk nem aggódni, mert tudtuk, hogy sajnos ez ma már sokszor előfordul.” –meséli Anna. “Egy régebbi egészségügyi problémám miatt igazából picit számítottam is rá.” „Persze elmentünk az alap kivizsgálásokra – veszi át a szót Bence – de valahogy tudtam, hogy hamarosan jönni fog a baba.
Mivel a pár ekkor még csak a húszas évei közepén volt, teljesen jól jártak el. Ebben a életkorban elegendő csak egy év próbálkozás, vagy a termékenységet befolyásoló egészségügyi probléma esetén orvoshoz fordulni és ekkor még csak egy kezdő kivizsgálásra van szükség.
„A következő lépés – veszi át a szót Anna – petevezeték átjárhatósági vizsgálat lett volna az orvos javaslata alapján. De ezt valamiért tologattam. Egyszerűen nem akartam ott szembesülni azzal, hogy gond lehet, így mindig elodáztam. Igyekeztem inkább magamra, önfejlesztésre, sportra, jó dolgokra fókuszálni. Úgy voltam vele, hogy szerencsére tudatosan korán kezdtük a gyerekvállalást és van még egy kis időnk. De tudtam, hogy sokáig nem halogathatom.”
Egy csodás pillanat
„Még ma sem tudjuk elhinni, hogy megtörtént.” – mondja mosolyogva Anna. „Nyáron egyszer csak kaptunk egy pozitív tesztet. Nem hittünk a szemünknek! Bár voltak előzményei, nagyon fáradékony voltam, furcsán éreztem magam, így még azelőtt teszteltünk, mielőtt meg kellett volna jönnie.” „Mikor megláttam az eredményt – folytatja Bence – nem akartam elhinni, azt kérdeztem Annától, hogy lehet, hogy rossz ez a teszt? De azt mondta, olyan nem nagyon törtéhet. Azért elrohantunk és vettünk még egy csomó tesztet.” – teszi hozzá nevetve Bence.
Ahogyan mesélik, a szüleiknek szinte azonnal elmondták a hírt. A tágabb baráti körnek viszont csak a 12. hét után jelentették be, miután túl voltak a genetikai ultrahangon, a kombinált szűrésen és az iGen Nifty-pro teszten is. Boldogan készültek a baba érkezésére.
Görcsök, amelyek mindent megváltoztattak
Anna terhessége az első trimeszterben teljesen problémamentes volt. Ez azonban egyik pillanatról a másikra megváltozott.
„Egyik reggel történt először, hogy hirtelen iszonyatos görcsöt éreztem.-meséli Anna. „Szerencsére más tünet nem volt, így igyekeztem nem túlreagálni. De egyre gyakrabban és hosszabban tört rám a fájdalom. Amikor egy ilyen alkalommal egy óra elteltével már mozdulni sem bírtam, bementünk a kórházba, de mivel nem láttak semmit és a baba is rendben volt, 8 óra múlva hazaküldtek minket. Sajnos másnap reggelre a görcsölés elviselhetetlenné vált, már kiegyenesedni is képtelen voltam. Így visszarohantunk és ekkor már be is fektettek. Addigra már hánytam a fájdalomtól. Újra megvizsgáltak, viszont még mindig nem tudták, mi a gond, mert ultrahangon a baba miatt nem láttak semmit, így a következő napra előjegyeztek laparoszkópos műtétre.”
Bár várandósan még ijesztőbb lehet egy hasi műtét gondolata, Anna teljesen megbízott az orvosokban.
„A műtét után, a laparoszkópos sebek mellett egy óriási hasi heggel ébredtem. Iszonyúan megijedtem, de szerencsére azonnal megnyugtattak, hogy a baba jól van. Elmondták, hogy több órás, nyílt hasi műtétem volt, máshogyan nem tudták megoldani az eljárást. Kiderült, hogy a petevezetékem teljesen megcsavarodott, ez okozta a borzasztó fájdalmat. Az orvosok szerint nagyon ritka, ami velem történt, még a szakirodalomban is alig találni erről információt.”
“Engem csak az érdekelt, hogy mindketten jól vagyunk és végre megnyugodhatunk.”
Anna állapota szerencsére a műtét után gyorsan javult és néhány nap után hazaengedték őket a kórházból.
Újra nyugalomban
Mikor Annával és Bencécel újra találkoztunk a Géndiagnosztikán, szerencsére már újra épp olyan mosolygósak és kiegyensúlyozottak voltak, mint a 12. hétben.„Szeretnék természetes úton szülni. Elvileg a műtétet úgy végezték el, hogy lehetséges legyen, de ha mégis császár lesz, akkor valószínűleg még annak során lesz néhány korrekció.”-mondja Anna, de sem rajta, sem Bencén nem látszik aggodalom. „Mindig is nagy családra vágytunk mind a ketten, úgyhogy a történtek nem tudnak eltántorítani. Nagyon-nagyon várjuk a kisfiunkat! Én egészen fiatal korom óta arra vágytam, hogy anya legyek és nagyon boldogok vagyunk, hogy ez most végre bekövetkezik!”
A szövegek és a fotók felhasználása engedélyköteles, a forrás megjelölése nélkül felhasználásuk tilos! A fotók Csöllei Anna tulajdonában vannak.
