2010. november 22. | 15:32
A várandósság során végzett rutinvizsgálatok egyik célja a terhesség alatti magasvérnyomás és a preeklampsziának nevezett állapot kizárása. Ez utóbbi - valóban súlyos esetben - az anya és a magzat életét is egyaránt veszélyeztetheti, így igen fontos, hogy időben észrevegyék a problémát. Az enyhébb magasvérnyomás gyógyszerekkel jól kontrollálható, a fehérjevizeléssel járó preeklampsziára viszont csak tüneti kezelés létezik.
Tartalom
- Mit mutat meg a vérnyomás?
- Mikor van szó terhességi magasvérnyomásról?
- Mit nevezünk preeklampsziának?
- Mi okozza a terhesség alatti magasvérnyomást és a preeklampsziát?
- Mik a tünetek? Hogyan ismerhető fel a preeklampszia?
Mit mutat meg a vérnyomás?
A vérnyomás azt mutatja meg, hogy az artériákban áramló vér mekkora erővel nyomja az érfalat. A vérnyomást két számmal, a szisztolés és a diasztolés értékekkel adják meg: a szisztolés érték azt a vérnyomást mutatja, amikor a szívünk összehúzódik és vért pumpál az erekbe, a diasztolés érték pedig azt, amikor a szív elernyed és megtelik vérrel. A szisztolés érték van felül, a diasztolés pedig alul: magas vérnyomásról beszélünk akkor, ha a szisztolés érték magasabb mint 140 higanymilliméter (Hgmm), a diasztolés érték pedig meghaladja a 90 higanymillimétert. A 150/85-ös és a 140/95-ös vérnyomásértékek így már egyaránt enyhén magasnak tekinthetőek.
A terhesség esetén kétféle lehetőség van. Egy nőnek már a várandósságot megelőzően is magas lehet a vérnyomása, és előfordulhat, hogy ez csak a terhesség ideje alatt jelentkezik. Mindkét esetben az átlagosan javasoltnál több ellenőrzővizsgálatra lesz szükség a terhesség során, hiszen ilyenkor megnő a preeklampsziának nevezett állapot kockázata (utóbbiról lejjebb olvashat bővebben). A terhességi magasvérnyomás és a preeklampszia összefüggenek egymással, a kettő azonban nem ugyanaz.
Mikor van szó terhességi magasvérnyomásról?
Normális esetben a terhesség második trimesztere alatt esni kezd a vérnyomás, majd a terhesség végét követően éri el ismét a korábbi értéket. Egyes nőknél azonban éppen az ellenkezője történik: a második vagy harmadik trimeszterben szokatlanul magas lesz a vérnyomásuk. Ilyenkor beszélünk terhességi magasvérnyomásról, és ez az, ami egyes esetekben a már említett preeklampsziához vezethet.
A terhesség alatt kialakult magasvérnyomás a szülést követően általában magától is elmúlik. Ha viszont ez az állapot már a várandósságot megelőzően is fennállt, akkor az esetek többségében a baba világrajövetelét követően is magas marad a nő vérnyomása. Ilyenkor a preeklampszia kockázata is fokozottabb lesz, mint abban az esetben, ha csak a terhesség ideje alatt válik magassá a vérnyomás.
Egy csekély vérnyomás-emelkedés természetesen még nem jelent problémát, de ha túl magassá válnak az értékek, akkor folyamatos vérnyomás-ellenőrzésre lesz szükség a terhesség ideje alatt. Ebben az esetben azt is megnézik, hogy nem alakult-e még ki preeklampszia, ami súlyos formájában az anya és a magzat szempontjából is komoly veszélyforrásnak tekintendő.
Az sem jelent azonban ideális állapotot a magzat számára, ha kizárólag a vérnyomás válik túl magassá. Ekkor sem kap ugyanis elegendő vért és oxigént, ami gátolhatja a baba növekedését, emellett a méhlepény túl korai leválását okozhatja. A koraszülés kockázata szintén megnőhet.
Mit nevezünk preeklampsziának?
A preeklampszia kizárólag a terhességgel összefüggő jelenség, ami a magasvérnyomás mellett fehérjevizeléssel (proteinúria), esetenként pedig vizenyő (ödméma) kialakulásával is együtt jár. A probléma enyhe, középsúlyos és súlyos formában jelentkezhet. A vérnyomást tekintve enyhe esetről van szó akkor, ha a mért értékek tartósan - kétszer hat órán túl mérve - 140/90 felett vannak. A fehérjevizelés szempontjából szintén elkülöníthetünk enyhébb és súlyosabb eseteket, aszerint, hogy mennyi fehérje van a vizeletben. A határérték a 300 gramm/literes napi ürítés - e felett már proteinúriáról beszélünk. 500 gramm/liternél középsúlyos, még magasabb értékeknél pedig súlyos fehérjevizelésről van szó.
A preeklampszia egy másik elnevezése az EPH gesztózis, ahol az E betű az ödémát, a P a fehérjevizelést, a H pedig a magasvérnyomást jelenti (az Edema, Proteinuria és a Hypertension szavak rövidítéséből). A három jellemző tünet közül az ödéma tekinthető a legkevésbé veszélyesnek - ez önmagában még nem jelent kóros állapotot. A méhlepény ugyanis nagy mennyiségű ösztrogént termel, ami az egészséges kismamáknál is vizenyő kialakulásához vezethet. Kóros állapotról kizárólag akkor van szó, ha a vizenyő magasvérnyomással, illetve fehérjevizeléssel is társul.
A preeklampszia - a sima terhességi magasvérnyomáshoz hasonlóan - általában szintén magától elmúlik a szülést követően. A várandósság alatt mindez azonban akár halálos veszélyt is jelenthet, ami a magzatra és az anyára is egyaránt érvényes. Valóban súlyos esetben akár a terhesség megszakítása is szükségessé válhat annak érdekében, hogy meg lehessen menteni az anya életét.
A magzati vér- és oxigénellátás ebben az esetben is romlik, emellett károsodhat az anya mája, a vesék és az agy. A preeklampszia - nagyon súlyos formájában - rángásokat okozhat, amit eklampsziának neveznek. A rángógörcs-rohamok következtében drasztikus mértékben csökken a magzat oxigénellátása, de ilyenkor már nemcsak ő, hanem a kismama is életveszélyben van. Hasonló rohamok szerencsére csak a preeklampsziás anyák körülbelül 1%-ánál fordulnak elő.
Mi okozza a terhesség alatti magasvérnyomást és a preeklampsziát?
A terhesség alatt megjelenő magasvérnyomás és a preeklampszia kialakulásának pontos mechanizmusa egyelőre nem ismert, a végső kiváltó ok viszont igen. Ilyenkor minden esetben magzati sejtek jutnak az anya keringésébe, amit a kismama immunrendszere már nem tud megfelelően tolerálni. Mindez nagyobb eséllyel fordulhat elő az első, mint a második terhesség során.
Különféle elméletek persze léteznek a preeklampszia kialakulásának magyarázatára. Elképzelhető például, hogy a probléma a méhlepény nem kellően kifejlett érhálózata miatt kezd el kialakulni. Az erek ilyenkor nem szövik át kellő sűrűségben a méhfalat, ami a méhlepény csökkent mértékű vérellátását eredményezi.
A preeklampszia ezen kívül öröklődhet is. Ha terhessége alatt anyánknál is jelen volt ez az állapot, akkor nálunk is nagyobb eséllyel jelentkezhet a probléma. A terhesség előtt fennálló magasvérnyomáson kívül további kockázatnövelő tényező az elhízás, a policisztás ovárium szindróma és a cukorbetegség.
Mik a tünetek? Hogyan ismerhető fel a preeklampszia?
A magasvérnyomás önmagában általában még nem okoz tüneteket. A nagyon magas vérnyomás viszont már fejfájást, légzési nehézségeket és látásproblémákat (például szikralátás) is okozhat.
A preeklampszia enyhe formája a legtöbb esetben szintén tünetmentes. Más esetekben előfordulhat a testsúly gyors ütemű gyarapodása, vagy a kézfej és az arc feldagadása. A preeklampszia súlyos formájának már egyértelmű szervi tünetei is vannak, például kínzó fejfájás, komolyabb látásromlás vagy nehezített légzés. Egyes esetekben hasi fájdalom és a vizelet mennyiségének csökkenése is előfordulhat.
A terhességi magasvérnyomás és a preeklampszia egyaránt a terhesség alatti rutinvizsgálatok során ismerhető fel. Tekintve, hogy a preeklampszia akár életveszélyes is lehet, ez egy újabb nyomós ok arra, hogy ne mulasszuk el ezeket a vizsgálatokat. Orvosunk ilyenkor a vérnyomás ellenőrzését is rendszeresen elvégzi, és ha hirtelen emelkedést tapasztal, akkor a preeklapszia jelenlétét kizáró vizeletvizsgálatot is javasolhat.
A túl magas vérnyomás gyógyszerekkel kezelhető, a preeklampsziát azonban nem lehet elmulasztani. Ez csak akkor fog elmúlni, ha megszületett a gyermek. Ilyenkor szintén javasolt lehet a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek alkalmazása, amivel megelőzhető a rángógörcsök kialakulása. Lehetséges, hogy az orvos a magzat tüdejét erősítő szereket is fel fog írni. A baba és a saját egészségünk megóvása érdekében a császármetszés is szükségessé válhat.
Az eddig említett kezelések mind tüneti jellegűek: a cél ilyenkor az, hogy az anya és a magzat élete se legyen veszélyeztetve. Ha azonban a preeklapszia valóban súlyos formája alakul ki, akkor sajnos a terhesség megszakítása lehet az egyetlen olyan megoldás, amellyel még megmenthető a kismama élete. Erre sajnos bármilyen terhességi korban sor kerülhet.
Érdemes még megemlíteni, hogy ha a terhesség előtt nem volt magas a vérnyomásunk, akkor a szülés után várhatóan minden visszaáll majd a normális kerékvágásba. A preeklampszia megjelenése nem jelent oki tényezőt a magasvérnyomás későbbi kialakulása szempontjából, az enyhe kockázatnövekedés azonban nem zárható ki.
