A sportoló páros az Istenhegyi Géndiagnosztikát választotta a magzati genetikai szűrővizsgálatokhoz.
Túl a tokiói olimpiai sikeren és katonai világbajnokságon, Kovács Sarolta és párja úgy döntöttek, ősztől egy ideig a család lesz számukra a legfontosabb. Az olimpia előtti eljegyzést követően januárra romantikus, tengerparti esküvőt terveztek, hogy utána, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, belevágjanak a családalapításba is. De az élet – mint oly sokszor – más forgatókönyvet írt, hisz a baba máris úton van! Exkluzív interjúban meséltek nekünk a nagy felfedezésről és a terveikről.
IGD: Nem telt el sok idő az utolsó nagy versenyed óta, terveztétek, hogy ilyen hamar kopogtat majd a gólya?
Kovács Sarolta: Képzeld úgy volt, hogy miután lementek a nagy versenyek, tényleg megbeszéltük, hogy elkezdünk a családalapítással foglalkozni. A bátyám felesége azt tanácsolta, hogy használjak ovulációs tesztet, mert a versenyzés miatt a ciklusom sosem volt teljesen szabályos. Ki is próbáltam egyet ott vele, a teszt pedig kimutatta, hogy épp nem vagyok termékeny. Ő viccesen azt mondta, ’Biztos azért nem mutatja, mert már terhes vagy!’ Nagyot nevettünk ezen, de aztán addig-addig mondogatta, hogy vettem egy terhességi tesztet. Aztán el is raktam, annyira lehetetlennek tűnt, hogy máris babát várnék. Majd néhány nappal később hajnalban felébredtem és mégis kivittem magammal a mosdóba. Félig csukott szemmel ránéztem, de először egyáltalán nem tudatosult bennem, amit látok. Kellett néhány pillanat, mire kipattant a szemem, hogy Jézusom, ez egy plusz volt! Hirtelen nem is tudtam, mit csináljak. Bepötyögtem- a bátyám feleségének a számát, aki már így szólt bele a telefonba: Pozitív lett? Gyorsan megbeszéltük, hogy még nem mondom el Bálintnak, előbb gyorsan kitalálunk valamit. Így visszafeküdtem az ágyba, de persze csak forgolódtam, nem tudtam elaludni.
Tar Bálint: Mivel a dokink azt mondta, kell majd legalább egy-két hónap a fogamzásgátló abbahagyása után, én semmit nem sejtettem. Mivel Saci álmában is mindig rengeteget mozog, a végtagjai össze-vissza pakolja, így azt hittem, csak a szokásos térfélfoglalásban van.
Kovács Sarolta: Mikor reggel Bálint elindult, tudtam, hogy csak egy-két órám van, így gyorsan kellett cselekednem. Pont a kis térfeles harcainkat használtam ki! Nagyon izgultam, de eljátszottam, hogy igazán mérges vagyok: ’Bálint, nem mehet ez így tovább, azért nem tudtam aludni, mert folyton elfoglalod az ágyat, nézd meg légy szíves a feliratokat, a takaró alatt és tisztázzuk végre, kinek hol a helye!’ De nemcsak két feliratot tettem az ágyba, volt ugyanis egy plusz is: Baba helye.
Tar Bálint: Annyira boldog voltam, kiabáltam, fel-alá rohangáltam a lakásban! A szűk családnak is hamar elmondtuk, nagy volt náluk is az öröm.
IGD: Már megkaptátok a Nifty-teszt eredményét és most voltatok az első genetikai ultrahangon. Szóval tudjátok már a baba nemét, ugye?
Kovács Sarolta: Nem, mi nem szeretnénk még tudni, így a sógornőmnek küldtük el a leletet, Ő most a nagy titok tudója! Neveink viszont vannak már, ha fiú lesz, akkor Barnabás – bár Bálint folyamatosan Kamillának hívja a hasamat!
Tar Bálint: Igen, én valahogy egyelőre kislányra számítok.
IGD: Milyen terveitek vannak a közeljövőben? Ha jól tudom, esküvőt tervezgettetek.
Tar Bálint: Igen, egy távoli szigetre mentünk volna. Mivel mindketten sportolók vagyunk és sokszor vesz minket körül felhajtás, azt terveztük, hogy az esküvőt szűk körben tartjuk majd meg, mezítláb, a lehető legegyszerűbben. Bár ahogyan elterjedt az eljegyzés híre, egyre többen kérdezgették, mikor ünneplünk egy nagyot együtt? És így, hogy végül az utazás elmarad mert Saci nem repülhet, valószínűleg itthon tartunk egy kisebb szertartást és egy jó nagy bulit majd a közeljövőben.
IGD: Bár még nagyon az elején vagytok, Saci, beszéltetek már a sporttal kapcsolatos terveidről?
Kovács Sarolta: Most egy darabig háttérbe kerül az öttusa, és a legfontosabb a család lesz. De ha majd a gyerek és az én állapotom is megengedi, szeretnék mellett edzeni. Ha most kimarad egy év nekem, az nem baj. Sőt, talán jobban fel is töltődöm! Utána még mindig lesz két évem felkészülni Párizsra. Sok öttusázó lánynak van ma már családja, például aki az olimpián előttem második lett, Ő is Anyuka, és nagyon jó formában volt! Meglátjuk. Úgy lesz jó, ahogyan lesz, szerencsére én már elértem egy olyan álmot, célt az öttusában, amire büszke lehetek.
Tar Bálint: Egy picit önző érv ugyan, de nagyon szeretnék egyszer egy olimpián szurkolni Sacinak. Sajnos Tokióban a pandémia miatt ez nem volt opció, így ezért is remélem, hogy Párizsban összejön majd – de persze Ő érzi majd, hogy mit bír, mit szeretne, én mindenben támogatom. Abban biztos vagyok, hogy a baba pozitív löketet fog adni az egész családnak.
IGD: Mi a helyzet az egyetemmel? Azt mesélted, az olimpiai felkészülés miatt két évig passzív voltál és most jönne a befejezés.
Kovács Sarolta: Igen, májusban lenne az államvizsga, és bár épp akkorra vagyok kiírva, remélem, be tudom majd fejezni. Ráadásul Bálinttal pont egyszerre végeznénk, Ő foci, én öttusa szakedzőként. De jó sok minden vár még ránk addig, például úgy tűnik, hamarosan kertes házba költözünk!
IGD: Izgalmasan hangzik! Székesfehérváron maradtok?
Tar Bálint: Majdnem. Ez még nagyon friss, alá sem írtuk a papírokat, de ha minden jól megy, egy közeli faluban lesz majd az új otthonunk. A családunk is közel lakik, ami fontos nekünk, mert szerencsére szinte minden hétvégén összejárunk. Reméljük, összejön, pont a napokban fog kiderülni!
Kovács Sarolta: Tényleg ilyen ez az év. Annyi minden történik, csak kapkodom a fejem! Az évből már csak két hónap van hátra, kíváncsi vagyok, mi jön még! Egy hónap múlva lesz Bálint születésnapja, Ő imád ünnepelni, az még biztosan nagy esemény lesz.
IGD: Nagyon aktív életet éltek. Hogyan készültök a babára, menjen még az érkezéséig minden, ahogy a csövön kifér, vagy behúzzátok inkább a kéziféket?
Tar Bálint: Nekem most pont rengeteg feladatom van, de igyekszem azért minél több időt Sacival tölteni. Neki most egy kicsit több ideje van. Az edzéseken, versenyeken mindig száz százalékosan odateszi magát és mindent elkövet a siker érdekében, engem is nagyon inspirálva. De látom, hogy amikor annak van az ideje, tud pihenni. Az öttusa rengeteget kivesz fizikálisan az emberből, sok fájdalommal, küzdelemmel jár, így pont jókor jön a babára való felkészülés időszaka.
Kovács Sarolta: Azok közé tartozom, akiknek nem volt könnyű az első trimesztere, rengeteget hánytam, volt olyan két hét, hogy szinte éjjel-nappal. Ez az év összességében, a sérüléssel, a trombózissal, a világversenyekkel, majd utána a sok szerepléssel rengeteget kivett belőlem, így van mit kipihennem a baba érkezéséig. Ráadásul mindenkitől azt a tanácsot kapjuk, hogy addig aludjunk, amíg tudunk! Így igyekszem tényleg lelassulni.
Tar Bálint: Olivérrel, a keresztfiunkkal sokat babázunk mostanában, és én legszívesebben már mindent televásárolnék gyerekcuccokkal! Mostmár nyugodtabban fogok is, hogy megvannak az eredményeink. Nagyon-nagyon várjuk már, hogy itt legyen velünk a kisbabánk! Biztos is, hogy apás szülést szeretnénk, hogy én is ott várhassam majd őt az első pillanatban!
