Az anya és a magzat felkészülése a szülésre

Hogyan készül fel a szülésre az anya és a magzat? Milyen problémákat okozhat, ha a magzat medencevégű fekvésben helyezkedik el, és hogyan terelhető a szülést megelőzően a helyes irányba? Miért érdemes a szülésre felkészítő tanfolyamon részt venniük a leendő anyáknak? Kérdések és válaszok a szülésre való felkészülésről.

A kismamák többségénél a huszadiktól a harmincadik-harminckettedik hétig tartó terhességi időszak tekinthető a legnyugodtabbnak, hiszen a leendő anyák ilyenkor már túl vannak a legfontosabb magzati szűrővizsgálatokon. Ezekből kiderül, hogy jó helyen tapadt-e meg és egészséges-e a magzat, továbbá arról is a kezelőorvos rendelkezésére állnak a legfontosabb információk, hogy megfelelően fejlődik-e a leendő újszülött. A terhesség első harmadában tipikusan jelentkező panaszok – hányinger, hányás, émelygés – a huszadik hétre szintén elmúlnak, így a legtöbben kiegyensúlyozottan és különösebb aggodalmak nélkül töltik ezeket a hónapokat. A szülés közeledtével azonban ismét mozgalmasabb hetek következnek, amelyek újra több izgalmat tartogatnak: ezekben a hetekben zajlik a szülésre való igazi, szűkebb értelemben vett felkészülés.

A magzat mérete

Legelőször a magzat fejlődési ütemét kell megvizsgálni, amely egyaránt lehet az átlagosnál kisebb vagy nagyobb. A fejlődés ütemét több tényező is befolyásolja, ezek közül talán a genetikai háttér a legfontosabb: ha megnézzük a szülőket, általában azt tapasztaljuk, hogy a nagyobb testsúlyú, magasabb szülőknek a magzatuk is nagyobb méretű lesz az átlagosnál (az átlagos születési súly 3200-3300 gramm között van). Nem kell tehát feltétlenül arra gondolni, hogy a nagyobb méret a túlzott vitaminszedés következménye lenne.

Mindamellett nem kizárt az sem, hogy a magzatvédő multivitaminok is hozzájárulnak a méretnövekedéshez. Erről korábban komoly szakmai viták zajlottak, de a tapasztalatok alapján úgy néz ki, hogy valóban helytálló összefüggésről van szó: a vitaminok általános használata óta sokkal gyakoribbak a nagyobb súllyal született magzatok. Húsz évvel ezelőtt még egy négy kiló felett született csecsemőt is nagy magzatként jelöltek a szülészeti naplóban, öt kiló felett pedig már “óriásmagzatról” beszéltek a nőgyógyászok. Ezekben az esetekben egy terheléses vércukorvizsgálatot is kötelező volt elvégezni, hogy kiderüljön, nem valamilyen anyagcsere-probléma, például lappangó cukorbetegség okozta-e a magasnak tartott születési súlyt. A növekvő gyakoriság miatt ma már nem foglalkoznak külön a négy és öt kiló közötti nagymagzatokkal – tette hozzá a főorvos.

A becsült nagyobb magzatméret önmagában nem indokol császármetszést, a szülő nő szöveteinek tágulékonysága, a fájások erőssége, összességében a szülés menete alapján döntenek a természetes szülés vagy a császármetszés mellett. Az átlagosnál kisebb magzatméret ezzel szemben már inkább problémát jelenthet, ilyenkor ugyanis nagyobb eséllyel fordulhat elő terhességi mérgezés vagy egyéb okból fennálló lepényműködési zavar.

A magzat elhelyezkedése

A magzat elhelyezkedésénél az esetek döntő többségében kétféle pozíció lehetséges, a fejvégi és a farfekvéses helyzet. A terhességek 92-94%-ában a magzat a megfelelő, fejvégi pozícióban van a szülés időpontjában – ez tekinthető a kívánatos állapotnak. A harmincadik hét körül a magzatok még nagyjából fele-fele arányban vannak a fej- illetve medencevégi helyzetben, ilyenkor tehát még nem kell aggódni amiatt, ha a magzat medencevégi helyzetben van. Az elhelyezkedésre az utolsó hónapban, a harminchatodik hét környékén kell igazán odafigyelni, de a magzat ekkor már általában a jó irányba fordul. Ha mégis medencevégű állapotban maradna a születendő gyermek, akkor nagy valószínűséggel császármetszéssel segítik világra a csecsemőt. A ritkán előforduló harántfekvés egyértelműen műtétet indokol.

A császármetszés alkalmazása előtt persze még arra is lehetőség van, hogy kézzel “terelgessék” a megfelelő irányba a csecsemőt: ez az esetek nagyjából felében sikerül is. A méh fájáskészségét ilyenkor infúziós fájáscsökkentő kezeléssel próbálják mérsékelni, majd ultrahanggal vizsgálják a méhlepény helyzetét és a magzat elhelyezkedését. Ha a magzatvíz mennyisége elegendőnek mutatkozik, az anya hasát síkosító géllel kenik be és a megfelelő kézmozdulatokkal próbálják meg átterelni a magzatot.

A medencevégi elhelyezkedés azért veszélyes, mert a baba feneke puhább a fejénél, így könnyebben áthalad a szülőcsatornán, a koponya viszont fennakadhat. A köldökzsinórból érkező vérellátás ilyenkor elakad, és amennyiben öt percnél tovább tart ez az állapot, a magzat megfulladhat. Ha a koponya van elől, akkor nem fenyeget ilyen veszély, hiszen a koponyacsont keményebb, a fenéki rész pedig már gond nélkül kicsúszik a szülőcsatornán.

Felkészülés a szülésre

A szülésre való felkészülésben elsősorban a progeszteron nevű lepényi hormon emelendő ki, ami a szülést megelőző hetekben már igen nagy mennyiségben termelődik. A progeszteron fő feladata a terhesség fenntartása, emellett ellazítja az anyai szöveteket, így könnyebbé válik a magzat szülőcsatornán való áthaladása. Ez egy kétirányú folyamat, amelynek során az anya medencecsontjai rugalmasabbá válnak a szeméremízület környékén, másrészt a szülés közben a baba koponyája is idomul a kutacsok mentén. Ilyenkor tehát kismértékben az újszülöttek fejformája is átalakul, de ez a születést követően egy-két napon belül visszarendeződik a normális fejformává.

A hormonális hatások mellett a pszichés tényezők a legfontosabbak. Azok az anyák, akik nehezebben estek teherbe – esetleg asszisztált reprodukciós eljárásokra is szükség volt a sikeres terhességhez – általában kevésbé félnek a szüléstől, mint akiknél nem tervezetten zajlott a teherbeesés. Ennek hátterében az állhat, hogy az előbbi csoportba tartozó nők lelkileg komolyabban rákészülnek a szülésre: mivel a teherbeesést sokszor több év várakozás és kezelés előzi meg, az átlagosnál egy kicsivel jobban várják a babát, és a szülés konkrét eseményére is kevesebb félelemmel tekintenek.

A szüléssel kapcsolatos félelmek, szorongások leküzdésében a szülés előtti tanfolyamok segítenek: ennek része a megfelelő felvilágosítás, másrészt érdemes megismerkedni a szülés majdani helyszínével, ami ekkor már nem lesz idegen a kismama számára. A tanfolyamokon pontosan ismertetik a szülés menetét, illetve azokat a jeleket, amelyek a szülés közelgő megindulására utalnak: ezek közé tartoznak a rendszeres fájások, valamint a magzatvíz elfolyása. Az érdeklődő kismamákat ezen kívül számos olyan tippel, apró trükkel is megismertetik, amelyek könnyebbé tehetik a szülést: ilyen például a hagyományos orvoslásból származó málnalevél-tea, amely a fokozottabb tágulást segíti elő. A lelki felkészülés alapvető jelentőségű a problémamentes szülés szempontjából, hiszen aki kevésbé fél, az könnyebben átesik a kezdetben nehéznek tűnő megpróbáltatáson.

Koraszülés és túlhordás

A koraszülés problémájának megoldása egyelőre várat magára, hiszen ötven évvel ezelőtt hazánkban és külföldön is nagyjából ugyanannyi volt a koraszülöttek aránya, mint napjainkban. Több oka is van, hogy az orvostudomány gyors fejlődése ellenére ezen a területen miért nem történt komolyabb előrelépés. Ezek közé tartozik például az asszisztált reprodukciós eljárások terjedése, amelyek miatt egyre több az ikerterhesség – ismert, hogy a koraszülések egy jelentős része többes terhességnél következik be. A többes terhességek emiatt szövődménynek tekinthetőek, amelyet ha lehetséges, inkább megpróbálnak elkerülni.

Túlhordásról akkor beszélünk, ha az újszülött két héttel a várt időpont után születik meg. A születés előre kiszámolt idejéhez viszonyított késést orvosi kifejezéssel terminustúllépésnek nevezik: ebben az esetben egyre nő az esélye, hogy valamilyen probléma lép majd fel a szülésnél. A szülészek emiatt nem szoktak várni a szülés megindításával, maximum tíz napot, újabban pedig már csak egy hetet. A szülés várható időpontja az utolsó menstruáció első napjának és a legelső ultrahangos vizsgálati leletek figyelembevételével számítható ki.

Ha egy kismama túllépi a terminust, sokkal gyakrabban ellenőrzik a különböző vizsgálóeljárásokkal, többek között kardiotopográfiával és ultrahanggal. Előbbi módszer alkalmas a magzat szívműködésének és a méh összehúzódásainak nyomon követésére, utóbbival pedig szintén ellenőrizhető a magzat keringése. A méhlepényfunkcióra elsősorban a köldökartéria lüktetésének jellemzőiből (pulzusgörbe) lehet következtetni: ha a lepény meszesedik, a pulzusgörbe a nagyobb ellenállás irányába tolódik. Mivel a magzat veszélyeztetettsége a lepény öregedése miatt egyre fokozottabb, a kardiotopográfiás vizsgálatot ilyenkor már kétnaponta elvégzik.

A magzatvíz elfolyása és a méhnyak állapota

A magzatvíz elfolyása a szülés megindulásának egyik jele, ami jobb esetben a szülés várható időpontjában, rosszabb esetben pedig koraszülés esetén következik be. A magzatvíz elfolyásának leggyakoribb oka a magzatburok fertőződése olyan baktériumok által, amelyek egyébként a méhnyakban telepszenek meg. Ha a szülés a magzatvíz elfolyásával indul, az az orvosi tapasztalatok szerint elhúzódóbb szüléshez vezet és gyakoribbak lehetnek a szövődmények is: ennek oka, hogy a magzatvíz már a fájások megindulása előtt kapcsolatba kerül a hüvelyi flórával. Ez növeli a felszálló fertőzések veszélyét, ezért bizonyos idő elteltével antibiotikumok adása is javasolt. A magzatvíz elfolyásának egyébként nincs különösebb jelentősége, csak abban az esetben, ha ez egy közel zárt méhszáj mellett történik meg.

A szülés közeledtének időpontjában a már említett hormonális változások elsősorban a méhnyak állapotát befolyásolják: tapintással ilyenkor jól megállapítható, hogy mennyire érett a méhszáj. Ha a méhnyaknak az ajakhoz hasonló tapintata van, akkor érett, ha viszont az orrhoz hasonló, keményebb tapintatú, akkor éretlen (utóbbi esetben gyógyszeres kezeléssel segíthető az érés folyamata, a szülés megindításához szükséges magzati javallattal). Az állag mellett a méhnyak tágassága, valamint a hossza is fokozatosan változik: a szülés előtt rövidülni és tágulni kezd a szerv. A tapintásos vizsgálatot a terhesség harminchetedik hetétől végzik heti rendszerességgel, ez alapján megközelítőleg pontos tájékoztatás adható a kismamának a szülés várható időpontjáról. Ha a méhnyak két-három centiméterre is kinyílik, emellett elsimult tapintatú és a magzat feje is a kellő szintre ereszkedett, akkor a szülés szinte bármikor megindulhat.