Egyre több nő szeretne császárral szülni
A 2000-es évek előtt még nem volt jellemző hazánkban, hogy a nők saját maguk kérvényezzék a császármetszéssel végzett szüléseket, így korábban kizárólag szakmai szempontok alapján döntötték el a szülész-szakorvosok, hogy ezt az eljárást választják-e. Az utóbbi években viszont jellemzővé vált, hogy a nők ezzel a módszerrel szeretnék világra hozni az újszülöttet, ami megegyezik a nyugati tendenciákkal: az Egyesült Államokban mára teljesen hétköznapivá vált ez az eljárás, de Németországban is minden harmadik csecsemő hasi műtéttel születik. Hazánkban is hasonlóvá a helyzet: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felmérései alapján elmondható, hogy az utóbbi 12 évben duplájára nőtt a császármetszések száma Magyarországon, így már nagyjából minden harmadik nő ezzel a módszerrel hozza világra gyermekét. Az is látható az adatokból, hogy óriási különbségek vannak az egyes megyék adatai között: van ahol a szülések számához viszonyítva kiemelkedően sok és van ahol kiemelkedően kevés császármetszést végeznek évente. Szakmai okokkal mindez nehezen magyarázható: a statisztika készítőinek feltételezései szerint a műtét elvégzése sokszor nem a szakmai protokollok alapján történhet, hanem az adott kórház orvosainak szokásai szerint, illetve annak megfelelően, hogy az adott orvos milyen „iskolában”, kinél tanult.
Tény ugyanakkor, hogy a szülő nők kora egyre növekszik és több a meddőség után sikeresen kezelt várandós, az ilyen esetek pedig több komplikációt hordozhatnak, így nő a császár javallatok száma.
A főbb hiedelmek
A kismamák körében főleg azok a hiedelmek váltak elterjedtté, amelyek szerint a császárral elvégzett szülés jóval kíméletesebb a hüvelyi szülésnél, sőt, egyes nők kifejezetten a hüvely, közvetve pedig a szexuális élet megóvása érdekében szeretnének így dönteni. A természetes szülés testre gyakorolt negatív hatását azonban teljes mértékben alaptalannak tartják a szakértők, hiszen a nők kilencven százaléka a szülést követő hat hónap múlva újra teljes értékű szexuális életet élhet.
A természetes szülés után az anya sokkal hamarabb gyógyul, egy-két óra múlva pedig már járkálhat, és többnyire nincs szükség az intenzív osztályon történő huszonnégy órás megfigyelésre sem. Egy másik gyakori érv a császármetszés mellett, hogy a magzatnál ne lépjen fel oxigénhiány és ennek következtében agykárosodás, amire a természetes szülésnél lehet némi esély. Ezt az indokot azonban nem igazolják a számok: annak ellenére, hogy egyre több a műtét, az oxigénhiányos esetek aránya több szakember szerint sem változott. További hátrányként említhető, hogy a császárosoknak olykor később indul be a tejelválasztásuk, bár ma már ezen a szoptatási tanácsadók sokszor segíteni tudnak.
Hiedelem továbbá, hogy a császárral született baba szebb, mert nem viselte meg a szülés. Lehet ugyan, hogy az ilyen újszülöttnek gömbölyűbb a feje, mivel a babának nem kell a szülőcsatornán áthaladnia, azonban a hüvelyi szülést követő rövid idő alatt ez minden babánál rendeződik. Természetes szülés során a baba feje és egész teste is nagy nyomásnak van kitéve a szűk szülőcsatornában: a nyomás hatására nagy mennyiségű stresszhormon szabadul fel az apróság szervezetében, ami segíti őt a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásban. Mivel a császáros babák ebből a szempontból sokszor felkészületlenebbek lehetnek, gyakoribbak lehetnek náluk a különféle légzésproblémák, az aluszékonyság, továbbá szoptatási nehézségek is felléphetnek.
Mikor van szükség valóban császármetszésre?
Mint már említettük, a császármetszés elvégzése szakmailag abban esetben indokolt, ha a hüvelyi szülésnél előre láthatóan nagyobb a szülés kockázata, melyet a szülész-nőgyógyász mérlegel. Fontos, hogy mindenképpen egyeztessünk vele! Figyelembe lehet továbbá venni a kismama pszichés állapotát is: ha valaki valóban komolyan fél a hüvelyi szüléstől, akkor pszichológiai szakvéleménnyel szintén engedélyezhető számára a császármetszés.
Szakmailag valóban indokoltnak tekinthetőek a következő esetek:
- minden olyan állapot, amelynél az anya közvetlen életveszélybe kerülhet a szülés természetes úton történő folytatása esetén (ezek közé tartoznak például a terhességgel nem feltétlenül összefüggő szívinfarktus vagy tüdőembólia).
- További komoly indok a császármetszésre, ha az újszülött életét a súlyos oxigénhiány következtében fellépő fulladás fenyegeti: ez kialakulhat például a köldökzsinór összenyomódása vagy a méhlepény idő előtti leválása miatt.
- Megemlítendő még a terhességi mérgezés (toxémia) súlyos, görcsökkel járó formája (a toxémia tüneteit az anyai keringésbe jutó magzati sejtek váltják ki egy kóros immunológiai reakció révén).
- A felsoroltakon kívül olyan tényezők – elégtelen méhizom-tevékenyég, korábbi császármetszések, ikerterhesség vagy koraszülés – is indokolttá tehetik a műtétet, amelyeknél még a szülés természetes úton történő befejezése is sikerrel járhat, ez azonban nem garantált. Ezekben az esetekben mindig a szülést vezető orvos döntésén múlik, hogy a császármetszés alkalmazása mellett dönt-e vagy sem.
- Császár indikáció lehet még a baba méhen belüli pozíciója (például harántfekvés)
- Veszélyeztetett terhesség
Ha szeretne a lehető legjobb forrásból tájékozódni a császármetszésről, ajánljuk, hogy www.csaszarvonal.hu weboldalt, ahol számos fontos és hasznos információ megtalálható!
