Családdá válás a mindennapokban

Az otthon töltött első hetek egy olyan hosszú tanulási folyamat kezdetét jelentik, melynek során a nőből és a férfiból lassan édesanya és édesapa válik, és egy új rendszer, a család is működésbe lép.

Az édesapa ismerkedik a babával, hisz gyakorlatilag otthon tarthatja először kezében gyermekét, az édesanya pedig hamar rájön, hogy a szülés hatalmas fizikai erőfeszítése gyakorlatilag eltörpül a csecsemőgondozás mindennapi teendőihez képest. A háztartás rutinfeladatainak ellátása a kisgyerek mellett szinte teljesen lehetetlen, valamint a folyamatosan síró pici, a kialvatlanság, a fokozott aggódás, a bezártság érzése, az esetleges szülési vagy szoptatási kudarc és a csecsemőnek való teljes alárendelődés még a legrutinosabb édesanyákban is kételyeket ébreszthet saját magukkal és személyes kompetenciájukkal szemben. A problémát tetézheti, hogy mivel a házastársi együttlét a hathetes kontrollig tilos, valamint a szülés alatt felszedett plusz kilók még nem tűntek el teljesen, sok nő elégedetlen külsejével, és negatívan éli meg testét, nőiességét. A kör pedig tovább gyűrűzhet: az alkalmatlanság érzése, az önelégedetlenség és a kimerültség általában lelkiismeret-furdalást és ingerültséget generálnak, ami sokszor azokon csapódik le, akik a kismamához a legközelebb állnak, vagyis a gyermeken és az édesapán. Az újszülött érkezésével elkezdődő új élet mindennapos gondjai így akár párkapcsolati krízishez, anya-gyerek kötődési zavarokhoz is vezethetnek, ha a szülőpáros nem fektet hangsúlyt a problémák tételes megbeszélésére és tisztázására, az őszinteségre, az egymás iránti türelemre valamint a kölcsönös elfogadásra és tiszteletre.

Elsődleges szabály, hogy az édesanya ne akarjon tökéletesen megfelelni minden feladatnak, szerepnek! Első helyen álljon a kisbaba, párkapcsolata és saját maga, és csak ezek után jöjjön a háztartás, rokonok, barátok… Érdemes kihasználni, hogy a főzésbe, mosásba, takarításba az édesapa és egyéb családtagok, ismerősök is be tudnak segíteni, valamint a csecsemő körüli teendőket (mint például pelenkázás, böfiztetés, nyugtatás, éjjeli visszaaltatás…) is rá lehet bízni az apukára, vagy a kezdeti időszakban sokat jelen lévő nagyszülőkre. Érdemes a látogatók fogadását is akkorra időzíteni, amikor egy-egy ilyen esemény a kismamának már nem haladja meg erőnlétét és képességeit.

Fontos, hogy már a kezdetek kezdetén alakítsa ki az édesanya saját véleményét az utódgondozás egyes kérdéseivel kapcsolatban, hisz a rokonok és az ismerősök kérdezetlenül is szívesen osztogatnak “jó tanácsokat“ az egyébként is bizonytalan, gyakorlatlan édesanyának. Ha a kismama ezek mindegyikét meg akarja fogadni, nehéz dolga lesz, és előbb-utóbb ellentmondásokba botlik. Próbáljon meg tehát szelektálni a hozzá érkező információkból: nem kell mindennel egyetértenie vagy mindent megfogadnia, sokkal inkább saját igényeit, párja véleményét, gyermekkori jó és rossz tapasztalatait, valamint meglévő ismereteit vegyítve alakítson ki magában egy olyan nevelési stílust, ami belülről fakad, és saját babájához igazodik.

Megkönnyebbülést hozhat az édesanya életébe, ha tudja, nincs egyedül csecsemőgondozást érintő problémáival, éppen ezért érdemes a pici mellett is tartani a kapcsolatot más olyan édesanyákkal és családokkal, akik hozzá hasonló helyzetben vannak. Egy közös séta kisbabás anyukákkal, egy rövid telefonbeszélgetés, míg a pici alszik, de akár az internet kimeríthetetlen lehetőségei is mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az édesanya tudja: kisbaba mellett más is hasonló gondokkal és érzésekkel küzd, mint ő.

Mivel ebben az időszakban a kismama és a kispapa között általában több vita generálódik, mint korábban, fontos, hogy közös erővel próbálják meg elkerülni a játszmák kialakulását: igyekezzenek mindig tényszerűen a problémáknál maradni, és ne váljon személyeskedéssé egy-egy vita. Mivel a család működésének egyik alapfeltétele a szülők párkapcsolatának minősége, fontos, hogy a szülők a csecsemő mellett is figyeljenek arra, hogy kettesben legyenek (akár a pici alvásidejében, akár külső segítséget bevonva). A szülő nem attól lesz jó szülő, hogy önmagát feladja, és teljesen alárendelődik a picinek. Az “elég jó szülő“ ki tudja elégíteni gyermeke igényeit, de emellett párkapcsolatában társ, önmagában pedig szuverén személyiség is tud maradni.

Vélemény, hozzászólás?