Mire elérkezik a szülés nagy napja, az édesanya és az édesapa valószínűleg már közös döntéssel megegyeztek abban, hogy az apuka részt vegyen-e a szülésen vagy sem. Bár egyre népszerűbb a papás szülés, fontos tudni, hogy az apa-gyerek kapcsolat nem attól függ, hogy a papa bent volt-e a szülésnél.

A párkapcsolatba sem szól bele feltétlenül a távolmaradás, hisz az édesanya akkor is érezheti, hogy párja mellette áll és támogatja, ha társa fizikailag nincs jelen a szülőszobán. Amennyiben a pár tagjai közös egyetértésben meg tudnak állapodni a szülés körülményeiről, meg tudják egymással beszélni problémáikat, és kölcsönösen tiszteletben tartják a másik véleményét, a kisbaba egy harmonikusan működő családba fog beleszületni.

Ennek ellenére az édesapa jelenléte a szülésnél sok kismamának biztonságot, megnyugvást, támaszt jelent. Fontos tudni, hogy csak az a segítség tudja őt átjuttatni a nehézségeken, ami maximálisan az ő igényeihez igazodik: a beszélgetés, simogatás, viccelődés olykor akár zavaró is lehet, hisz a szülés előrehaladtával a kismamák többsége egyre inkább befelé kezd figyelni. Sokat segíthet, ha a nehéz percekben az édesapa megpróbál izgalmán úrrá lenni, valamint igyekszik minél jobban a kismamára hangolódni, és pontosan követni utasításait, kéréseit. Tartsuk tiszteletben, hogy a kis utód világra hozatala az édesanya feladata, és ebben az édesapa úgy tudja a legjobban támogatni, ha nyugodt légkört teremt a szülőszobán, illetve megfelelőképpen alkalmazkodik az édesanya kívánságaihoz.

A szóbeli megerősítéseknek is nagy jelentőségük van: ha a kismama a kritika helyett folyamatosan szívből jövő bíztatást, buzdítást, együttérzést és dicséretet kap, joggal érezheti, hogy társa mellette áll, bízik benne, és elismeri erőfeszítéseit. Kellő önbizalommal pedig jobban fog teljesíteni, végig uralni tudja a helyzetet, és gyermeke világrahozatalát pozitív élményként fogja megélni, ami a születendő pici egész életének szempontjából is meghatározó tényező.

Mint minden rituálénak, a köldökzsinór elvágásának is nagy szerepe van a család életében, hisz egy új korszak létrejöttének szimbóluma. A pici világra jövetelével valamint az édesanyától való fizikai különválással a kibővült család egy olyan új életciklusba lép, mely az emberi kapcsolatok újradefiniálását teszi szükségessé, illetve a jövőre nézve rengeteg új, eddig ismeretlen érzést, élményt és megoldandó problémát tartogat.

A szülést követően erősíti a párkapcsolatot, ha az édesanya és az édesapa megosztják egymással a szüléssel kapcsolatos pozitív és negatív érzéseiket, átbeszélik a közösen átélt eseményeket, és megpróbálják a másik előtt felfedni, hogyan élik meg legbelül a család bővülését. Tudni kell, hogy mint ahogy nincs két egyforma szülés, nincs két egyforma szülői reakció sem a kis utód születésével kapcsolatban. Van, aki rögtön mély kötődést érez kicsinye iránt, vannak viszont olyan édesanyák is, akiknek ez időbe telik. Ne legyünk türelmetlenek, a természet és az ösztönök a legtöbbször rövid idő alatt megoldják a problémát: az az újszülött, aki először egy fura fejformájú, duzzadt szemű, magzatmáztól kenőcsös, kiszolgáltatott kis “idegennek“ tűnik édesanyja számára, nemsokára szülei legféltettebb kincse lesz.