Magzat neme: befolyásolhatja-e ezt a nők szervezete?
Mintegy száz éve még úgy gondolták, hogy a születendő gyermek neme kizárólag a nőktől függ, az ivari kromoszómák felfedezését követően azonban kiderült, hogy a magzat nemét genetikai szempontból a férfiak döntik el. Ennek oka, hogy a férfiak hímivarsejtjeibe csak egy darab ivari kromoszóma kerül be: ha a megtermékenyítendő petesejttel egy X-kromoszómát hordozó spermium egyesül, a magzat neme lány lesz, ha viszont egy Y-kromoszómát hordozó hímivarsejt kerül a petesejtbe, fiúcsecsemő fog születni (a férfiak testi sejtjei egy X és Y ivari kromoszómát, a nőké pedig két X-kromoszómát tartalmaznak).Alapvetően tehát a férfiak határozzák meg, hogy milyen nemű gyermek fog születni, de ha a nő szervezetében zajló folyamatokat is figyelembe vesszük, kiderül, hogy a kérdés ennél bonyolultabb. Molekuláris szinten ugyanis a nők is képesek „beleszólni” a magzat nemének meghatározásába.
Egy jellemző példaként azok a sejtfelszíni jelzőfehérjék, vagy más néven antigének említhetőek, amelyek az Y-kromoszómát hordozó hímivarsejtek felületén helyezkednek el. Ha egy spermium hordozza az említett jelzőfehérjék egyik típusát, a női szervezet ellenanyagok termelésébe kezdhet az Y-kromoszómát hordozó spermiumok ellen, így az érintett nőnek kizárólag lánygyermekei fognak születni, hiszen szervezete semlegesíti az Y-kromoszómával rendelkező hímivarsejteket, így azok egyáltalán nem is képesek eljutni a petesejtig.
A sejtfelszínen található jelfogó molekulákkal (úgynevezett receptorokkal) hozható összefüggésbe egy további lehetséges faktor, amely egyes esetekben szintén hatással lehet a születendő gyermek nemére. A petesejt külső burka olyan receptorokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a hímivarsejtek kapcsolódását, egyben serkentik is a spermiumok aktivitását. Ezek a fehérjék például valamely felszíni változás következtében elvileg válogathatnak is az eltérő típusú kromoszómákat hordozó hímivarsejtek között, ami szintén eltolná a nemi arányt, de a folyamat létezését nem támasztják alá az eddigi kutatási eredmények.
Nem bizonyított, hogy a fogamzás időpontja befolyásolná a magzat nemét
A leendő magzat nemét befolyásoló tényezők között felmerülhet még a fogamzás időpontja is: az elméleti elképzelés szerint ilyenkor az X- és az Y-kromoszómát hordozó hímivarsejtek alakjában tapasztalható különbségek okoznák a nemek arányában bekövetkező eltérést. A tudomány által ismert tény, hogy az X-kromoszómát tartalmazó hímivarsejtek feje lapos alakú, míg az Y-kromoszómás spermiumoké kerekebb. Az Y-spermiumok ennek következtében könnyebbek és gyorsabban is mozognak, míg az X-spermiumok valamivel lassabbak.
Az úszási sebesség eltérése a tüszőrepedést követően elvileg lehetővé tenné, hogy az Y-spermiumok hamarabb elérjék a már jelenlévő petesejtet: ebben az esetben nagyobb eséllyel születne fiú. Ha viszont az együttlét időpontjában még nincs jelen a petesejt (a tüszőrepedés még nem történt meg), akkor a lassabb X-spermiumoknak is elég idejük marad arra, hogy a petesejt közelébe érjenek. A tüszőrepedést követően kiszabaduló petesejt ilyenkor már egyforma arányban találkozhat az X- és az Y-kromoszómákat hordozó hímivarsejtekkel, vagyis ugyanakkora eséllyel születhet lány vagy fiú.
Bár az elméleti elképzelés logikusnak tűnik, a gyakorlatban mégsem mutatható ki statisztikailag is jelentős eltérés attól függően, hogy az együttlét a tüszőrepedést megelőzően vagy azt követően zajlott-e le.
Az ivararány születéskor a fiúk irányába tolódik
Elméletileg egyforma eséllyel kellene fiú- és lánycsecsemőknek születniük, a valóságban azonban mégsem teljesül pontosan az 1:1-es férfi-női nemi arány. Ennek több oka is lehet: a korábbi vizsgálatok alapján például már ismert, hogy a magzat fejlődésének igen korai szakaszában a lányterhességek esetében magasabb a korai vetélések száma (a korai vetélés viszonylag gyakori jelenség, minden száz megtermékenyített petesejtből ötven-hetven olyan fordul elő, ami a természetes szelekciós hatások áldozatául esik). A terhesség nagyjából nyolcadik hetére azonban, amikor a különböző szervek fejlődése már javában megindult, ez az arány elkezd változni, végül időlegesen megfordul. Ebben az időszakban a fiúmagzatok vetélése válik gyakoribbá, majd a tizennegyedik hétre ismét visszaáll az eredeti egyensúly: a megfigyelések szerint ekkorra ismét több fiúmagzat marad életben (a fiú-lány magzatok aránya ekkor 1,06:1, ami már megegyezik a születéskor várható aránnyal).
A vetélési arány imént leírt változásait több elmélet is megpróbálta magyarázni. Több kutató szerint a fiúmagzatok szervfejlődési időszakban tapasztalt magasabb halandósága mögött az XY kromoszómapár kiegyensúlyozatlansága áll: a fiúmagzatok emiatt sérülékenyebbek lehetnek az ártó hatásokkal szemben, mint a stabilabb XX kromoszómapárral rendelkező lánytársaik.
A fent leírt folyamatok mellett feltételezhető, hogy pszichés tényezők is befolyásolják a nemek arányát, így például ismert, hogy a háborúkat követően az átlagnál több fiú születik a népességben, mint amennyi lány. Hasonló jelenségek egyébként az élővilágban több fajnál is megfigyelhetőek: a külső környezeti tényezők egyaránt hatással lehetnek a szaporulatra és a nemek arányára is.
A magzat nemének megválasztása
Az X- és az Y-kromoszómát hordozó hímivarsejtek között az alaki eltérések mellett egy további különbség is tapasztalható. A kétféle típusú spermium felszíni töltése is eltér egymástól, így a sejteket elektromos erőtérbe helyezve eltérő irányba kezdenek vándorolni (a felszíni töltéskülönbségek alapján történő szétválogatást elterjedten alkalmazzák például az állattenyésztésben). Embereknél szintén lehetséges az eltérő típusú kromoszómákkal rendelkező spermiumok mesterséges úton történő szétválogatása: egyes országokban (például Spanyolország, Ausztrália és az angolszász országok egy része) már engedélyezettek ezek az eljárások. Az egyik mintában ilyenkor lényegesen több az Y-, a másikban pedig az X-kromoszómát hordozó spermiumok száma: az eljárással körülbelül 80 százalékos hatásfokkal különíthetőek el a fiú vagy lány utódok létrehozására alkalmas hímivarsejtek, vagyis tízből nyolc esetben határozható meg előre a fejlődő magzat neme.
A nemhez kötött fejlődési rendellenességek elkerülése érdekében az úgynevezett preimplantációs genetikai vizsgálatokat (PGD) alkalmazzák: a módszerrel elkerülhető, hogy a magzat nemét már a terhesség során, a szervezet életfolyamataiba történő komolyabb beavatkozással (magzatvízből vagy lepényboholyból történő invazív mintavétellel) kelljen megállapítani. A preimplantációs vizsgálatok során az embrió néhány sejtes állapotában távolítanak el egyetlen sejtet, majd ebben vizsgálják a kromoszómaállományt: az eljárással kiválasztható a megfelelő nemű magzat, amelyet a lombikbébiprogram során az anya méhébe ültetnek. A preimplantációs genetikai vizsgálat közel százszázalékos biztonsággal képes a magzat nemének meghatározására.
Befolyásolhatja-e az anya táplálkozása a születendő gyermek nemét?
Az Oxford és az Exeter Egyetem kutatói egy korábbi tanulmányukban az anyák táplálkozási szokásait vizsgálták: a kérdőíves módszerrel végzett vizsgálat összefüggést mutatott az anyák táplálkozási szokásai és a megszületett csecsemők neme között. Az eredmények szerint a magas kalóriabevitelű nők 56 százalékának született fia, míg a kevés kalóriát fogyasztó csoportban csak 45 százalék volt a fiúcsecsemők aránya. Fiona Mathews kutatásvezető szerint az eredmény evolúciós szempontból nem nevezhető meglepőnek, mivel korábban már más fajoknál is megfigyelték, hogy ha a táplálékforrások szűkösek, nagyobb eséllyel születnek nőstények. A kutatás egy további állítása szerint a születendő gyermek nemének szempontjából különösen fontos volt a leendő anyák reggelije: akik minden reggel gabonapelyhet ettek, azoknak 59 százalékos gyakorisággal lett fiuk, míg a gabonapelyhet ritkán vagy sohasem reggelizőknek csak 43 százaléka szült fiút (részletesen lásd az eredeti tanulmányt).
