magyarenglishslovensky

Vírusfertőzések a terhesség alatt

A baktériumok, vírusok vagy az egysejtű élősködők a terhesség bármelyik időszakában megbetegíthetik a magzatot, anélkül, hogy az anyában tünetekkel járó betegséget okoznának. A vírusfertőzések egy része komoly veszélyt jelent a magzatra, más részük azonban csak kevésbé vagy egyáltalán nem ártalmas. Cikkünkben áttekintjük, hogy mely vírusfertőzések okozhatnak magzatkárosodást és milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésünkre, ha nem sikerült elkerülnünk a fertőzést. Ha védőoltás beadására is szükség van, minden esetben konzultáljunk kezelőorvosunkkal, mivel egyes oltások adása nem ajánlott a terhesség alatt.

A magzatkárosító vírusok aránya öt százalék körül van

A magzatra is veszélyes vírusfertőzések előfordulási gyakoriságát a terhesség alatt nem könnyű feladat megbecsülni: szerény becslések szerint ez 5 százalékra tehető. Ennél persze lényegesen több az észrevétlenül zajló fertőzés, mely sem a magzatban, sem az anyában nem okoz kárt. Még ennél is magasabb a fertőzések száma, ha mindehhez hozzászámítjuk a többi kórokozó által okozott újszülöttkori fertőzést, amit az esetek körülbelül 7-10 százalékában ismernek fel - ezek nagy része a méhen belül észrevétlen marad. A fertőzések lefolyásának súlyosságát a kórokozók megbetegítő-képessége (virulencia), a szervezet ellenállóképessége, valamint a kórokozók száma határozza meg.

A magzati vírusfertőzések közül a legismertebbek a rubeola, a cytomegalovírus, a herpes simplex vírus, a hepatitis-B vagy az influenza által okozott megbetegedések. A komolyabb problémák jó eséllyel elkerülhetőek, ha a családtervezés, később pedig a terhesgondozás során elegendő figyelmet fordítunk a kismamák vizsgálatára - hangsúlyozta Dr. Gasztonyi Zoltán, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum Nőgyógyászati és Családtervezési Központjának szakmai vezetője.

Mely esetekben okozhatnak károsodást a magzati vírusfertőzések?

A méhen belüli fertőzésnek jellegzetes, ultrahanggal felismerhető jelei lehetnek a magzaton és a mellékrészeken (méhlepény, magzatvíz) egyaránt. Az anatómiailag károsodott szervek működése is megváltozik, amit ultrahangos áramlásvizsgálatokkal szintén ki lehet mutatni. A gyanút megerősítheti a terhes nő kikérdezése, hiszen először ő fertőződik meg. További segítséget nyújtanak a kialakult betegség tünetei, bár ahogy már említettük, ezek sokszor rejtve maradnak. Pontos diagnózist a megfelelő laborvizsgálatokkal lehet felállítani: a további teendőket a fertőzést kiváltó vírus, valamint az általa okozott elváltozás ismeretében kell meghatározni. A legrosszabb esetben sajnos a terhesség megszakításának felajánlása is szóba jöhet, jobb esetben azonban a gyógyszeres kezelés vagy a szülésig tartó egyszerű megfigyelés is elegendőnek bizonyul.

Rubeola

A rubeola a gyermekkorban jelentkező kiütéses betegség, ami a szervezett oltási kampányoknak köszönhetően ma már viszonylag kevés gondot okoz a terhesség során (a kanyaró, a mumpsz és a rubeola elleni kötelező MMR védőoltást 15 hónapos korban kell beadni). A vírus magzatkárosító hatása miatt a családtervezés vagy a terhesség elején mégis ajánlott a rubeolaszűrés elvégzése, ahol ellenanyagteszttel ellenőrzik a védettséget. A gyermekkorban nem immunizált vagy bizonytalan védettségű nőket pár hónappal a teherbeesés előtt ajánlott beoltani: a terhesség előtti immunizálás később már életre szóló védelmet biztosít az anyának. Az MMR oltás terhesség alatt nem adható, mivel a vakcina élő hatóanyagokat tartalmaz.

A vírus a vérárammal jut át a méhlepényen, és főleg a terhesség első harmadában okozhat fejlődési rendellenességet. Elsősorban hallás- és látáskárosodás, néhány esetben pedig szívfejlődési zavar fordulhat elő. Ultrahangvizsgálattal a máj és lép megnagyobbodásai is felfedezhetőek, emellett károsodhat a méhlepény, ami ilyenkor jelentősen megvastagszik és meszesedés is gyakran látható benne. A vírusfertőzés hatására a magzat visszamarad a fejlődésben és kimutatható a belső szervek működési zavara is. A már kialakult magzati fertőzésre nem létezik gyógyszer, ezért a fertőzés megelőzése a legfontosabb.

Cytomegalovírus (CMV)

A legtöbb méhen belüli vírusfertőzésért a cytomegalovírus (másnéven cytomegáliavírus) felelős, amelyet sok ember tünetmentesen hordoz magában. A CMV leginkább a legyengült immunrendszerű szervezetben okoz gondot, ami a legtöbbször lázzal, torok- és fejfájással, izomfájdalmakkal, valamint étvágytalansággal jár együtt. A betegségen átesett személyek többször is elkaphatják a vírust, vagyis a rubeolával ellentétben nem alakul ki védettség a fertőzést követően. A magzat fertőződésére akkor a legnagyobb az esély, ha az anya először betegedett meg: a fejlődő gyermek ilyenkor körülbelül 40 százalékos eséllyel kaphatja meg a vírust. A CMV előfordulása újszülöttekben 0,4-2,3 százalék között mozog, de csak minden tizedik baba mutat a betegségre utaló tüneteket.

A fertőzöttség ultrahangos vizsgálattal valószínűsíthető a következő jelek alapján: a méhlepény vagy az agyállomány meszesedése, illetve máj- és lépduzzanat jelenléte. Az ultrahangos képek alapján nyert gyanút további laborvizsgálatokkal lehet igazolni. A CMV-fertőzés korai stádiumban gyógyszerekkel is jól kezelhető, ennek hiányában később körülbelül 10 százalék fölött várható súlyos rendellenesség kialakulása.

Herpes simplex vírus (HSV)

A herpes simplex vírusnak két típusa ismert, a HSV-1 és a HSV-2. Mindkettő a bőr és nyálkahártya fertőzését okozza: a HSV-1 többnyire az ajkakon (herpes labialis) és a szem szaruhártyáján (herpes simplex ceratitis), míg a HSV-2 elsősorban a nemi szerveken, a végbélnyílás körüli bőrön és a környező területeken (herpes genitalis) okoz elváltozást. A herpeszvírusok a fertőzött területtől függően a szájból vagy a száj környékéről származó váladékkal, az elváltozásokkal való közvetlen érintkezéssel, leggyakrabban nemi kontaktus útján vihetőek át (a vírus a nyálkahártya apróbb sérülésein keresztül képes átadódni). A fertőzésen a népesség legkevesebb harmada, a zsúfoltabb körülmények között élők több mint háromnegyede átesik.

A tüneteket mutató terhes asszonyoknál mindössze egy százaléknál kisebb arányban várható a magzat fertőződése, ami ultrahangvizsgálattal az előzőekben már leírt jelek alapján (a méhlepény károsodása, máj- és lépduzzanat) ismerhető fel. A születendő magzat azonban 40-60%-os eséllyel fertőződhet a szülőcsatornán keresztül, ami szintén súlyos fejlődési rendellenességekhez, például agyvelőgyulladáshoz vezethet. A nemi szervi herpeszek egyébként nem zavarják a terhességet és a szülést sem, aminek oka, hogy a fertőzésen már átesett kismamák szervezetében a magzatot is óvó ellenanyagok termelődnek. Veszélyesnek kizárólag azok az eseteket minősülnek, amikor az elsődleges fertőzés súlyos: ez egyrészt spontán vetélést okozhat a terhesség első harmadában, később pedig akkor járhat halálos kimenetellel a magzatra nézve, ha a terhesség végéig nem termelődik elég ellenanyag az anya szervezetében. Az aktív herpeszes tüneteket mutató várandós nők esetében ez utóbbi miatt császármetszés alkalmazása is szükségessé válhat (a császármetszés előnyeiről és hátrányairól lásd korábbi cikkünket: Egyre gyakoribb, de korántsem veszélytelen a császármetszés).

Parvo B19 vírus

A parvo B19 vírus gyakori a 2-12 éves korosztálynál, az ennél idősebbek 40 százaléka azonban nem mutat védettséget. A vírus cseppfertőzés révén terjed: a legnagyobb veszélynek az imént említett korosztállyal találkozó várandós anyák vannak kitéve. A fertőzést kiütések és az ezzel egy időben jelentkező ízületi fájdalmak jelezhetik: a tünetek körülbelül minden négyszázadik terhes nőnél fordulnak elő. Nagyjából minden harmadik magzat fertőződik méhen belül és a kialakult magzati fertőzések 10 százalékában fordul elő vetélés. A parvo B19-cel történő fertőződés nem okoz magzati rendellenességet.

Varicella-zooster vírus (VZV)

A varicella-zooster vírus (VZV) jellegzetessége, hogy az első fertőzést követően bárányhimlőt, majd hosszabb-rövidebb ideig tartó lappangást követően övsömört idéz elő. Bárányhimlő-fertőzésen gyermekkorban szinte mindenki átesik, ami egész életre szóló védettséget jelent a vírussal szemben. A betegség cseppfertőzés (már a lappangási idő alatt) és pörkök útján terjed. A betegség lefolyását követően a vírusok idegdúcokban, elsősorban a gerincvelői érzőidegdúcban bújhatnak meg. Előfordulhat, hogy a vírus soha többé nem okoz tüneteket, de megesik, hogy egy bizonyos lappangási időt - a szervezet immunrendszerének gyengülését - követően újból aktivizálódik.

VZV-fertőzés körülbelül minden hatezredik terhességnél fordul elő, többnyire már idősebb korban. A terhesség első harmadában 10 és 50 százalék között okoz magzati rendellenességet. Ultrahanggal a megvastagodott, meszes méhlepény mellett a központi idegrendszer, a szem és a végtagok rendellenességei figyelhetőek meg. A terhesség utolsó hetében elkapott fertőzést az érintett magzatok 30 százaléka nem éli túl.

A bárányhimlő elleni védőoltás nem tartozik a kötelező oltások közé, de ajánlott, különösen a terhesség előtt álló, bárányhimlőn át nem esett nők számára. A rubeolához hasonlóan a bárányhimlő esetében is még a családtervezés során ellenőrzik, hogy rendelkezik-e az anya védettséggel.

Hepatitis B

A hepatitis B vírust a vér, a vérkészítmények, a szövetnedvek és más váladékok - ondó, hüvelyváladék, nyál - terjesztik: a fertőződés szexuális úton vagy igen kis mennyiségű vér vírusos szennyeződése során történik (ez utóbbi bőrsérülések, tetoválás, akupunktúra, intravénás droghasználat, véletlen tűszúrásos sérülések vagy szervátültetés útján történhet). A tünetmentes hordozók és a krónikus betegek évekig, de akár életük végéig is fertőzőképesek maradhatnak.

A vírus előfordulási gyakorisága a világ különböző részein 0,2 és 20 százalék között mozog. A vírushordozó anyáról a magzatra terjedő fertőzés ritkán fordul elő: amennyiben mégis megtörténik, ultrahanggal a máj- és lépduzzanat mellett a növekedés visszamaradása látható. Magzati rendellenesség kialakulása ebben az esetben nem várható. A magzati fertőződéssel szemben különleges jelentőséggel bír a vírushordozó anyák újszülöttjeinek szülés során elszenvedett fertőzése, mert a gyermekből is vírushordozó, később pedig krónikus májbeteg válhat. Az újszülöttek 95%-os eséllyel fertőződnek a vírushordozó anyáktól, amennyiben nem kapnak védőoltást. Itt is a megelőzés a fontos, ezért a terhesség 16. hetében rutinszerűen szűrik a várandósokat, szükség esetén pedig oltást adnak az újszülöttnek.

Influenza

Az influenza nem jelent veszélyt a fejlődő embrióra, a magas láz viszont már problémákat okozhat, ezért ezt feltétlenül csillapítani kell. A láz néha enyhíthető egy hűvös zuhannyal is, azonban ha ez nem segít, akkor a megfelelő gyógyszerrel kell csökkenteni a testhőmérsékletet. Bár több olyan hatóanyag is létezik, amelyek szedése a terhesség során is biztonságosnak ítélhető, a legfontosabb alapelv mégis az, hogy bármilyen gyógyszer alkalmazása előtt ki kell kérni a terhességet gondozó orvos tanácsát. A láz- és fájdalomcsillapítók közül például az acetaminofent vagy a klórfenamint tartalmazó készítmények ajánlhatóak, de az orvos számos tényező, így például az egyénenként változó érzékenység alapján mérlegeli, hogy valóban adható-e egy készítmény. A várandós kismamák mindenképpen keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben magas láz, mellkasi fájdalom vagy intenzív köhögés jelentkezik.

Meg kell még említeni, hogy ha különösen nagy megbetegítő-képességű influenzavírusról van szó, akkor átmeneti gyulladásos reakcióként ritkán folyadékfelgyülemlés alakulhat ki a magzat mellkasában. Ez a folyadék azonban az anya gyógyulását követően felszívódik, így nem okoz magzati problémát.

Az influenza elleni védőoltás (úgynevezett split vakcina) adása csak a terhesség első három hónapjában nem javasolt, utána viszont igen. Előnye, hogy az anyán kívül az újszülöttet is védi körülbelül hathónapos koráig.

Legfrissebb háttéranyagaink

100%-os pontosságú teszt a Down-kór, a Patau-kór és az Edwards-kór szűrésére: NIFTY-teszt

Létezik egy közel 100%-os pontosságú teszt a Down-kór, a Patau-kór és az Ewards-kór szűrésére! Ez egy anyai vérteszt, amely a Down-kór és két másik kromoszóma-rendellenesség terhesség alatti felismerésre szolgál. A Down-kór szűrésében jelenleg ez az egyik legmodernebb, úgynevezett nem-invazív, vagyis vetélési kockázat nélküli eljárás. A NIFTY teszt az eddig megvizsgált 120 ezer terhességnél minden Down-, Edwards- és Patau-kóros magzatot kiszűrt, tehát a pontossága gyakorlatilag 100%. További információ: nifty-teszt.hu.

Istenhegyi Géndiagnosztikai, Nőgyógyászati és Családtervezési Centrum