Az ösztrogén szerepe a menstruációs ciklus szabályzásában
A menstruáció során a méhnyálkahártya vérzés kíséretében válik le. Ezt követően – a központi idegrendszer hatására – nagyobb mennyiségben kezd el termelődni az úgynevezett tüszőserkentő (tüszőérlelő), idegen szóval follikulus stimuláló hormon (rövidítve FSH). A tüszőserkentő hormont az agyalapi mirigy termeli. Ennek hatására a petefészekben már születéskor is meglévő, mintegy 400 000 tüszőkezdemény egyike (vagy ritkábban több is) fejlődésnek indul.
Az ösztrogént – egész pontosan az ösztradiolt – az érésben lévő tüsző termeli. Az ösztrogénre szükség van a méhnyálkahártya kezdeti kifejlődéséhez (ezt nevezik a méhnyálkahártya regenerációs és proliferációs fázisának). A petesejtet a már érett tüsző zárja magába. A petesejt – normális esetben – a menstruációs ciklus közepe táján szabadul ki az érett, megrepedt tüszőből (ezt nevezik ovulációnak). A tüszőrepedés és a petesejt tüszőből történő kijutása egy másik hormon, az agyalapi mirigy által termelt sárgatestserkentő vagy luteinizáló hormon (rövidítve LH) hatására megy végbe.
Az érett tüsző a petesejt kiszabadulását követően a petefészekből a petevezetékbe vándorol. A megtermékenyülés többnyire itt történik meg, a legnagyobb eséllyel a ciklus közepe táján. Mindezt az is elősegíti, hogy a hímivarsejtek – különféle kémiai ingerek hatására – ekkor jutnak a hüvelyboltozatból a méh üregébe. A megtermékenyült petesejt körülbelül egy hét alatt vándorol a méhüregbe, miközben többször is osztódik. A méhfal nyálkahártyájába történő beágyazódás a megtermékenyülést követő 4-5. nap környékén, vagyis a terhesség 3. hetében történik meg.
Hogyan számítják a terhesség korát?
Fontos tudnunk, hogy a terhesség korát nem a fogamzás idejétől, hanem az utolsó rendes menstruáció első napjától számítják. Ennek oka, hogy az utolsó menstruáció napja biztosabban meghatározható, mint a fogamzás időpontja. Bár a fogamzás legnagyobb eséllyel a menstruációs ciklus közepén történik meg, ettől lényeges eltérések is előfordulhatnak, amelyeket az embrió mérete alapján, korai ultrahangvizsgálattal lehet észrevenni. Az ultrahangos terhességi kormeghatározás során a fogamzás vélt időpontjához hozzáadnak még két hetet, így lehetséges, hogy a megtermékenyítést követő 4-5. nap már a terhesség 3. hetére esik.
A megrepedt tüsző helyén (a petefészekben) előbb az úgynevezett vérzéses test, majd később a sárgatest alakul ki. A sárgatest megjelenése azért fontos, mert ez is termel egy hormont, nevezetesen a progeszteront vagy másnéven sárgatest-hormont. A méhnyálkahártya a progeszteron hatására válik rá alkalmassá, hogy a megtermékenyült és osztódásokon átesett petesejt beágyazódhasson. Az embrió ekkor tizenhat sejtes stádiumban van, amit szedercsíra állapotnak hívnak.
Megemlítendő még, hogy a sárgatest nemcsak progeszteront, hanem kisebb mennyiségben ösztrogént (ösztradiol) is termel. Az ösztradiol szintje folyamatosan változik a menstruációs ciklus során, legmagasabb szintjét pedig épp a tüszőrepedés (ovuláció) előtt éri el.
Az ösztrogénszint változásai a terhesség alatt
Az ösztrogének szerepe a terhesség alatt ma még kevésbé tisztázott, mint a hormonoknak a menstruációs ciklusban betöltött funkciója. Az ösztrogének szintje megnő a várandósság során, aminek az az oka, hogy a méhlepény is nagyobb mennyiségben kezdi termelni az ösztradiolt és az ösztriolt. (A méhlepény a magzati mellékvesében termelődő hormon-előanyagokat kezdi el ösztrogénekké alakítani.)
Az ösztrogének a terhesség alatt fokozhatják a méhlepény véráramlását, az emlők duzzadását, a szülés időszakában pedig hozzájárulhatnak, hogy a méhnyak puhábbá váljon. Az eddigi kutatási eredmények arra is utalnak, hogy az ösztrogének – a progeszterontermelődés szabályzásán keresztül – segítenek a terhesség fenntartásában (a várandósság korai időszakában). Kiderült az is, hogy az ösztrogéneknek a magzati fejlődés megindításában is fontos szerepük van: a hormonok hiányában nem fejlődnek megfelelően a magzati szervek, elsősorban a magzat tüdeje és mája.
Az ösztrogének ezen kívül számos anyagcsere-folyamatot befolyásolnak, többek között a koleszterin-anyagcserét is. (A tüszőkben például épp a koleszterinből indul ki az ösztrogének szintézise). Az ösztrogének emellett két, már említett hormon termelődésére is hatással vannak: egyaránt csökkentik a tüszőserkentő (FSH) és a sárgatestserkentő (LH) hormonok koncentrációit.
Hol termelődik még ösztrogén a női szervezetben?
Mint említettük, az ösztrogének elsődlegesen a petefészkekben fejlődő tüszőkben, a méhlepényben és kisebb mennyiségben a sárgatestben termelődnek.
A fentieknél alacsonyabb koncentrációban azonban más szövetek, például a máj, a mellékvese és az emlő sejtjei is termelnek ösztrogéneket. Ezek az ösztrogének másodlagos forrásai a szervezetben. Mindez a menopauzát követő időszakban válik különösen fontossá, ekkor ugyanis csökkenni kezd a női szervezet ösztrogéntermelése.
Ismert, hogy a zsírsejtek is képesek az ösztrogének előállítására, ami az egyik lehetséges oka lehet annak, hogy a túlsúly és az alultápláltság egyaránt fokozhatja a meddőség kockázatát.
Az ösztrogénszint mérése
Az ösztrogéntesztek során egyaránt mérhetik az ösztradiol, az ösztriol vagy ösztron szintjét. A várandósok szempontjából az ösztriol-koncentráció mérésének van jelentősége, mivel ez segítséget nyújt a magzati rendellenességek, elsősorban a Down-szindróma kockázatának kiszűrésében. (Az ösztradiol mérésének a meddőségi kezelések során lehet jelentősége, az ösztron mérésének pedig azoknak a tumoroknak a felismerésében, amelyek ösztrogént termelnek – ilyenek a petefészekrák és a mellékvesedaganatok.)
A méhlepény által termelt ösztriolt már a terhesség kilencedik hetében is ki lehet mutatni az anya szervezetében. Az ösztrogén koncentráció ettől kezdve fokozatosan emelkedik. A hormon a vérből és a vizeletből egyaránt kimutatható, de a vérből mért értékek pontosabb eredményt adnak.
A legpontosabbnak tekintett kombinált teszt során ugyan nem mérnek ösztrogénszinteket (csak a magzat által termelt két másik fehérjét, a PAPP-A-t és a free- ß-hCG-t), az integrált és a négyes teszt során (az AFP-vel együtt) azonban az ösztriol vérszintjét is megmérik (erre az uE3 jelölést alkalmazzák a leleten). A négyes teszt akkor javasolt, ha a kismama már elmúlt 14 hetes terhes (a kombinált tesztet ugyanis az első trimeszterben, a 12-14. terhességi hét között kell elvégezni.) Az ösztriol normálisnak tekintett koncentrációi az első trimeszterben a 38 nanogramm/liternél alacsonyabb értékek, a második és a harmadik trimeszterben pedig a 38-140 nanogramm/liter és a 31-460 nanogramm/liter közötti értékek.
