Szülői odafigyeléssel kivédhető a magzati stresszártalom

A sokat idegeskedő kismamák gyermekei később rosszabb problémamegoldó és koncentrációs képességgel, valamint gyengébb nyelvi képességekkel jellemezhetőek – írja a New York-i Rochester Egyetem kutatóinak új tanulmánya. A cikk igazi újdonsága azonban nem ez, hanem az a felismerés, hogy a megfelelő törődéssel a szorongósabb anyák is ellensúlyozhatják a magzati stressz agyfejlődésre gyakorolt negatív hatásait.

Az emberi magzatok esetében ez a kutatás nyújtja az első közvetlen bizonyítékot arra, hogy a stresszhormonok terhesség alatti magasabb szintje ronthatja a gyermek későbbi problémamegoldó és figyelmi képességeit. A mellékvesekéregben termelődő kortizol – köznapi nevén a stresszhormon – olyankor szabadulhat fel nagyobb mennyiségben a kismama szervezetében, amikor hosszabb ideig túlságosan kimerültnek érzi magát. A magzati korban minket érő hatások későbbi lehetséges következményeivel az utóbbi időben számos tanulmány foglalkozott, a stressz hatásait azonban ilyen részletességgel még egyszer sem vizsgálták meg.

Thomas O’Connor és munkatársai 125 olyan kismamát választottak a felméréshez, akik átlagosan tizenhét hetes terhesek voltak. A kutatók mindenkinél megmérték a magzatvízben található kortizol szintjét. Később, amikor a babák 17 hónaposak lettek, a gondolkodásbeli képességeket vizsgáló feladatokat végeztettek el velük: a gyermekek ennek során kirakósjátékokat raktak össze, továbbá olyan feladatokat kellett megoldaniuk, amelyek a nyelvi és figyelmi képességekről nyújtottak információkat a kutatóknak.

Megvizsgálták továbbá az anya-gyermek kapcsolat minőségét is: ehhez az úgynevezett “idegen helyzet” tesztet választották, amellyel lemérhető a gyermek anyához való kötődése. Ezt ebben az esetben két típusra egyszerűsítették le, a biztonságosan és a nem biztonságosan kötődő csoportra, annak alapján, hogy a gyermek hogyan reagált az anya eltávolodására, majd újbóli közeledésére.

Biztonságos és nem biztonságos kötődés

A biztonságosan kötődő gyermekek nagy érdeklődéssel fedezik fel környezetüket akkor, ha az anya a közelükben van, emellett elszomorodnak akkor, ha az anya eltávolodik tőlük. Anyjuk visszatérésekor azonban kimutatják, hogy mennyire örülnek neki. A nem biztonságosan kötődő gyermekek ezzel szemben kevésbé kíváncsiak, ha pedig anyjuk magukra hagyja őket, láthatóan erősen szorongani kezdenek. Nem mutatnak azonban örömöt akkor, amikor édesanyjuk visszatér hozzájuk, visszautasítva ezzel az anya gyengéd közeledését.

A nem biztonságosan kötődő gyermekcsoportban sikerült kimutatni, hogy azok a gyermekek, akiknek anyja magas méhen belüli stresszhormon-szinttel volt jellemezhető, több feladatban is gyengébben teljesítenek. A 17 hónapos gyermekek az alacsony kortizol-szintű anyák gyermekeinél nagyobb valószínűséggel értek el rosszabb teljesítményt a problémamegoldó feladatokban, emellett rövidebb ideig tudtak egy dologra koncentrálni. Nyelvi képességeik szintén gyengébbnek bizonyultak a kisebb méhen belüli stresszel jellemezhető társaikénál – olvasható a LiveScience beszámolójában.

A magas stresszhormon-szinttel összefüggésbe hozott gondolkodásbeli problémák ezzel szemben egyáltalán nem jelentkeztek azoknál a gyermekeknél, akiket az anyához való biztonságos kötődés jellemzett. Ebből a kutatók szerint az következik – és ez a tanulmány igazán új felismerése – hogy a megfelelő gondoskodás képes ellensúlyozni a magzati stressz miatt elszenvedett agyfejlődési hiányosságokat. “Gyermekünk agya lassabban fejlődhet akkor, ha a méhben túlzott stressznek van kitéve, a kellő odafigyeléssel azonban kiküszöbölhetjük a gyermek esetleges lemaradásait” – mondta O’Connor.

“Magzati programozás”

Az eredmények összhangban vannak az elmélettel, amely szerint a méhen belüli események hosszú távon is befolyásolhatják a gyermek fejlődését és egészségét. A korábbi kutatásokból például kiderült, hogy a kismama étrendje hatással lehet a gyermek későbbi betegségeinek kockázatára: ezek közé tartoznak a szívbetegségek, a cukorbetegség és az elhízás. Egy másik új, egereket vizsgáló tanulmányban a kutatók azt is kimutatták, hogy az anyák terhesség alatti étrendje a magzatok génműködését is kimutathatóan befolyásolja. Az összefüggés feltehetően az emberekre is érvényes, bár ezt eddig még senki sem vizsgálta meg.

A mostani kutatás egyik hiányossága, hogy a szakemberek egyelőre nem tudják megmondani, pontosan honnan származtak a méhen belüli stresszhormonok. Lehetséges, hogy a magas kortizolszint a túlzottan szorongó anyák szervezetéből került a magzatvízbe, de az is elképzelhető, hogy a hormon közvetlenül a magzatokból választódott ki.

A kutatók további vizsgálatokat terveznek annak megállapítására, hogy a most megfigyelt hatások a gyermekek későbbi életkorában is kimutathatóak-e. Ehhez tovább fogják követni a most megvizsgált gyermekeket, majd hatéves korukban újra megismétlik velük az említett teszteket. A kutatást egy további eszközzel is ki fogják egészíteni: modern képalkotó eljárásokkal az agyműködésről is felvételek készülnek majd, amiken várhatóan pontosan láthatóak lesznek a gyermekek agyfejlődési különbségei.

Az eredeti tanulmány a Biological Psychiatry című folyóiratban jelent meg.