Klinefelter-szindróma

Mi a Klinefelter-szindróma?

A Klinefelter-szindróma egy kromoszóma-rendellenesség, ami a férfiak fizikai és kognitív fejlődését érinti. A tünetegyüttes jellemzői változékonyak, de az érintettek többségénél a normálisnál kevesebb tesztoszteron hormont termelő, kisebb méretű herék vannak jelen.

A tesztoszteron a születést megelőző időszakban és a serdülőkorban felelős a férfi nemi jellegek kialakításáért. A csökkent mennyiségben termelődő tesztoszteron a serdülőkori folyamatok késleltett vagy csak részben történő lezajlásához vezethet. A szindróma együtt járhat továbbá az érintett férfiak emlőmirigyeinek nőies megnagyobbodásával, a ritkább arc- és testszőrzettel, valamint a meddőséggel. Az érintettek egy részénél a nemi szerv kóros elváltoztásai is előfordulhatnak: jelen lehet rejtettheréjűség, a húgycső külső nyílásának lefelé történő eltolódása (húgycsőhasadék), illetve a pénisz jelentős méretcsökkenése.

Az idősebb korú Klinefelter-szindrómás gyermekek és a felnőttek is általában magasabb termetűek, mint a kortársaik. A felnőtteknél – az egészséges férfiakkal összehasonlítva – megnő az emlőrák és egy krónikus gyulladásos betegség, a lupusz (teljesen nevén szisztémás lupus erythematosus) kockázata. A kétféle betegség kialakulásának esélye a Klinefelter-szindrómás felnőtt férfiaknál nagyjából ugyanakkora, mint az egészséges, felnőtt női népességben.

A Klinefelter-szindrómás gyermekek egyes esetekben tanulási problémákkal küzdhetnek, máskor pedig a beszéd és a nyelvi képességek lassabb ütemű fejlődése figyelhető meg. Általánosan jellemző ezekre a gyerekekre, hogy csendesek és érzékenyek, személyiségvonásaik azonban egyénenként eltérőek lehetnek.

Milyen gyakori a Klinefelter-szindróma?

A Klinefelter-szindróma 500-1000 fiú újszülöttből egyet érint. A tünetegyüttes további – az általános formától eltérő – változatai ennél általában jóval ritkábbak, és csak 50 000 fiú újszülöttből egy esetben, vagy még kevesebb esetben fordulnak elő.

A Klinefelter-szindrómával foglalkozó kutatók szerint egy aluldiagnosztizált tünetegyüttesről van szó. Ennek oka, hogy akiknél csak enyhe formában jelentkeznek a tünetek, ott a kromoszóma-rendellenesség jelenléte gyakran nem kerül felismerésre. A felismerést tovább nehezíti, hogy a Klinefelter-szindróma jellemzői változékonyak és más rendellenességek tüneteivel is jelentős átfedést mutathatnak.

Milyen genetikai eltérések okozzák a Klinefelter-szindrómát?

A Klinefelter-szindróma az ivari kromoszómák (X és Y) rendellenessége. A férfiak testi sejtjeiben hagyományosan egy X és egy Y, a nőknél pedig két darab X-kromoszóma található. A Klinefelter-szindróma leggyakrabban előforduló változatában az X-kromoszómából egy plusz példány is jelen van, így az érintett férfiak összes testi sejtje két X, és egy Y-kromoszómát hordoz (46 helyett 47 kromoszóma). A szexuális fejlődés rendellenességeiért az X-kromoszóma génjeinek többlet másolatai a felelősek: emiatt csökkenhet a szervezet tesztoszeronszintje és emiatt módosulhat a herék normális fejlődésének menete. A többlet X-kroszomómát hordozó férfiakra általánosságban jellemzőek az iménti tünetek, néha azonban csak kevéssé vagy egyáltalán nem jelentkeznek ezek a problémák.

A Klinefelter-szindróma ritkábban előforduló változataiban az X-kromoszóma nemcsak egy, hanem további többlet példányokban is jelen lehet (XXXY vagy XXXXY, 48 vagy 49 kromoszóma a testi sejtekben). A tünetek ilyenkor általában súlyosabbak, és nemcsak a szexuális fejlődés folyamatait érintik. Előfordulhat a szellemi képességek visszamaradottsága, az arcvonások jellegzetes eltérései, a csontvázrendszer abnormalitásai, mozgáskoordinációs problémák, illetve súlyos beszédzavarok. Minél több felesleges X-kromoszóma van jelen, annál nagyobb eséllyel jelenhetnek meg az iménti problémák.

Előfordulnak olyan esetek is, amikor a plusz példányban jelenlévő X-kromoszóma csak a testi sejtek egy részében, vagyis mozaikosan van jelen. A többi sejt kromoszómakészlete ilyenkor a hagyományos marad (46,XY/47,XXY). A mozaikos Klinefelter-szindróma tünetei és jellemző eltérései enyhébbek lehetnek, attól függően, hogy a sejtek mekkora hányadában van jelen plusz példányban az X-kromoszóma.

Örökölhető-e a Klinefelter-szindróma?

A Klinefelter-szindróma és változatai nem öröklődnek. A kromoszóma-rendellenességek véletlen folyamatok eredményeként jönnek létre az ivarsejtek kialakulása során. A sejtosztódás egyik hibája, ha a kromoszómák nem válnak szét (nondiszjunkció). A keletkező ivarsejt így abnormális kromoszómakészlettel – ebben az esetben plusz egy X-kromoszómával – fog rendelkezni. Ha az embriót létrehozó szülői ivarsejtek valamelyike ilyen volt, akkor az érintett gyermek összes testi sejtjében jelen lesz az egy (vagy több) felesleges ivari kromoszómapéldány.

A mozaikos szindróma szintén nem öröklődik. Ilyenkor is a sejtosztódás közben véletlenszerűen megtörténő eseményről van szó, de ez nem az ivarsejtek képződése során, hanem az embrionális fejlődés korai szakaszában megy végbe, eltérő kromoszómakészletű testi sejteket hozva létre.