A szülés utáni első napok

A szülés után kórházban töltött 3-5 nap alatt az édesanya és a baba is szakszerű orvosi ellátásban részesülnek. A mama állapotát folyamatosan figyelik, és általában a hazatérés előtti napon kiszedik gátvarratait, ha van ilyen. Amennyiben a szülés császármetszéssel történt, a bőrt többnyire tovafutó bőrvarrattal egyesítik, a fonalat ekkor a 10-14. nap között szedik ki. A babán is elvégzik a kötelező szűréseket és vizsgálatokat, valamint megkapja első oltását, a BCG-t, mely a tuberkolózis ellen véd. A szülést követő pár napban a picikből kiürül a fekete színű, ragacsos mekónium (magzatszurok, a méhen belüli időszakban képződött magzati béltermék), és székletük a táplálás megkezdésével normalizálódik. A pelenkázás, tisztába tevés, illetve a köldökcsonk ellátásának témájában a csecsemős nővérek gyakorlati tanácsokkal segítik a kismamákat, és mivel senki nem születik úgy, hogy ösztönösen tudja, mi a teendő első gyerekével, érdemes kihasználni a szaktanácsadást.

A kórházi tartózkodás alatt a kismama szervezetét elsődlegesen a tejelválasztásra kell felkészíteni. A sok folyadék bevitele, a megfelelő, természetes rostokat tartalmazó táplálkozás, a szülés utáni fizikai állapothoz igazított séta vagy mozgás mind-mind segíthetnek abban, hogy a kismamának mielőbb beinduljon a tejtermelése. Mivel a szoptatás manapság társadalmilag általánosan elvárt jelenség, sokan szoronganak attól, vajon tényleg sikerül-e majd szoptatni újszülöttjüket. Fontos tudni, hogy a túlzott aggódás, de a kimerültség és az anyaságtól való félelem is gátolják a tej termelődését, tehát minél oldottabb és kipihentebb a mama, annál nagyobb esélye van rá, hogy teje már korán meginduljon.

Ha az újszülött besárgul

Az első pár nap alatt az újszülöttek gyakran „besárgulnak“, ami azt jelenti, hogy bőrük sárgás árnyalatú lesz. Aggodalomra azonban nincs ok: az újszülött anyagcseréjének külső élethez való természetes alkalmazkodásáról van szó. Ajánlott ilyenkor minél több folyadékot adni a picinek, illetve súlyosabb mértékű sárgaság esetén az orvos dönthet úgy is, hogy a babát rövid ideig kék fényt sugárzó inkubátorba teszi. Bár az inkubátor szó a legtöbb kismamában szorongást kelt, gondoljunk arra, hogy a kezelés a pici érdekében történik, és csak rövid ideig tart. Az édesanyának érdemes ilyenkor is a baba mellett maradnia, mert jelenléte az újszülött számára nyugtató hatású.

A tejbelövellés normál esetben általában a szülést követő 2-4. nap indul be, de még a 4. tejmentes napnál is felesleges izgulni, hisz a kicsinek a kezdeti időszakban nincs szüksége élelemre (a folyadékpótlás pedig megoldható). A szoptatást elősegíti, ha az újszülöttet az édesanya rendszeresen mellre teszi akkor is, ha tej gyakorlatilag még nem is jön melléből. Egyrészt a baba szopása stimulálja a tejtermelést, másrészt pedig már a mellből szivárgó pár csepp előtej is rengeteg immunanyagot tartalmaz, amit a pici szervezete azonnal magába épít. A tejtermelés valódi megindulása pár óra alatt zajlik le: az édesanya először csak a mell feszülését érzi, majd emlői hirtelen megtelnek anyatejjel. Ilyenkor a mellgyulladás megelőzésének érdekében ajánlatos a babát minél többször szoptatni, a feszülést okozó többlet tejet lefejni, illetve a mellett borogatással vagy masszírozással lazítani. A kezdeti nehézségek után a kereslet és a kínálat általában hamar egyensúlyba jönnek, és a legtöbb mama a kórházat már úgy hagyja el, hogy igény szerint tudja szoptatni újszülött kisgyermekét. Türelem: a gyermekágyas időszak végére a legtöbb anyuka már annyira ismeri babája ízlését és reakcióit, hogy tudja, milyen ételeket fogyasztva ízlik neki az anyatej, illetve mi az, amit a kicsi elutasít; meg tudja állapítani, mely ételektől hogyan alakul a gyermek hasfájása, széklete; illetve valószínűleg már azt a sírást is képes megismerni, amivel a pici az éhséget jelzi.

Anyatej vagy tápszer?

Bár az anyatej optimális mennyiségben tartalmazza mindazokat a tápanyagokat és immunanyagokat, amikre az újszülöttnek szüksége van, mégis fontos, hogy azok a mamák se legyenek elkeseredve, akik akár saját, akár babájuk betegségéből kifolyólag nem szoptathatnak, vagy egyszerűen nem indul be tejtermelődésük. Az emberiség történetében soha nem kapott még újszülött olyan ideálisan összeállított anyatejet helyettesítő tápszert, mint napjainkban, másrészről pedig az újszülött esetében sokkal fontosabb a „lelki táplálék“, mint az elfogyasztott étel. Csak egy nyugodt, kiegyensúlyozott mama tudja megadni gyermekének azt a fajta stabilitást és biztos hátteret, amire a picinek a legnagyobb szüksége van. Ehhez viszont túl kell lépni a szoptatási kudarcon, és megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel a tápszeres etetés is intimebb lehet: a kismama csupasz mellén is etetheti a babáját cumisüvegből, a szemkontaktust ugyanúgy keresheti vele etetés közben, mint egy szopó csecsemővel, valamint a simogatás, becézgetés, vagyis a taktilis (bőrt érintő) és a verbális (szóban történő) kommunikáció is alapvető tényezői az intimitás kialakulásának. Fontos, hogy a tápszeres csecsemő anyukája tudja magáról: attól, hogy nem melléből szoptatja kicsinyét, ő még kiváló anyuka!

Az első hat hét

A szülés utáni első hat hetet gyermekágyas időszaknak is szokás nevezni: ez alatt az idő alatt az édesanya szervezete regenerálódik, és fokozatosan kezdi visszanyerni szülés előtti állapotát. A hat hét végére általában a hormonszintek normalizálódnak, a szülés utáni erős vérzés megszűnik, a has kezd visszahúzódni, a gátseb pedig begyógyul. Bevett gyakorlat, hogy a szülész szakorvos a kismamát visszarendeli egy úgynevezett „hathetes kontrollra“: ilyenkor ellenőrzi a méh méretét, illetve a méhnyak és a gátseb gyógyulását is. A gyors és komplikációmentes regenerálódás érdekében ez alatt az időszak alatt ajánlott a higiéniára nagyobb hangsúlyt fektetni és a túlzott megerőltetésektől tartózkodni. Ezalatt az idő alatt ülőfürdő és házasélet tilalom van érvényben.

A kórházi napok után az édesanya és a baba hazatérnek otthonukba, ahol folytatódik az összeszokás időszaka. Az újszülött, védtelen csecsemő megismeri édesanyja hangját, testének illatát és az anyatej ízét, amik örökre belevésődnek, és ezer mama közül ki tudja választani a sajátját. Ami az édesanyát illeti, az anyaság és a vele járó felelősség rengeteg, akár egymásnak teljesen ellentmondó érzést bolygat meg a nemrég szült nőben: érezheti azt az első pillanattól fogva, hogy gyermekével szoros közösséget alkot, de akár azt is, hogy a pici még idegen, ismeretlen számára. Fontos tudni, hogy minden emberi kapcsolat kialakulásához időre van szükség, és ez az időmennyiség egyénenként változik, tehát annak az édesanyának se legyen lelkiismeret-furdalása, aki esetleg az első napokban nem érzi igazán közel magához a kicsinyét, vagy esetleg közömbösen viseltetik iránta. Az édesanya hangulatába a szülés után nagy mértékben beleszól a hirtelen hormonváltozás, a drasztikusan lecsökkent alvásmennyiségből adódó fáradtság, az alárendelődés szokatlan érzése, illetve a szülés emlékei is. A kismama ebben a kavargó lelkiállapotban a legtöbbet azzal tudja tenni, ha érzéseit őszintén bevallja magának, sőt, ezekről párjával (vagy szakemberrel) is elbeszélget, hisz sokszor a dolgok kimondása már csökkenti a belső feszültséget. Fontos hinni a természet és az ösztönök erejében is, hisz majdnem minden esetben a szoptatással együtt járó testi kontaktus rövid időn belül meghozza az érzelmi kötődés kialakulását.

A kezdeti időszakban a pici a nap nagy részét alvással tölti. A nyugalmas órákban a mama is megpróbálhat töltődni, pihenni, bár valószínűleg nehéz megállnia, hogy ne állandóan babája mozdulatait, lélegzetét, apró jelzéseit figyelje. De mivel a gyermek a nyugtalanságot, az édesanya közelségét, sőt, minden lelki rezdülését megérzi, fontos, hogy a mama próbáljon a lehetőségekhez képest nyugodt és kiegyensúlyozott maradni, illetve a gyermek alvásidejében regenerálódni, kikapcsolni. A legtöbb csecsemőt nevelő családban a konfliktusok egyik legfőbb oka az édesanya kialvatlansága, amitől türelmetlen, ingerült, rossz kedvű és önmagával is elégedetlen lesz, ez pedig számos vita forrása lehet.

A hat hét végére az eleinte sokat síró, rendszertelenül evő és alvó csecsemő egy olyan kisbabává fejlődik, aki képes arra, hogy fejét egy számára érdekes hanginger irányába fordítsa, vagy akár tekintetével lassan mozgó tárgyakat kövessen. Differenciált sírásával ki tudja fejezni éhét, szomjúságát, fájdalmát, félelmét, álmosságát, illetve azt is, ha fázik, ha melege van, vagy egyszerűen ha csak unatkozik. Napirendje, alvásai és étkezése kiszámíthatóbbakká válnak, és általában a hatodik hét környékére esik a szülők által olyannyira várt „első mosoly“ megjelenése is: a kicsi felismeri gondozóit, és mosolyával reagál az ismerős arcra.

A gyermekágyi depresszió

A gyermekágyi depresszió általában a szülést követő 10-30. napban alakul ki, és a nők 15 százalékát érinti. Megkölönböztetendő a közvetlenül a szülés után megjelenő „baby blues“-tól, vagyis a gyermekágyi szomorúságtól, ami majdnem minden édesanyánál megjelenik, és pár napig lehangoltságot, ingerlékenységet és sírósságot okozhat a megváltozott élethelyzet, a hirtelen megnőtt felelősség, a kialvatlanság, az utód miatti aggódás és a hormonváltozás következtében.

A szülés utáni depressziót összefüggésbe hozzák a stresszel való megküzdési képességgel; tünetei a szomorúság, elkeseredettség, kedvetlenség, örömtelenség, étvágytalanság, alvászavarok, ingerlékenység, értéktelenség, önvád és önértékelési zavarok, melyek a napi szintű tevékenységek, illetve az utódgondozás rovására is mehetnek. Mivel az édesanyák többségének nincsenek konkrét információi a témáról, sokan még közvetlen környezetük előtt is megpróbálják titkolni érzéseiket (hisz a szembesülés még inkább fokozná bűntudatukat). Éppen ezért fontos, hogy a szülő nő környezete bármilyen fent említett tünetet észlel, próbáljon meg az édesanyával a problémáról beszélni, hogy szükség esetén minél előbb szakorvoshoz fordulhasson. A szülés utáni depresszióról részletesebben olvashat ebben a cikkünkben: Szülés utáni depresszió