A gyermekágyi időszak alatt az újszülöttet nevelő család élete új alapokra helyeződik. Az első életév további részében is folytatódnak a változások: a kisbaba ugrásszerű fejlődésnek indul. Hogyan fejlődik a baba? Mire kell figyelni ebben az időszakban? Cikkünkben ilyen és hasonló kérdésekre keressük a választ.
Mozgás, alvás, táplálás, kötődés: változások az első életévben
A szülés után az édesanya és az édesapa általában egy olyan újszülöttet visznek haza a kórházból, aki rendszertelenül eszik és alszik, minimális mozgásra képes, valamint a külvilág iránt még csak kis mértékben érdeklődik. És bár a csecsemők fejlődése egyénenként nagy eltéréseket mutat, az egyéves totyogó gyakorlatilag semmiben nem emlékeztet arra a magatehetetlen picire, akit szülei nemrég még kezükben ringattak.
Az első egy évben a babák talán a mozgás terén fejlődnek a leglátványosabban. Pár hónapos korban a picik már emelik és megtartják fejüket, próbálkoznak az átfordulással, később a hason hintázással, a kúszással és a mászással is. Az ülés majd a felállás után az első születésnap körül általában járni kezdenek a picik, ami új dimenziókat nyit meg számukra a világ felfedezésében.
Míg a babák eleinte csak saját kezükkel játszanak, később egyre inkább vonzódni kezdenek a színes, csörgő-zörgő játékokhoz is. Napjainkban rengeteg, az adott életkornak megfelelő képességfejlesztő játék közül választhatnak a szülők, melyek egyaránt stimulálják a picik látását, hallását, tapintását, szem-kéz koordinációját és finommozgását. Az első év vége felé a baba ujjaival már csippentő mozdulatra is képes, aminek nagy jelentősége lesz a második életév finommozgásainak fejlődésében.
Az alvás terén is sok változást hoz az első tizenkét hónap. Az egyéves kisgyerek életében általában már jelen van valamiféle napirend: az éjszaka egy részét minden valószínűség szerint átalussza, napközben pedig igényeinek megfelelően egyet, kettőt vagy hármat alszik. A szülők saját meggyőződésük valamint a pici karakterének függvényében azt is kialakítják, hogy gyermekük külön szobában, velük egy helységben vagy esetleg velük egy ágyban aludjon-e.
Ami a táplálkozást illeti, a jelenlegi védőnői ajánlás szerint célszerű a piciket fél éves korig csak anyatejjel táplálni. Az egyéves gyermek azonban már a pépes, sőt, a darabos ételeket is szívesen megkóstolja, sőt, sokan a szoptatásról is önként mondanak le még a születésnapjuk előtt. Egy változatos, a baba korának megfelelő étrenddel nem csak a gyermek ízérzéke fejlődik, hanem szaglása is. A picik akár már ebben a korban is érvényre juttatják saját ízlésüket, amit érdemes az édesanyának tiszteletben tartani, mivel mint ahogy a felnőttek, úgy a gyermekek ízlése is egyénenként különbözik.
A kicsik születésüktől fogva édesanyjukhoz (és az általa képviselt anyai magatartáshoz) kötődnek a leginkább, hisz vele jön létre a legkorábbi és legszorosabb kapcsolatuk. Ő az, aki táplálja, gondozza őket, valamint igényeikre ráhangolódva és azokat kielégítve létbiztonságot ad nekik. A picik már korán keresik a kapcsolatot édesanyjukkal, és igyekeznek figyelmét mozdulataikkal, gőgicsélésükkel, később gagyogásukkal és a hangzók, szótagok ismétlésével magukra vonni. Amennyiben az édesanya érdeklődésével és pozitív megerősítő reakcióival találkoznak, képesek egy-egy “mutatványukat“ akár vég nélkül ismételni, ami által rengeteget gyakorolnak, fejlődnek, tanulnak.
Az első életévben sok családnál nagy próbatételt jelent a fogzás, illetve az első könnyebb betegségek is, amik leggyakrabban a felső légutakkal vannak összefüggésben. A gyermekükért aggódó szülők minden problémás esetben konzultáljanak választott gyermekorvosukkal, akitől megkaphatják a szükséges segítséget. A picik tőle kapják meg az aktuális oltási rend szerinti kötelező oltásaikat is.
A szeparációs szorongás
A 7-9. hónap körül megfigyelhető a piciknél az úgynevezett “szeparációs szorongás“: a kicsik nehezen távolodnak el édesanyjuktól, bújósak lesznek, esetenként pedig egész nap csak kézben érzik jól magukat. A jelenség hátterében az áll, hogy a gyermekekben ebben a korban kezd tudatosulni, hogy az édesanya tőlük különálló személy, és mivel időérzékük még nincs, akár a másik szobába való távozást is a “mama elvesztésének“ élik meg. Sokat enyhíthet a gyermek feszültségén, ha kitartóan “kukucs játékot“ játszik vele édesanyja, mely során a gyermek megtanulja, hogy egy adott dolog akkor is létezik, ha azt konkrétan éppen nem látja.
