“ A gyermekek vénaszúráshoz elengedhetetlen a megfelelő anatómia pontok ismerete. Egy felnőtt esetében látunk például egy ujjnyi vastag kidagadó eret, ahol nagy valószínűséggel könnyedén megoldható a vénapunkciót (vénás vérvétel) a könyökhajlatban. Egy gyereknél azonban ez nem így van. A szakma szabályai szerint a perifériától indulva centrálisan kell ezeket a vénás pontokat megtalálni, ami egy gyereknél elsősorban a kézfej, és csak másodsorban a könyök.
Az anatómiai pontok ismerete mellett tisztában kell lenni azzal is, hogy három-négy éves korig a külső hőmérséklet is befolyásolja a vérvételt. Emiatt egy hidegből beérkező gyermeknél a mellkas lesz a legmelegebb pont, míg a periféria – a vénapunkció helye – hideg lesz. Ilyenkor fontos, hogy megfelelő hőmérsékletet biztosítsunk számára, és a végtagjai melegek legyenek.
Miért fontos a környezet?
Gyermekeknél az izomműködés – amivel a vért a kapillárisokból az erekbe pumpálhatjuk – úgy aktiválható legjobban, hogy a kezükbe adunk egy játékot, így elérve a felnőtteknél a kéz ökölbeszorítását. A kéz különféle tekerő-csavaró mozdulatai – amit a szabadulni akaró, ideges gyermek végez – ami megnehezíti a vérvételt, egy speciális technikával (bizonyos nyomáspontok tartásával) szüntethetik meg. Ez fájdalmat nem okoz, ugyanakkor biztonságosabbá tehetik a vérvételt. Ehhez nagyon fontos, hogy a kicsiket lekösse, amit maga körül lát, például a színes, formákkal teli fal – meg kell tenni mindent az ijedtsége csökkentése érdekében.
Hogyan kommunikálunk?
Nagyon fontos az érettségi szintnek és a gyerek korának megfelelő kommunikáció. A kicsiket semmiképp nem terhelhetjük például szakszövegekkel, ahogyan azt is figyelembe vesszük, hogy a “szúrás” szó mindig negatív. – Ezért inkább azt mondom, hogy: „Oda (a szúrás helyére) le fog szállni a lepke…” vagy „Biztosan megcsípett már a szúnyog, most is egy ilyen pici csípést fogsz érezni”. Akár demonstrálni is lehet a csípést a műanyag tűvédővel, amit a bőréhez érintek. Ilyenkor a gyerekek megtapasztalják, hogy ez nem is rossz érzés, és nem húzzák el a kezüket. Onnantól fogva pedig, hogy a tűvédőt lehúzom a tűről és azzal szúrom meg, már csak egy pillanat műve az egész. Óriási sikerélmény és pozitív visszacsatolás, amikor az egy-kétéves kicsi a vérvételt követően rám mosolyog, és az anyukájától átkéredzkedik hozzám.
Speciális esetek
“A genetikai vérvételek kapcsán sűrűn találkozom különféle fejlődési rendellenességgel (Down-szindróma, ADHD, SMS) bíró pácienssel – meséli Szilveszter – olyanokkal is, akikkel nagyon nehéz kommunikálni. A legutóbbi emlékezetes esetem egy tizennégy éves, Down-szindrómás, szomatomentálisan retardált gyermekhez kapcsolódik. Szerencsére ebben az esetben a szülő segítőkész és támogató volt, és a triázsból jött tapasztalataimat – az előzetes, ösztönös információszerzést – is jól tudtam kamatoztatni. Ezzel a kamaszfiúval az aulában találkoztam először, és már ott feltűnt, hogy mennyire érdeklődik a halak és a fényes dolgok iránt, míg a sötétebb tárgyakat kerülte. A megfigyeltek alapján megpróbáltam a vizsgálati helyiségben is egy nyugalmat árasztó, számára megfelelő környezetet kialakítani. Simán le is ült az édesanyja ölébe, és mivel nem zökkentettük ki a komfortzónájából, fel tudtam vele venni a kapcsolatot, bár csak fél óra után sikerült hozzáférni. A vérvétel során aztán együttműködő volt, nem húzta el a kezét – így viszonylag nagy mennyiségű vért tudtunk levenni. Bevallom, nagyon meghatódtam, amikor a végén felém fordult, és átölelt. Egy ilyen élményt szerzett gyermek sokkal szívesebben fog eljönni a legközelebbi gyermekvérvételre.”
Az Istenhegyi Géndiagnosztika gyermekrendelő részlegét – mindössze 100 méterre a főépülettől – kifejezetten a gyermekek számára hoztuk létre, olyan környezetet teremtve, ahol nem a megszokott, orvosi légkör, hanem kedves, dínókkal díszített, barátságos hangulat várja őket. Gyermekspecialista szakorvosaink és asszisztenseink, puffok, játékok, mesék és apró ajándékok várják a kis pácienseket, hogy orvosihoz menni egy icipicit jobb élmény lehessen.
Látogassanak el hozzánk a Géndinóba!
