Szülés utáni depresszió

A szülés utáni depresszió

Magyarországon évente hozzávetőlegesen 90000 szülés történik. A szülést követően a nők 50-85%-a egy rövidebb ideig tartó, enyhén lehangolt állapotba kerül, különösen érzékennyé, hangulata instabillá válik. Ez a természetesnek mondható testi-lelki állapot többnyire a szülést követő héten jelentkezik és pár óráig, vagy néhány napig tart. Bizonyos esetekben azonban az állapot fennmarad, sőt fokozódik is, ilyen esetekben beszélhetünk szülés utáni depresszióról.

A szülés utáni depresszió a kismamák több mint 10%-át érinti

A különböző hangulati zavarok, illetve a depresszió előfordulási aránya a terhes nők körében 10-15% körül mozog, míg a gyermeküket éppen megszült nők mintegy 10%-a szenved a szülés utáni (postpartum) depresszióban.

A szülés utáni depresszió egy olyan betegség, amelyet a pszichológia tanácsadói, terápiás és stresszcsökkentő eszközeivel az esetek nagyrészében hatékonyan lehet kezelni.

A szülés utáni depresszió kiváltó okai

A szülés utáni depresszió kialakulása mögött számos kockázati tényező áll. Az egyik a genetikai érintettség. Ha valakinek vérszerinti rokonai közt előfordult már depressziós megbetegedés, bipolaritás vagy jelentősebb szorongásos zavar, esetleg szülés utáni depresszió, akkor nagyobb eséllyel fog nála kialakulni a betegség. Emellett azok az édesanyák, akiknek korábban már voltak hangulati zavaraik, depressziós epizódjaik szintén veszélyeztetettebbek a postpartum depresszió szempontjából is.

Ezeken kívül azonban még számos dolog játszhat szerepet a szülés utáni depresszió kialakulásában. Robertson és munkatársai (2003), illetve Beck (2001) átfogó kutatásaikban több tízezer főt vizsgálva a következő faktorokat tárták fel, mint a szülés utáni depresszió legjelentősebb hajlamosító tényezőit:

  • depresszió jelenléte a terhesség alatt vagy azt megelőzően
  • túlzott szorongás a terhesség időszakában
  • stresszes életesemények, traumák a terhesség időszakában vagy a szülés utáni időszakban
  • a társas támogatás alacsony szintje
  • alacsony önértékelés
  • az anyai szerepekkel kapcsolatos fokozott szorongás
  • félelem az anyaságtól
  • párkapcsolati problémák a terhesség alatt, illetve a szülés utáni időszakban

A szülés utáni depresszió tünetei

A szülés utáni depresszióban szenvedőkre a depresszió klasszikus tünetei mellett a terhességgel, a gyermek gondozásával kapcsolatos jellemzők is társulnak. A leggyakoribb tünetek a következők:

  • értéktelenség érzése
  • bűntudat, szégyen érzése
  • az anyai szereppel kapcsolatos szorongás, félelmek
  • kiüresedettség érzés, fáradtság, enerváltság
  • örömtelenség, érdektelenség
  • túlzott ingerlékenység és fáradékonyság
  • alvászavarok (kevés alvás vagy éppen aluszékonyság)
  • koncentrációs és memória zavarok, feledékenység
  • szorongás
  • negatív gondolatok, túlzott félelem attól, hogy a babával valami rossz dolog történik
  • félelem a kontrollvesztéstől
  • a baba iránti túlzott aggodalom vagy érdektelenség
  • lassú döntéshozatal, önállótlanság
  • a gondolkodás beszűkülése
  • kilátástalanság, illetve kiszolgáltatottság érzés

A depresszió hatása a magzatra és az újszülöttre

A depressziós állapot az édesanyák pszichés egészségén túl a magzat ill. a csecsemő fejlődésére is komoly hatást gyakorol. A terhesség időszakában anya és születendő gyermeke nem csupán fizikai, hanem lelki értelemben vett szimbiózisban él együtt, amely együvé-tartozás a születés után fokozatosan enyhül a kisbaba fejlődésének és önállósodási törekvéseinek köszönhetően. A magzati időszak, illetve az első 2 év ilyen szempontból kiemelten érzékeny, kritikus időszak a gyermek fejlődését tekintve. Mindez azért fontos, mert a terhesség alatti illetve a szülés utáni depresszió ebben az időszakban jelentkezik és nehezíti meg az édesanyák, ezáltal pedig gyermekeik életét és fejlődését is, illetve fokozott stresszártalmakkal jár a magzatra, illetve a csecsemőre nézve.

A korai anya-gyermek kapcsolat alakulását az anya depressziója alapjaiban határozza meg, hiszen a csecsemő az első időszakban, kizárólag anyja által képes meghatározni magát, illetve belső, ösztönös szorongásaira, valamint a stresszhelyzetekre is édesanyjától várja a megoldást. Ha ilyenkor egy érzelmileg megterhelt, szorongó, bizonytalan, túlzottan érzékeny, illetve érzelmileg nehezen elérhető anyukával találkoznak a gyermek igényei, akkor jelentős, életreszóló fejlődési és kötődési zavarok alakulhatnak ki a babában.

Többek között Hammen és munkatársai (1990) foglalkoztak azzal, hogy milyen hatással is van a gyermekre az édesanya depressziója. Eredményeik szerint a depressziós anyák gyermekeinek nagyobbik részénél depressziós tünetek jelentkeznek még 20 éves koruk előtt. Cohn és munkatársai (2012) eredményei szerint a depressziós anyák gyermekei negatívabban reagáltak a stresszre és kevésbé voltak aktívak. Teti és munkatársai (1995) kutatása pedig arról árulkodik, hogy a depressziós anyák gyermekeinél nagyobb eséllyel alakul ki a bizonytalan kötődési stílus, illetve fokozottan jelennek meg a szorongásos-depressziós tünetek.

Az anya depressziós állapota megnyilvánulhat gyermekének viselkedésében, etetési-, szoptatási problémákban vagy abban, hogy a baba elkerüli az édesanya tekintetét. Az édesanyák depressziós állapota a korai fejlődési problémák egyik leggyakoribb oka, éppen ezért fontos a terhesség alatti vagy a szülés utáni depresszió hatékony kezelése a gyermek egészséges fejlődésének biztosítása érdekében.

Út a megoldás felé: pszichológiai tanácsadás és szülés utáni depresszió

A szülés utáni depresszió egyik lehetséges kezelési módja a pszichológiai tanácsadás, illetve a pszichoterápia. A depressziós állapot egyik jellemzője a passzivitásra való hajlam, amelyhez a kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzése párosul. A pszichológiai konzultáció nagy előnye, hogy az édesanyák egy olyan, objektív szakemberrel dolgozhatnak együtt, akivel egy biztonságos, támogató légkörben, őszintén megoszthatják érzéseiket, gondolataikat, illetve aki tanácsokkal, és a stressz kezeléséhez, a szorongás csökkentéséhez és a depresszió leküzdéséhez szükséges eszközök átadásával igyekszik elősegíteni kliensei gyógyulását. Ez egy olyan segítő folyamat, amelynek alapja az empátia, a kliens személyének és problémájának feltétel nélküli elfogadása és az önálló megoldások és magyarázatok megtalálásának elősegítése, a depressziós állapot hátterében álló megterhelő élmények feldolgozása mellett.

Számtalan helyzetben bizonyosodott be, hogy a depresszió esetében olyan betegségről beszélhetünk, amely hatékonyan kezelhető pszichológiai, pszichoterápiás eszközökkel, ennek megfelelően a pszichológusok munkáját manapság jelentős részben a különféle szorongásos, hangulati, illetve depressziós zavarok (és azok szövődményeinek) kezelése tölti ki, hiszen az ilyen jellegű problémák rendkívül gyakoriak.

A depresszióval kapcsolatos pszichológiai intervenciók hatásosságát folyamatosan igyekeznek kutatásokkal is alátámasztani a szakemberek. O’Hara és munkatársai (2000) vizsgálata remekül szemlélteti ezt. 120 szülés utáni depresszióval diagnosztizált pácienssel végeztek felmérést, melynek során egy 12 hetes, speciális pszichoterápiás folyamaton ment keresztül az édesanyák egyik fele. Az eredményekből az derült ki, hogy a depressziót mérő teszteken a terápiában résztvevők eredményei több mint 50%-kal javultak, míg azoknál, akik nem kaptak ilyen kezelést, ugyanennyi idő alatt csupán elhanyagolható változás mutatkozott. Ez is arra utal, hogy a pszichoterápiás beavatkozások csökkentik a depresszió tüneteit, emellett a szociális készségeket is fejlesztik, és megfelelő alternatívaként vagy kiegészítőterápiaként szolgálnak a gyógyszeres kezelések mellett.