Az édesanya belső történései és a párkapcsolat alakulása a csecsemő első életévében

Az első babával töltött évben nem csak a kicsi fejlődik látványosan, hanem az édesanya élete és párkapcsolata is sokat változik, alakul. Mi zajlik le az első babás év alatt az édesanyában? Mivel jár a szülővé érés folyamata, és hogyan változik a szülők magánélete?

Az otthon töltött első időszak minden nőben más-más érzéseket ébreszt. Míg egyesek a szülés után rögtön a kistestvér gondolatával vannak elfoglalva, mások (és általában ők vannak többen) nehezebben alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, és pár otthon töltött hónap után “bezárva“ érzik magukat. Ahhoz, hogy a kismama gyermekével szemben türelmes és kiegyensúlyozott tudjon maradni, fontos, hogy a babának való alárendelődés mellett önmagával is foglalkozzon. A nagyszülői segítség igénybevétele, a régebbi barátokkal való kapcsolattartás, egy-egy szabad délután, de akár pár óra olvasás vagy internetes fórumozás is képes a kismamát kiszakítani a monoton hétköznapokból, aminek jótékony hatásai az egész család számára azonnal érezhetőek. A babával is érdemes “kimozdulós“ programokat csinálni: a baba-mama klubok, a babatornák, a környékbeli szülőkkel való összejövetelek is sokat segíthetnek abban, hogy a kismamát új ingerek érjék, illetve problémáit hozzá hasonló helyzetben lévőkkel beszélhesse meg.

Visszatérés a munkába

Sokan teszik fel maguknak a kérdést: mikor jött el annak az ideje, hogy szülés után visszatérjenek munkahelyükre? A válasz soktényezős, és nagyban függ a család anyagi helyzetétől, mely akár már korán szükségessé teheti az édesanya munkába állását. Elképzelhető az is, hogy a kismama korábban olyan felelősségteljes pozícióban dolgozott, ahová a szülés után rövid időn belül visszavárják: ilyenkor a mama feladata mérlegelni, eleget tesz-e munkáltatója kérésének.

Másrészről központi kérdés az is, mennyire találja fel magát az édesanya otthon, kettesben a picivel. Ha túlságosan bezártnak érzi magát, a kimozdulások, babás programok ellenére is beszűkültnek érzi életét, vagy pedig karrierjét szeretné minden áron tovább építeni, akkor itt az ideje elkezdeni dolgozni. Mivel a “besavanyodás“ sokszor a gyermekkel szembeni türelmetlenséghez és rendszeres családi vitákhoz vezethet, egy jó munkahelyre való visszatérés olykor kiegyensúlyozottabbá teheti az édesanyát, mint a gyermekkel való otthonlét. Fontos tudni, hogy a munkába állás nem a gyermek elhagyását jelenti: sokkal inkább azt mutatja, hogy a szülő képes szembenézni saját érzéseivel, illetve problémáira képes megtalálni a megfelelő megoldást. A szerető nagyszülők, illetve a gondosan kiválasztott bébiszitterek, állami vagy magán bölcsődék pedig a nap egy részében képesek megadni a picinek azt a gondoskodást, amitől boldog gyermek válhat belőle.

Míg az első pár hónap az utódgondozásról szól, később egyre inkább előtérbe kerülnek azok a kérdések, amik már a gyereknevelés témaköréhez tartoznak. A szülőknek tehát érdemes mielőbb kialakítaniuk saját gyereknevelési elveiket, amik rendszerint a saját szüleik által közvetített értékrendből, valamint gyermekkoruk jó és rossz tapasztalataiból együttesen alakulnak ki. A pici személyiségfejlődésének szempontjából az az ideális, ha az édesanya és az édesapa nagyjából hasonló elvek szerint próbálják meg gyermeküket nevelni, illetve ha a tágabb családnak és a külvilágnak történő megfelelni akarás helyett felvállalják saját szokásaikat, ízlésüket, problémamegoldási módszereiket. Fontos, hogy a szülők között fennálló esetleges véleménykülönbségek mindig legyenek ki- és megbeszélve, illetve hogy a viták, veszekedések lehetőleg ne a gyermek előtt történjenek. Ha esetleg mégis, akkor legyenek a lehető legtapintatosabbak, és végződjenek megegyezéssel, mert a kicsik szüleik magatartását, reakcióit, egymással és a többi emberrel szembeni viselkedését egy az egyben magukba építik. Mivel a gyermekek még el sem tudják képzelni, hogy más magatartásformák is léteznek, mint amit szüleiktől nap mint nap megtapasztalnak, és mivel ebben az életkorban elsődlegesen az utánzás által tanulnak, fontos, hogy a szülők mind nevelőként mind felnőtt nőként és férfiként is hiteles példát tudjanak mutatni számára már a korai időszakban is.

A gyermeknevelésben már az első évben fontos hangsúlyt fektetni a következetességre. A baba biztonságérzetének (később pedig pozitív énképének) szempontjából legalább akkora szükség van a rendszerességre, az ismétlődő napi rutinra, a kiszámítható szülői reakciókra és az egy-egy eseményt kísérő rituálékra, mint a kicsi igényeit szem előtt tartó, ráhangolódó anyai magatartásra.

Tudni kell azonban azt is, hogy a gyermek egészséges értékrendjének kialakulásához elengedhetetlenek a korlátok is. A picik már ebben az időszakban próbálgatni kezdik határaikat, így a szülőknek korán meg kell tanulniuk nemet is mondani. Fontos, hogy az édesanya próbálja türelemmel és szeretettel nevelni gyermekét, ami egy-egy feszült helyzetben nem is olyan könnyű… Viszont míg a büntetés (akár fizikai, akár izolációs) kimutathatóan hatástalanok maradnak, addig a következetes szeretettel való nevelés és a jó példa mutatása előbb-utóbb meghozzák a kívánt eredményt.

Az első évben az édesapa szerepe is meghatározó mind a gyermek mind az édesanya szempontjából. Bár a magatehetetlen picivel még nehéz interakcióba lépni, az egyéves gyermekkel már a legtöbb apuka szívesen játszik: a gyermek hintáztatása, dobálása, térden lovagoltatása, a közös hancúrozások, mondókázások, az építőkockázás, a járni tudó gyermeknél pedig a bújócska, fogócska, labdázás nagyban erősítik a baba-papa kötődést.

Az édesanyának is kiemelten fontos ebben az időszakban párja, hisz sokszor ő képviseli a külvilágot a “bezárt“ édesanya számára, illetve ő az, aki a kezdeti időszakban pozitív visszajelzéseket adhat bizonytalankodó párjának. Mivel a gyermek születése után kimutathatóan több a szülők közötti vita, mint korábban, a pár tagjai sokat tehetnek az egyensúly megőrzéséért azzal, ha kölcsönösen megosztják egymással gondolataikat, illetve ha a másik problémáit empatikusan, kellő toleranciával, tisztelettel és szeretettel próbálják meg lereagálni. Ha a szülők tudatosan koncentrálnak arra, hogy párkapcsolatuk a gyermek születése után is élő maradjon, illetve a hétköznapokban is megtalálják azokat a pillanatokat, amikor kettesben lehetnek, a kisbaba egy harmonikus, kiegyensúlyozott családban fog felnőni, amire a világon a legnagyobb szüksége van.

Vélemény, hozzászólás?