A kisgyermek fejlődése a harmadik életévben

Az aktuális gyermekgondozási támogatási rendszer szerint Magyarországon a kismamák a gyermek harmadik életévének végéig maradhatnak otthon. Mik történnek ebben az utolsó együtt töltött évben? Hogyan érik a kisgyerek, és milyen változások zajlanak le a családban?

Bár sok pici már a második születésnapja környékén közösségbe kezd járni, a gyermekek hároméves korukra érik el igazán az óvodaérettséget. Ez annyit jelent, hogy a picik a dackorszak vége felé járva egyre több szabályt képesek betartani, figyelmüket rövidebb ideig egy-egy feladatra tudják koncentrálni, általában követik az utasításokat, bizonyos alapvető illemszabályokat (mint például a köszönés, vagy az étkezéssel járó szokások) természetesnek vesznek és önként használnak, illetve szívesen közreműködnek a jeles napok körüli készülődésben. A háromévesek egyre jobban érdeklődnek a szervezett játékok és a gyermektársaság iránt is: kifejezetten élvezik, ha kortársaikkal a játékokat csere-berélhetik, és a korábban jellemző “irigykedés“ is egyre kevesebbszer jelenik meg társas tevékenységeik során.

“Rossz evők” és “rossz alvók”

A háromévesek általában még egyet alszanak napközben, bár néhányan már ebben a korban képesek egész nap pihenés nélkül ébren maradni. Sokan az alvás vagy az evés területén nyilvánítják ki legjobban dacosságukat, így nem ritkák a “rossz evő“ vagy “rossz alvó“ két-három éves gyerekek.

Az étkezéssel kapcsolatban tudni kell, hogy mivel a gyermekeknek már ebben a korban kialakult, saját ízlésük van, a szülők ne erőltessék semmi olyan ételnek az elfogyasztását, amit a pici elutasít. Érdemes az étkezéseket a nap ugyanazon időpontjára tenni, hisz a kiszámíthatóság és az ismerős napi rutin ebben a korban is nagy biztonsággal töltik el a gyermekeket. Az előző életévhez hasonlóan ajánlott figyelni arra is, hogy a kicsik az étkezések között ne nassoljanak, hisz egyrészt fogaik épsége a tét, másrészt pedig a gyermekkori elhízás is így előzhető meg a leghatékonyabban.

Ami az alvást illeti, a hároméveseknél gyakori jelenség, hogy nehezen fekszenek le, vagy csak a szüleikkel hajlandóak aludni. A jelenség hátterében egyrészt az újonnan megjelenő rossz álmok és félelmek (lásd keretes írásunkat), másrészt a dacosság állhat. Mindkettő leküzdésében a türelmes, szeretetteljes és ráhangolódó szülői hozzáállás, valamint a pozitív és megerősítő visszajelzések segíthetnek: ha a gyermek tudja és érzi, hogy szülei feltétel nélkül elfogadják és szeretik, könnyebben legyőzi szorongásait.

A kisgyermekkori félelmek és kezelésük

A két-három éves gyermekek életében egyre többször jelennek meg különböző félelmek. Ezek általában az édesanyától való elválással (szeparációval), a sötéttel, a büntetéssel vagy bizonyos állatokkal kapcsolatosak. Fontos, hogy mivel a gyermekek még nem képesek elkülöníteni a valóságot a képzelettől, a szülők ne racionális magyarázatokkal próbálják őket megnyugtatni. A kicsik saját gondolataikat valóságnak élik meg, ezért kezelni is úgy kell őket, mintha tényleg valósak lennének. A félős picik megnyugtatásában már egy nagy öleléssel is eredményt lehet elérni, de a gyermekkel közösen kitalált trükkök, “varázsigék”, “védőpajzsok” vagy egyéb mesebeli megoldások is hatékonyan csökkenthetik szorongást.

Sok félelem hátterében áll a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség érzése, így érdemes a félős helyzetekben olyan körülményeket teremteni, melyeket a pici saját maga befolyásolhat: az éjszakai szorongást megoldhatja például egy éjjeli lámpa, amit a gyermek akkor kapcsol fel, amikor szeretne, a szülő-gyerek elválást pedig gyakran elősegíti, ha az édesanya egy számára fontos tárgyat bíz a picire, amit az bármikor elővehet, ha éppen “anyahiánya” van.

Játék a harmadik életévben

A korábban is népszerű, nagymozgásos fejlettséget igénylő játszóterezés, motorozás, ugrálás, lépcsőzés, fogócskázás mellett a háromévesek életében egyre nagyobb teret kapnak a logikai játékok, illetve a finommozgáson alapuló kézműves foglalkozások, mint például a gyurmázás, festés, rajzolás, színezés, nyomdázás. A picik ebben a korban már ügyesen fogják a ceruzát, szépen vágnak az ollóval, és a cippzár le- és felhúzása, a gombok begombolása vagy a tekerő-csavaró mozdulatok sem fognak ki rajtuk (sokan éppen ezért már az óvoda előtt is képesek egyedül öltözködni).

Szerepjátékok

A harmadik életév nagy felfedezése a szerepjáték: mivel a gyerekek ebben a korban főként az utánzás és az ismétlés által tanulnak, szenvedélyesen reprodukálják a megélt és látott élethelyzeteket, valamint az őket körülvevő világ alakjait és azok viselkedését. Lelkesen és szerepüket őszintén átélve változnak át bolti eladóvá, postássá, orvossá, hercegnővé vagy éppen papává/mamává. Ezekben a játékokban, melyekben a tárgyaknak is szimbolikus jelentőségük van, a gyermekek mindennapjaik élményeit, történéseit és konfliktusait élik át, illetve dolgozzák fel újra is újra. A szerepjátékhoz hasonlóan a bábozás és a mesélés is képesek a gyermekek pozitív élményeinek visszaidézésére, illetve hatékonyan csökkentik az egyes negatív életeseményekhez kötődő feszültség mértékét is. Mivel a háromévesek nem verbálisan (tehát szóban), hanem sokkal inkább a játékuk által “mondják el“, mi játszódik le bennük, érdemes a szülőknek minél több ilyen jellegű játékot kezdeményezni, hisz saját gyermeküket ismerhetik meg jobban általuk.

A kisgyermek és a televízió

Bár az édesanyáknak olykor nagy könnyebbséget jelenthet, ha gyermekük egyedül is elüldögél egy-két órát a tévé előtt, kis korban mégsem ajánlatos a korlátlan tévénézés. Először is a televíziózás az egyéb játékoktól, fizikai tevékenységektől veszi el az időt, amik ebben az életkorban sokkal fontosabbak és elemibb szükségletek a gyermekek számára, mint a mesenézés. Másrészt a televízióban (még a gyerekeknek szánt műsorokban is!) oly gyakran megjelenő agresszió nagy mértékben károsítja a gyermekek lelkivilágát. Pszichológiai kutatások igazolták, hogy az agresszív tartalmú filmek erőszakos cselekedeteit a picik átviszik játékukba és valós életükbe, illetve a szóbeli agresszió is gyakrabb azoknál, akik ilyen filmeket néznek. Míg mesehallgatás, meseolvasás közben a gyermekek képzelete szabadon dolgozik, tehát fantáziájukkal saját maguk találják ki egy-egy klasszikus mese vizuális “illusztrációját”, addig a készen kapott képek sokszor annyira félelmetesek és szorongást keltők, hogy a kicsik nem tudják feldolgozni őket. Vigyázat: a háromévesek még nem képesek a valóság és a képzelet elkülönítésére.

Fontos tehát, hogy a szülők egyaránt figyeljenek a televízióban nézett műsorok minőségére és mennyiségére is. A tévécsatornák programjai helyett ajánlott a gyermek korának megfelelő dvd-k kínálatából választani, illetve érdemes a tévézést minden nap ugyanarra az időpontra (pl. felkelés utánra vagy lefekvés előttre) időzíteni. Így a gyermek hamar megtanulja, milyen filmekből válogathat, valamint hogy mennyi időt tölthet a tévékészülék előtt.

Kommunikáció

A két-három éves picikkel egyre könnyebb kommunikálni. Bár a beszédfejlődés nagyfokú egyéni eltéréseket mutat, általában a gyerekek három éves korukra folyékonyan beszélnek, és egyre inkább szavakkal fejezik ki érzéseiket, vágyaikat. A szülők sokat derülhetnek szóvicceiken, fura összetételeiken, nyelvi bukfenceiken, melyek végtelen kreativitásuk bizonyítékai. A kérdések áradata ebben az életkorban is folytatódik, a picik azonban már nem a tárgyak vagy személyek nevére kíváncsiak, sokkal inkább a körülöttük lévő dolgok működését és összefüggéseit szeretnék megérteni. A szülőknek érdemes vigyázni saját beszédmódjukra és szóhasználatukra (különösen a csúnya szavakra), ugyanis mint minden egyéb nevelői mintát, a szülők által használt szavakat is átveszik a gyerekek.

Szobatisztaság

Az ovikezdést megelőző időszak talán legnagyobb próbatétele mind a gyermek mind a szülők szempontjából a szobatisztaságra való szoktatás. Tudni kell, hogy a vizelet visszatartása csak akkor lehetséges, ha a gyermek szervileg megérett rá: ez általában valamikor másfél és három éves kor között következik be, így az egyéni fejlődési ütemet még a kitartó szülői próbálkozásokkal sem lehet siettetni. A tapasztalat viszont azt igazolja, hogy a szervileg érett, a téma iránt érdeklődő gyermekek pár pelenkamentes nyári nap alatt, illetve a szülők játékos, türelmes és a sikerélményeket hangsúlyozó magatartása mellett egészen rövid időn belül szobatisztává válhatnak.

Egészség-betegség a harmadik életévben

Ahogy a gyerekek egyre többet járnak kortársi közösségbe és egyre nyitottabbak a szervezett programok iránt, egyre nagyobb a valószínűsége, hogy az első és második életévhez képest viszonylag több fertőző betegségen esnek át. Ezek általában a felső légutakat vagy az emésztőrendszert érintik, és nem tartanak tovább egy-két hétnél. A járványos megbetegedések (pl. a bárányhimlő) egy része ellen a gyerekorvostól fakultatív védőoltás kérhető, illetve az első két év kötelező oltási programjának is része az ilyen betegségek ellen való védelem.

Amennyiben a kisgyerek egy súlyosabb betegség következtében kórházba kerül, fontos, hogy a szülők a benntartózkodás alatt végig beteg gyermekük mellett próbáljanak maradni. A piciknek már a betegség miatt is nagyobb az igényük a babusgatásra, simogatásra és megnyugtatásra, mint máskor, ráadásul az ismeretlen környezet ijesztő lehet számukra. Bár sok intézményben sajnos még nem megoldott a szülők elhelyezése, egy kis szervezéssel a legtöbb család meg tudja oldani, hogy a szülők jelenlétükkel adják meg a picinek azt a biztonságérzetet, melyre a kórházi tartózkodás alatt szüksége van.

A gyermekek egészségének megóvása érdekében óvodás kortól érdemes minden picit évente egyszer hallás- és látásvizsgálatra, valamit fogászati kontrollra vinni.

A szülők életében bekövetkező változások

Általában a gyermek harmadik születésnapja után az édesanyák visszatérnek munkahelyükre. Előtte azonban gondosan kiválasztják azt az elveiknek leginkább megfelelő állami vagy magán óvodát, ahová gyermeküket be szeretnék íratni. Akár korosztályos akár vegyes csoportos legyen is az intézmény, mindenhol lehetőség van a gyermek beszoktatására: ez annyit jelent, hogy az első héten az édesanya gyermeke mellett lehet az ovis környezetben, így növelve a pici biztonságérzetét az új helyen. Bár a kicsik eleinte még alig távolodnak el édesanyjuktól, aggodalomra nincs ok: az egészséges szülő-gyerek elválás nem egy pillanat alatt történik. Fontos, hogy az édesanya is tudja elengedni gyermekét: ha túlságosan aggódik vagy nehezére esik az elválás, esetleg sír a gyermek előtt, nagyon megnehezíti az elszakadást. És bár az együtt töltött évek után az egész napos különlét a szülőnek sem könnyű, a mama azzal teheti a legtöbbet gyermekéért, ha biztos abban, hogy a szakértő nevelők, a megfelelően kiválasztott intézmény, a kortárscsoport és az óvoda által biztosított rengeteg újdonság között gyermeke a korának legmegfelelőbb helyen van.

A második életévhez hasonlóan (lásd korábbi cikkünket) a harmadik életévben is fontos, hogy a szülők lehetőleg egységes gyermeknevelési elveket képviseljenek, illetve hogy egymásért kiállva, egymást megértve, elfogadva, valamint empátiával és tisztelettel kezelve hiteles mintául szolgáljanak gyermeküknek. Ha az édesanya és az édesapa szeretettel és következetesen nevelik gyermeküket, ha a családban a tiltások és a szidások helyett inkább a gyermek bátorítása és dicsérete vannak túlsúlyban, a gyermek egy olyan létbiztonságban tud felnőni, mely egész életére pozitívan határozza meg emberi kapcsolatait.

Ebben az évben az édesanya egyéni kimozdulásai sem tűnnek már olyan lehetetlennek, mint egy-két évvel korábban. Érdemes a programokhoz minden családi segítséget igénybe venni, illetve a picit édesapjával kettesben hagyni, hisz a “papás“ programok a kicsinek is különleges alkalmat jelentenek.

Mivel a hároméves gyermek már gond nélkül eljátszik pár órát a nagyszülőkkel, közeli rokonokkal vagy ismerősökkel, érdemes az édesapának és az édesanyának kettesben is kimozdulniuk. Míg a nyaralások, téli és nyári sportok, kirándulások alkalmával a család egészének az összetartása erősödik, addig az ilyen alkalmakkor a szülők ismét férfiként és nőként lehetnek kettesben egymással. Egy-egy séta vagy közös vacsora során megbeszélhetik hétköznapjaik eseményeit, őszintén feltárhatják a másiknak pozitív és negatív érzéseiket, illetve olyan közös élményekkel gazdagodhatnak, mely párkapcsolatuk ápolásának szempontjából kiemelten fontos. Bármennyire is a gyermeknek való alárendelődésről szólt az első pár otthon töltött év, a kisgyermek óvodás korával egy új családi életciklus kezdődik, melyben a szülők kapcsolatának erőssége rengeteget számít.

Kistestvér érkezik

Sokan tervezik meg előre az utódok születését úgy, hogy két pici között két-három év korkülönbség legyen, így az anyukák egy része a harmadik életévben második gyermekét is világra hozza. A kistestvér érkezése azonban érthető módon féltékennyé teszi az eddig “egyeduralkodó“ elsőszülöttet: a korábban kizárólagosan birtokolt figyelmen, törődésen és szereteten most egy másik babával is osztoznia kell, akivel ráadásul még játszani sem lehet. Sok esetben a kistestvér érkezése a nagyobb egy fejlődési lépcsővel való visszaesését eredményezi (regresszióját): a gyermek bepisilhet, holott korábban már szobatiszta volt, igényelheti, hogy etessék, míg korábban már szépen evett egyedül… Mit lehet ilyenkor tenni?
Egyrészt érdemes a nagyobbat minél inkább bevonni a kicsi körüli teendőkbe: a közös pelenkázáskor, fürdetéskor, babakocsiban tologatáskor a mellőzöttség érzésével küzdő nagy a történések aktív szereplőjének élheti meg magát.

Másrészt fontos, hogy az édesanya próbáljon időt szakítani arra, hogy a nagyobb gyerekkel kettesben legyen. Mivel a csecsemő a kezdetben még sokat alszik egy kis szervezéssel és ötletességgel megoldható, hogy az édesanya és a nagytestvér pár órára zavartalanul kettesben maradjanak, esetleg közösen kimozduljanak.

Végül pedig a szülők próbálják meg a nagyobb gyerekkel kifejeztetni érzéseit, hisz a belső történésekről soha nem túl korai elkezdeni beszélni! Sok nagytestvér csak azért mondja, hogy kistestvérét “nem szereti“, mert még nem tudja ennél pontosabban kifejezni magát. A közös beszélgetések és a szerepjátékok segítségével viszont a gyermek előbb-utóbb már nem tetlegességgel és hisztivel, hanem szavakkal lesz képes levezetni az esetenként benne keletkező feszültséget.

Vélemény, hozzászólás?