A pajzsmirigy a nyak alsó-elülső részén, az ádámcsutka alatt elhelyezkedő, pillangó alakú belső elválasztású mirigy, amely jódtartalmú hormonokat – tiroxint (T4) és trijód-tironint (T3) – termel. Ezek a hormonok létfontosságúak a szervezet anyagcsere-működésének, energiaforgalmának szabályozásában, így normálistól eltérő mennyiségű jelenlétük a vérben változatos tünetekkel járó, komoly betegségek okozója lehet.
A pajzsmirigy működését az agyalapi mirigy szabályozza, a pajzsmirigy stimuláló hormon révén (a laborvizsgálatokból TSH-ként ismert; TSH = thyroidea stimuláló hormon), ami nevének megfelelően T3 és T4 termelésére serkenti a pajzsmirigyet.
A pajzsmirigy betegségei döntően három tünetcsoportba sorolhatók: az alak- illetve nagyságbeli elváltozások (morfológiai eltérések), a túlműködés (hipertireózis) és az alulműködés (hipotireózis).
Kóros körülmények között a pajzsmirigy megnagyobbodhat, akár egyenletesen (diffúz), akár göbös formában, ezt nevezzük strúmának vagy golyvának. A mirigy megnagyobbodása társulhat túl-, és alulműködéssel is, de akár normális hormontermeléssel is járhat. A megnagyobbodás a betegvizsgálat során tapintható lehet. A nagy strúma – a mirigy elhelyezkedése folytán – nyomhatja, esetleg szűkítheti a légcsövet, okozhat nyelési nehezítettséget is.
A morfológiai elváltozások másik formája a pajzsmirigy göbös betegsége, amely a lakosság körülbelül 15-20 százalékát érinti. Az életkorral nő a pajzsmirigy göbök előfordulása, nőknél pedig ötször gyakoribb, mint a férfiaknál. A pajzsmirigy nagyságának, anatómiai elváltozásainak pontos megítélésére az ultrahangvizsgálat ad lehetőséget.
