A 24. hét előtt nem érez fájdalmat a magzat

A rendelkezésre álló szakirodalom alapos áttanulmányozása után brit szakértők úgy vélik, hogy az emberi magzat a huszonnegyedik terhességi hét előtt egyáltalán nem érez fájdalmat, és feltételezhető, hogy utána sem. A magzati fájdalomérzékelés – az emlékezethez és más tanult viselkedésformákhoz hasonlóan – csak a születés után alakul ki teljes egészében. A tanulmány eredményei máris újraindították az abortusszal kapcsolatos heves vitákat, amelynek felső határa Nagy-Britanniában a 24. terhességi hét.

Az új, kétrészes jelentést a szülészeket és nőgyógyászokat tömörítő nagy-britanniai szakmai kollégium, a Royal College of Obstetricians and Gynaecologists tagjai írták: az egyik publikáció arra próbál választ adni, hogy mikortól érezhet a magzat fájdalmat, a másik pedig azt próbálja eldönteni, hogy melyek azok a veleszületett rendellenességek, amelyeknél valóban indokolt lehet a terhesség megszakítása. Mindkét tanulmányt a nagy-britanniai Egészségügyi Minisztérium rendelte meg a szakértőktől.
A fájdalomérzékeléssel kapcsolatban a következő állítást fogalmazták meg a jelentés készítői: “A magzati agyban a huszadik hét előtt még nem alakulnak ki teljes egészében az idegsejtek közötti kapcsolatok, a fejlődő emberi lény pedig öntudatlan állapotban van.” A szakmai összefoglaló azt sugallja, hogy a késői abortuszok, amelyeket a súlyos magzati fejlődési rendellenességek vagy az anyai egészség veszélyeztetettsége miatt engedélyeznek, nem okoznak szenvedést a magzatnak. A jelenlegi tudományos kutatások egyre inkább azt támasztják alá, hogy a magzat a méhben olyan kémiai környezetben van, amely az alváshoz hasonló öntudatlan állapotot idéz elő a fejlődő emberi agyban – írja a Guardian beszámolója.

Érezhet-e egyáltalán valódi fájdalmat a magzat?

Nagy-Britanniában többen már korábban is előbbre szerették volna hozatni az engedélyezett abortuszok idejének felső határát (a 20-22. hét környékére), ezt azonban 2008-ban nem sikerült keresztül vinni. Így továbbra is maradt a 24. hetes határ, ami után már csak indokolt esetekben engedélyezett a gyermek elvetetése. A mostani eredmények alapján ismét fellángolt róla a vita, hogy hol húzzák meg ezt a határt – többen amellett érvelnek, hogy ha a magzat úgysem szenved, akkor teljesen felesleges lenne már a huszadik terhességi hét után megtiltani valakinek, hogy elvetesse gyermekét.

A tanulmány – a jelenleg rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapos számbavételét követően – a következőket állapította meg: “Teljesen nyilvánvalónak tűnik, hogy az agy szélső területeit a kéreggel összekötő idegsejthálózatok nem állnak össze teljes egészében a 24. terhességi hetet megelőzően. Ez azért fontos, mert a legtöbb neurobiológus szerint az agykéreg az, amely alapvetően fontos ahhoz, hogy érezzük a fájdalmat. A jelenlegi kutatások alapján több mint valószínű, hogy a magzat huszonnégy hetes életkora előtt semmilyen módon nem érzékeli a fájdalmat” – írja a nőgyógyászok összefoglalója.

A szakértők még azt is megkockáztatják, hogy a fájdalomérzet a 24. hetet követően sem fejlődik ki teljesen. Szerintük ez a képesség is csak a születést követően jelenik meg, az emlékezethez és a többi tanult viselkedésformához hasonlóan.

Mikor állítható, hogy valóban indokolt a terhesség megszakítása?

A szakértői testület egy második tanulmányt is közölt, amely szintén a terhesség-megszakítás kérdésével foglalkozik. Itt azonban nem azokról az esetekről van szó, amikor valaki egyszerűen csak nem szeretné megtartani a magzatát. Ha valamilyen fejlődési rendellenességet diagnosztizálnak a magzatnál – például Down-kórt vagy gerincvelői eredetű izomsorvadást – akkor a kismama döntéshelyzet előtt áll: megtartja gyermekét, és betegen szüli meg, avagy elveteti. Ezt a döntést mindig a szakorvossal történő egyeztetést követően hozzák meg az érintettek. Ezek általában eléggé egyértelmű esetek: súlyos betegségek jelenléte esetén a legtöbb kismama legtöbbször az abortusz mellett dönt – Nagy-Britanniában ilyenkor a 24. hetet követően is lehetőség van a terhesség megszakítására.

Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a felismert kórkép később még gyógyítható lehet, így a kismama nehezebb helyzetbe kerül. A szakértői jelentés szerint nem reális azt várni, hogy a következő néhány évben definitív lista készül majd azokról a betegségekről, amelyek annyira súlyosak, hogy miattuk feltétlenül a terhesség megszakítása lesz a legjobb döntés. Ennek oka, hogy a magzati diagnosztikai módszerek ma még nem elég fejlettek: az orvosok ma még csak néhány betegség esetén képesek előre megmondani, hogy a magzatnak gyógyíthatatlan és a későbbi életminőség szempontjából fokozottan hátrányos betegsége van. Ilyenek a már említett Down-kór, illetve néhány más kromoszomális rendellenesség, mint a jóval ritkább Edwards- vagy Patau-kór. A nyitott gerinc jelenléte szintén nagy biztonsággal kimutatható már magzati korban is.

Gyógyítható lehet viszont a születés után néhány további betegség – ilyen például a farkastorok, ami miatt nem feltétlenül szükséges elvetetni a gyermeket.

Az abortusz felső határa – Nagy-Britanniához hasonlóan – hazánkban is a 24. terhességi hét. Ezután már csak olyan esetekben engedélyezett a terhesség megszakítása, ha az élettel össze nem egyeztethető súlyos betegségről van szó. A Down-kór nem ilyen, hiszen a születendő gyermek ebben az esetben életképes marad, bár fogyatékos lesz.

A brit szülészek és nőgyógyászok jelentése csalódást okoz azoknak, akik szerették volna, ha sikerül az eddiginél világosabban látni a magzati érzékelés és az abortuszok létjogosultságának kérdéseiben. A terhesség-megszakítás ellen kampányoló szervezetek – például a brit katolikus egyház egyes képviselői – a jelentésre reagálva azt állították, hogy az új szakértői munka sem változtat a többi olyan érven, amelyek az abortusz felső határának lejjebb szállítása mellett szólnak. “Attól, hogy emberséges módon végezzük el a terhesség megszakítását, még ugyanúgy egy fejlődő emberi életnek vetünk véget” – mondta Josephine Quintavalle, a Comment on Reproductive Ethics képviselője. A brit Egészségügyi Minisztérium ezzel szemben üdvözöl minden olyan beszámolót, amely elősegíti, hogy minél inkább megértsük a magzati fejlődést – írja a Guardian cikke.

Vélemény, hozzászólás?