2010. október 31. | 16:05
Sokan azt hiszik, hogy ha négydimenziós ultrahangvizsgálatra jelentkeznek be, akkor a szakemberek végig három és négy dimenzióban vizsgálják majd a magzatot. Ez azonban nincs így, hiszen a legfontosabb vizsgálóeljárást továbbra is kétdimenziós, síkban felvett képek jelentik. A 3- és 4D vizsgálatok ezeket egészítik ki: a kétféle üzemmód az ultrahangvizsgálatok megbízhatóságának növelésében játszik igen fontos szerepet.
A magzat anatómiájának ultrahangos vizsgálata az utóbbi években folyamatosan egyre korábbra tolódik. Korábban csak a 18. és a 21. terhességi hét között végezték ezeket a vizsgálatokat, és ekkor szinte kizárólag a magzat méretének (ülőmagasság), valamint a tarkóredő vastagságának megállapítására korlátozódtak a mérések.
Az első genetikai ultrahangvizsgálatot manapság viszont már többnyire a 11. és 14. terhességi hét között végzik el. Ez pedig korántsem csak a magzati ülőmagasság és a tarkóredő vastagságának mérésére terjed ki, hanem ennél sokkal részletesebb: már ekkor jól vizsgálható mind a négy végtag, megszámolhatóak az ujjak, látható a négyüregű szív, a gyomor, a vesék, és látszik a magzat gerincvonala is.
A 3- és 4D ultrahang a kétdimenziós vizsgálat kiegészítésére szolgál
Az ultrahangos készülékek alapvető része a vizsgálófej, amiben egy pásztázó ultrahangnyaláb végzi el magát a konkrét mérést. Ez az információ továbbítódik az ultrahangkészülékbe, ahol egy megfelelő szoftver segítségével elemezhetőek ki az adatok. Az eredetileg síkban felvett kétdimenziós kép itt alakul háromdimenzióssá, négydimenziós ultrahangról pedig akkor beszélünk, amikor mindez egy további dimenzióval, az idővel is kiegészül. Ekkor mozgásban, valós időben is megjeleníthető a magzat, aminek mindenki által ismert elnevezése a babamozi.
Nagyon fontos tisztázni, hogy bár sok helyen ma már három- és négydimenziós felvételek készítésére alkalmas ultrahangkészülékeket alkalmaznak, ez nem jelenti azt, hogy a szakemberek ne használnák a kétdimenziós képeket. Ezeket ma is ugyanúgy elkészítik, a három- és négydimenziós ultrahangvizsgálat pedig csak az eredeti, továbbra is kétdimenziós felvételek kiegészítésére szolgál.
Ennek oka, hogy a síkban felvett képek a legalkalmasabbak rá, hogy a szakember megbízhatóan kizárja a magzatnál esetlegesen jelenlévő fejlődési rendellenességek nagy részét. A három dimenzióban végzett vizsgálatokra mindig csak azt követően kerül sor, hogy az ultrahangos szakember már kielemezte a kétdimenziós, metszeti felvételeket.
A háromdimenziós ultrahangtechnika azért alkalmas a vizsgálatok megbízhatóságának növelésére, mert nem egy-egy síkot, hanem a síkok sorozatát dolgozza fel. A 3D ultrahangkészülékkel készített felvételeken a test felszíne úgy jelenik meg, mintha egy fényforrás világítaná meg, és inkább fényképre, mint hagyományos 2D ultrahangképre hasonlít.
Elhízott kismamáknál nem alkalmazható a 3D ultrahang
Az ultrahangvizsgálatok elsősorban diagnosztikai célokat szolgálnak, vagyis a magzati fejlődési rendellenességek minél nagyobb valószínűséggel történő felismerését. A lehető leginkább le kell csökkenteni annak a lehetőségét, hogy feltáratlanul maradjon a magzatnál esetlegesen jelenlévő rendellenesség.
A kétdimenziós képek azért is maradtak megbízhatóbbak, mint a háromdimenziós felvételek, mert az utóbbiak előállításának bizonyos anatómiai feltételei is vannak. A metszeti képek háromdimenzióssá történő átalakítása nem végezhető el például abban az esetben, ha a kismama erősen túlsúlyos. A kövérség ugyanis már olyan mértékben rontja a képminőséget, hogy értékelhetetlenné válnak a felvételek. Ha nagyon a vastag a hasfal, akkor még a metszeti képek minősége is romolhat: ebben az esetben a készüléket az átlagosnál vastagabb ultrahangnyalábra kell állítani, és a megfelelő rutinnal ilyenkor is elvégezhetővé válnak a mérések.
Fontos az is, hogy a magzat előtt legyen magzatvíz, ugyanis ha ez nem teljesül, akkor 3D üzemmódban ugyancsak vizsgálhatatlanná válik a baba. Kellő mennyiségű magzatvíz hiányában a magzat nekilapul a méhfalnak, így az ultrahangnyalábok nem különítik el a babát az anya testrészeitől. A kétdimenziós üzemmód ebben az esetben is működőképes marad, és továbbra is minden irányból vizsgálható vele a magzat.
Mennyi ideig vizsgálható a baba?
A magzati diagnosztikában alapelv, hogy a babát mindig csak annyi ideig szabad vizsgálni, amennyi ahhoz kell, hogy a szakember minden szükséges információt begyűjtsön. Ha már biztosan látszik, hogy nincsen semmilyen rendellenesség, akkor a vizsgálatot be kell fejezni.
Ennek oka, hogy az ultrahangnak is vannak fizikai hatásai. Az ultrahanghullámok elnyelődnek a sejtekben, ami a szövetek felmelegedését okozhatja. Bár az ultrahang-vizsgálatok biztonságosságát már számtalan korábbi tudományos vizsgálat bizonyította, ennek ellenére sem árt a megfelelő óvatosság.
A mérések abban az esetben tarthatnak a szokottnál valamivel hosszabb ideig, ha különféle okok miatt rosszul látható a magzat. Ha viszont semmilyen zavaró tényező nem áll fenn, akkor a vizsgálat nem szokta meghaladni a húsz percet, és általában még ennél is rövidebb.
Felkészülés a vizsgálatra
Ha a magzat nyugalmi állapotban van, akkor egyetlen pozíciót vesz fel, és így nem biztos, hogy minden oldalról meg lehet majd vizsgálni. Emiatt azt szokták javasolni a kismamáknak, hogy a vizsgálat előtt egyen egy kis csokoládét, vagy igyon meg egy kávét, illetve teát. Ennek hatására ugyanis kismértékben élénkülnek a magzatmozgások.
Vannak olyan szakemberek is, akik a koraterhességi és az első genetikai ultrahangvizsgálat előtt a telt húgyhólyagot javasolják. Az ultrahangnyalábok egyrészt könnyebben áthatolnak a telt hólyagon, másrészt kiegyenesedhet a méh, ami megkönnyíti a mérések elvégzését. A vizsgálatot megelőzően érdemes lehet tehát egy kicsivel több folyadékot fogyasztani. Olyan ultrahangos orvosok is akadnak azonban, akik nem kedvelik a telt hólyag mellett végzett méréseket, mert a méh ilyenkor távolabb kerül az ultrahangfejtől. Mivel szakemberenként és intézetenként változik, hogy melyik orvos melyik vizsgálómódszert tartja jobbnak, a kismamának ezért érdemes a vizsgálat előtt tájékozódnia orvosa preferenciáiról.
A 3D vizsgálat előnyei
A kétdimenziós metszetek alapján gyanított elváltozások azok, amelyeket érdemes három dimenzióban is megvizsgálni. Három dimenzióban ugyanis a magzat bizonyos részeinek minden pontjáról begyűjthető egy számítógépes adat. A szakemberek ilyenkor nem egy szeletet "vesznek le", hanem egy volument, vagyis egy térfogategységet. A volumenben tárolt információ lehet egy szerv vagy akár az egész magzat is. Számítógépes módszerekkel mindezt már bármilyen irányban el lehet forgatni, és bármelyik síkban kétdimenziós metszetet lehet készíteni belőle.
Ha a magzat nem a megfelelő testhelyzetben helyezkedik el, akkor érdemes számítógéppel elforgatni az egész vizsgálandó volument. Ezáltal könnyebben lehet hozzájutni a szükséges információkhoz. A három dimenzió által nyújtott előnyökre az egyik legjobb példa a szájpadhasadékok vizsgálata, amit két dimenzióban nem lehet igazán jól vizsgálni. Ez egy viszonylag gyakori rendellenesség, amelyet a második genetikai ultrahangvizsgálat során lehet a legjobban kiszűrni. A fejről ilyenkor előbb leveszik az egész volument, majd kizárólag azt a síkot vizsgálják, ahol a szájpad van. A lágy szájpad két dimenzióban például egyáltalán nem vizsgálható.
Egy további alkalmazási lehetőség, amikor az orvosok egy-egy nehezebb esett miatt konzíliumot tartanak. Előfordulhat például, hogy egy bizonyos rendellenességnek csak külföldön van igazán jó szakértője. Ilyenkor egyszerűen továbbítják az orvos számítógépére a korábban felvett volument, ő pedig anélkül mondhat szakvéleményt, hogy személyesen is megvizsgálta volna az adott kismama magzatát.
Összefoglalva elmondható, hogy a 3D vizsgálatokra nincs minden kismamánál szükség, de a kétdimenziós mérések kiegészítéseként nagyon jó szolgálatot tehetnek az ultrahangos orvos számára.
