Magzati szívhangmonitorozás (CTG)

A terhesség vége felé több olyan vizsgálat is van, amiből következtetni lehet a magzat állapotára. A magzati szívhang monitorozása, vagyis a kardiotokográfia (CTG) csak az egyik ezek közül, de elterjedtségét tekintve ez az egyik leggyakrabban alkalmazott magzati állapotdiagnosztikai eljárás.
Hogyan zajlik a vizsgálat, és hogyan értékeli az orvos az eredményeket? Mikor válhat szükségessé a szülés megindítása vagy a császármetszéssel történő beavatkozás?

A magzat szívének vizsgálatára kétféle lehetőség kínálkozik. Az egyik a terhesség 13-14. és 18-21. hetében végzett szívultrahang-vizsgálat, illetve ennek egy speciális változata, az echokardiográfiának is nevezett eljárás. Az előbbi minden kismama számára javasolt, az utóbbi viszont csak azoknak, akiknél felmerül a magzati szívrendellenesség gyanúja, vagy ebből a szempontból már eleve a magas kockázati csoportba sorolták őket. A szívműködés ezen kívül a terhesség vége felé is vizsgálható, ekkor viszont már nem a szív anatómiai felépítését vagy a véráramlást elemzik, hanem a magzati szívfrekvenciát és annak időbeli változásait.

A CTG-t az utolsó trimeszterben végzik rutinszerűen

Az első és a második genetikai ultrahangvizsgálatot követően a 30-32. héten, illetve a 36. héttől kezdődően végeznek újabb ultrahangot. Ekkor kerül sor a kardiotokográfiának (CTG) nevezett eljárásra is. A magzati szívfrekvencia időbeli változásai mellett a méh fájástevékenységét is ellenőrzik. Az eredményeket grafikus formában ábrázolják, ami a gyakorlatban két görbét jelent egy papírszalagra nyomtatva.

A görbék jellemzői azt mutatják meg, hogy a méhlepény kellő oxigénnel látja-e el a magzatot. A mindössze húszperces vizsgálat során a kismama hasára egy puha pánttal két érzékelőt rögzítenek. Az egyik ezek közül a szívműködést, a másik pedig a méhtevékenységet regisztrálja. A magzati szívműködésszám átlagértéke 120-160/perc, ami a magzatmozgásokat, illetve a méhösszehúzódásokat követően némileg felgyorsul. Nem észlelhető azonban ez a felgyorsulás, ha a magzat átmeneti vagy tartós oxigénhiányt szenved – a görbe rajzolata ilyenkor eltér a szokásostól.

A CTG a magzati állapotdiagnosztika egyik eszköze

A CTG-vizsgálatot eleinte heti rendszerességgel, majd a terhesség vége felé már hetente több alkalommal is elvégzik. A fő cél a magzat születés előtti állapotának minél pontosabb felmérése. Az oxigénellátottság mérésén kívül arra is következtetni lehet a vizsgálatból, hogy a magzat “jól érzi-e magát” odabent. A vizsgálat regisztrátumán főleg a két görbe egymáshoz viszonyított elhelyezkedése adhat fontos információt a magzat állapotáról – a szakember először azt nézi meg, hogy van-e kórosnak tekinthető eltérés a magzati szívfrekvencia és a méhösszehúzódások egymáshoz való viszonyában.

A CTG egyébként a szülés során is fontos szerephez jut, hiszen a magzati szívműködést ugyanezzel az eszközzel monitorozzák a szülőszobán is. Ma már olyan kardiotokográfok is elérhetőek, amelyek drótnélküliek, vagyis a kismamát nem kell rákötni az eszközre. Mindez egyszerűbbé és kényelemesebbé teszi a készülék szülés közbeni használatát.

Akár a szülés megindítása is szükségessé válhat

Ha a vizsgálati görbék egymáshoz viszonyított helyzetében komolyabb eltérést tapasztal a szakember, akkor általában további vizsgálatok javasoltak. A kismamán el lehet például küldeni egy újabb ultrahangra, illetve egy ismételt áramlásvizsgálatra.

A magzati szívfrekvencia lassulással válaszol az oxigénhiányra, így ha a görbéken ezt látja a szakember, akkor feltételezhető, hogy a kicsi nem jut elegendő oxigénhez. Ebben az esetben akár a szülés megindítása is szükségessé válhat, hiszen a tartós oxigénhiány károsítja a babát, elsősorban az agyat és a központi idegrendszert. A magzati mozgásokra az oxigénhiánnyal ellentétben gyorsulással válaszol a magzati szívfrekvencia, ami szintén leolvasható a regisztrátumról.

A görbék szintje nem állandó, hanem másodpercről másodpercre változik. Tartós oxigénhiányra utalhat az is, ha a görbeszinteken nem látszanak a változások, hanem két, viszonylag állandó görbét nyomtat ki a gép.

A külső környezeti ingerek hatása is mérhető

A CTG egy másik elnevezése a Non-Stressz Test, rövidítve NST. Ez arra utal, hogy egyes esetekben különféle külső környezeti ingerekre próbálják beindítani a magzati mozgást, és ennek hatásait elemzik a kapott görbéken. Kideríthető például, hogy milyen a magzat fekvése. Ha sikerül rávenni, hogy megmozduljon, a szülés várható menete is jobban előrejelezhetővé válik, a magzat nem megfelelő helyzetéből adódó összes komplikációval együtt.

A külső környezeti inger lehet például egy hanginger, aminek hatására “felébred” a magzat és mozogni kezd. A magzat mozgása egyébként szintén adhat némi információt azzal kapcsolatban, hogy mennyire jó a baba oxigénellátottsága: egy oxigénnel megfelelően ellátott gyermek szívesebben és többet fog mozogni, mint egy oxigénhiányos magzat.

A magzat oxigénellátottságával elsősorban akkor adódhatnak problémák, ha a baba addigi fejlődése vagy a lepény működése nem tekinthető kellően jónak. Ebből a szempontból elsősorban a lepényfunkció számít mérvadónak. A lepény is öregszik, így elmeszesedhet, aminek következtében elzáródhatnak benne az erek. A méhösszehúzódások során átmenetileg csökken a méh oxigénellátottsága, és ha a lepényi működés nem megfelelő, akkor ebből is kialakulhat egy átmeneti magzati oxigénhiány. A CTG ezt is jól jelzi, így időben lehetőség nyílik rá, hogy az orvos közbeavatkozzon. A szülés megindításán kívül ez jelentheti például azt is, hogy császármetszéssel kell befejezni a baba hüvelyi úton várt világrahozatalát.

Vélemény, hozzászólás?