3._trim

A harmadik trimeszter: a szülés előtt álló pár próbatételei

Mik a harmadik trimeszterben bekövetkező alapvető élettani változások és hogyan érintik ezek a kismamát? Hogyan fejlődik és érik meg a kinti életre a magzat? Milyen próbatételek elé kerül a szülés előtt álló pár?

A terhesség harmadik harmadának fontosabb eseményei

A harmadik trimeszterrel megint egy nehezebb korszak köszönt a család életébe. A kismama egyre esetlenebbül jár, energiája egyre kevesebb, a nagy pocak és a sok esetben felszedett súlyfelesleg egyre jobban gátolják mindennapos teendőiben. A láb erősen vizesedhet, visszeresedhet; a vádli sokszor görcsöl; a hát és a medence szúrhat, fájhat; a vizeletet pedig (ahogy a baba nyomja a hólyagot) esetenként nehezebb tartani. Az álmatlanság, kialvatlanság immár általánossá válnak. Ha előbb nem, a terhesség utolsó hónapjában majd minden mamánál tapasztalható az előtejszivárgás, valamint jelentkeznek az úgynevezett “jóslófájások” is, amik gyakorlatilag olyan méhösszehúzódások, amelyek által a szervezet felkészül a szülésre.

A 36. héten a kismamák többsége megkezdi szülési szabadságát, és munkahelyétől visszavonulva, otthon várja egyre türelmetlenebbül, hogy kisbabáját végre a kezében tarthassa. Ebben a trimeszterben esedékes a harmadik kötelező jellegű ultrahangvizsgálat is. A terhesség vége felé szokás ugyan a méhlepény érettségét és működését egy negyedik ultrahanggal ellenőrizni, de ez a vizsgálat az orvos személyes döntésén alapszik. A 36. héttől a kismamának hetente meg kell jelennie az úgynevezett CTG-vizsgálaton is, ami a baba szívhangjának (és ez alapján általános állapotának), illetve a méh összehúzódásainak ellenőrzésére hivatott. Emellett a trimeszterben még vérvétel, vizeletvizsgálat, vérnyomásmérés, magzatmozgás-vizsgálat is helyet kap. A szakorvos látogatása már kéthetente, az utolsó hónapban pedig hetente ajánlott: ilyenkor a méhnyak elsimulásának és tágulásának ellenőrzése is megtörténik, amiből a szülés várható idejére lehet következtetni. Túlhordás esetén a CTG-vizsgálat másnaponta, a szakorvosi vizit pedig heti 1-2 alkalommal javasolt.

A magzat fejlődése és felkészülés a szülésre

A kisbaba a trimeszter végére általában 50-54 centiméter hosszúra és 3-3,5 kilogrammosra növekszik. Érzékei, szervei és szervrendszerei ekkor már annyira fejlettek, hogy tökéletesen alkalmas a kinti életre. Az eddig aktív kisbabák viselkedése az utolsó hónapokban megváltozik: mivel nagy méretük miatt egyre kevesebb hely áll rendelkezésükre a pocakban, ritkábban mozognak, valamint erőteljes rúgásaikkal az édesanyának sokszor akár fájdalmat is okozhatnak. Az utolsó hónapokban a legtöbb születésre készülő pici már fejjel lefelé fordul, illetve az utolsó pár héten (esetenként csak közvetlenül a szülés előtt) behelyezkedik a medenceüregbe. Ilyenkor a kismama hasa “leszáll“, vagyis szemmel láthatóan lejjebb ereszkedik. Ennek pozitív hatása azonnal érezhető: az édesanya ismét könnyebben kap levegőt, a gyomra ismét több ételt tud befogadni, és a lelke is örül, hogy végre közeledik a szülés.

Az utolsó hónapokban szokás összepakolni a kórházi csomagot, illetve beszerezni a leendő újszülött ruházkodásához, fürdetéséhez, alvásához és közlekedéséhez szükséges dolgokat is. Az édesanyának érdemes a szoptatással, a kisbaba otthonon belül történő elhelyezésével, a fürdetéssel, a tisztába tevéssel, illetve a lehetséges látogatók fogadásával kapcsolatban saját előzetes koncepciót kialakítania, mivel biztos, hogy a kicsi megszületése után rengeteg tanácsot és “hozzáértő“ véleményt fog hallani ismerősöktől és a rokonoktól.
A nagy nap előtt általános az a jelenség is, hogy a kismamában szorongást kelt az előtte álló szülés, illetve fél az ezzel járó fájdalomtól, megpróbáltatástól. Abban is kételkedhet, hogy gyermeke egészséges lesz-e, illetve el tudja-e majd látni szakszerűen a csak tőle függő csecsemőt. Fontos tudni, hogy ezek a kételyek teljesen természetesek, és minden édesanya fejében megfordulnak. Érdemes a terhesség utolsó hónapjaiban információkat gyűjteni a választott kórházban rendelkezésre álló fájdalomcsillapítási módszerekről, és szakkönyvekben utánaolvasni a szülés és a szülés utáni pár hét eseményeinek. Mint minden félelem, a babavárással kapcsolatos aggodalmak is blokkolhatják a kismamát, vagyis minél lazább, elengedettebb az édesanya, annál könnyebben veszi majd az előtte álló akadályokat.

Lelki folyamatok és párkapcsolat a szüléshez közeledve

A növekvő pocakot nézve a pár mindkét tagja joggal érezheti, hogy a szülés és a család bővülése egyre kézzelfoghatóbb közelségbe kerül. Az édesanya ismét több segítséget igényel, mint pár hónappal korábban: nehezebben mozog és kevesebbet bír, emellett egyre inkább befelé figyel. Ha a leendő édesapa tisztában van azzal, hogy milyen fizikai és lelki folyamatok zajlanak ilyenkor a párjában, akkor sokkal könnyebb kezelnie azokat a néha váratlan helyzeteket, amik a szülés előtti időszakkal járnak. Ha eddig még nem vett szakkönyvet a kezébe, feltétlenül itt az ideje, hogy pótolja elmaradását. Ezen kívül a közösen meglátogatott kórházi szülésfelkészítő tanfolyamok is rengeteg új információval szolgálhatnak, csökkenthetik az ismeretlentől való félelmet, és nem utolsó sorban a pár kapcsolatának szempontjából is sok előnnyel járnak.

A terhesség vége felé a szülőknek dönteniük kell arról is, hogy papás szülést szeretnének-e vagy sem. Bár manapság “divat“ a papás szülés, mégis fontos, hogy az édesapa saját elhatározásból hozza meg a döntést, miszerint részt kíván venni a nagy napon. Ellenkező esetben részvétele nem lesz őszinte, sőt a szülőszobán akár az apa fizikai rosszulléte is előfordulhat: ez előnytelen, hiszen így egy olyan helyzetben származhatnak plusz komplikációk, ahol az orvosoknak kizárólag a kismamára és a bábára kellene összpontosítaniuk.

Annak az édesapának sincs oka a félelemre, aki inkább lelkileg, mint fizikailag van párja mellett a szülés óráiban, hisz ő is ugyanolyan jó apuka lehet később, mint az a férfi, aki végigasszisztálja párja vajúdását. A család boldogsága nem ettől függ: a szülésen való jelenlétnél sokkal fontosabb, hogy a pár tagjai merjék egymás előtt felvállalni véleményüket, illetve hogy problémáikra mindenkor közösen találjanak olyan megoldást, mely mindkettőjük számára elfogadható, és egyikőjükben sem hagy sérelmeket.

Legkésőbb a szülésig ajánlatos kitalálni a kis utód nevét is, mivel a legtöbb kórházban a szülés után pár órával meg kell adni a gyermek keresztnevét. Ebben az esetben is az a legjobb megoldás, ha a szülőpáros tagjai együtt próbálnak meg olyan neveket keresni, melyek mindkettőjük számára szimpatikusak és elfogadhatóak, hisz így lesz közös választás az a név, ahogyan gyermeküket egy egész életen keresztül szólítani fogják. A névadást ma már internetes programok is segítik: ezek böngészése hasznos és kellemes közös időtöltés lehet a terhesség utolsó napjaiban, amikor a kismama mindennapos állapota miatt már nem könnyű kimozdulni.

Az utolsó hónapokban a pár tagjai akár tudatosan is elkezdhetnek ráhangolódni a szülői szerepre. Jó alkalmak erre az olyan barátokkal való találkozások, ahol már vannak gyerekek. Ilyenkor mindketten beleláthatnak egy-egy család mindennapjaiba, a gyakorlatban megtapasztalhatják, mit is jelent édesanyának és édesapának lenni, valamint azt is kipróbálhatják, hogyan értenek szót kisebb vagy nagyobb gyerekekkel. Az ilyen alkalmak segítenek abban is, hogy realisztikusabbá váljon a babavárás: a mindennapokban ugyanis – a filmekből jól ismert “idilli“ pillanatok helyett – inkább a kompromisszumok, az egymáshoz való alkalmazkodás és a folyamatos problémamegoldás vannak túlsúlyban.

A szülés előtti pár hétbe minden olyan programot érdemes beiktatni, ami a pár eddigi életében közös élmény volt, amit a szülőpáros tagjai egyaránt kedveltek és feltöltötte őket, hisz a szüléssel kezdődő új korszakba eleinte kevés közös kimozdulás fér majd bele. De ez az új élet, bár nagyon különbözik a korábbitól, sok szempontból szebb és gazdagabb lesz. Tiszta szívvel, rugalmasan és kellő nyitottsággal pedig minden ideiglenes probléma megoldható!

GéndiagnosztikaA harmadik trimeszter: a szülés előtt álló pár próbatételei