2010. május 3. | 21:30
A kullancsok ma már sajnos nemcsak az erdőkben és a mezőkön támadhatnak, a városi parkokban és a kertekben sétálva szinte ugyanannyira ki vagyunk téve a kullancscsípés veszélyének, mintha kirándulni mennénk. A vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás ellen létezik védőoltás, a beoltottaknak emiatt tehát már nem kell aggódniuk, a Lyme-kór azonban rájuk nézve is fenyegetést jelent: mit tehetünk a fertőzés megelőzése érdekében és mit tegyünk akkor, ha fennáll a betegség gyanúja?
Amennyiben olyan kullancsbeküldő szett került Önhöz, melynek az adatközlő lapján nem szerepel sorszám, kérjük, nevét és postacímét mindenképpen adja meg az adatlapon, hogy a kullancs vizsgálati eredményéről levélben tudjuk értesíteni.
A Lyme-kór sok esetben egyáltalán nem, vagy csak későn kerül felismerésre
A kullancsok világszerte körülbelül 300-féle betegséget terjesztenek, de ezeknek csak egy töredéke veszélyes az emberre: gyakoriság szerint hazánkban a bakteriális eredetű Lyme-kór (borreliózis) áll az első helyen. Ezt követi a vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás, amely azonban szerencsére lényegesen ritkábban fordul elő. A Lyme-kór kiváltója a Borrelia burgdorferi sensu lato nevű baktérium: viszonylag kevéssé ismert, hogy országunkban és Európában ezen kívül még négyféle Borrelia baktérium (B. afzelii, B. garinii, B. burgdorferi sensu stricto és a B. spielmani) okozhatja e komplex kórképet. Dr. Kapiller Zoltán és munkatársainak 2005-ben végzett vizsgálatai szerint a fertőző kullancsok 71,8%-a egyféle, míg 28,2%-uk többféle többféle Lyme-betegséget okozó Borrelia baktériummal volt fertőzött. A felsorolt kórokozók közül az első bőr-, mozgásszervi és idegrendszeri kórképeket, a második főként idegrendszeri, a harmadik pedig elsősorban ízületi- és mozgásszervi betegségeket alakít ki, emberekben és kutyákban egyaránt (a B. spielmani kórokozó szerepe egyelőre még vizsgálatok tárgyát képezi).
A Lyme-kór tüneteinek megjelenése immunrendszerünk erősségétől és a betegségre való örökletes hajlamainktól függ: elképzelhető, hogy magunk is képesek vagyunk hosszú időn át legyőzni a fertőzést, amely ekkor egyáltalán nem fog érdemi tünetet okozni. További eshetőség, hogy a baktérium nem közvetlenül a fertőzést követő időszakban, hanem csak jóval később váltja ki a Lyme-kórra jellemző tünetek valamelyikét: ennek oka, hogy a baktérium szervezetünk több pontján - például az ízületekben vagy az idegrendszerben - is képes "meghúzni" magát. A tünetek felbukkanását ilyenkor az immunrendszer hirtelen meggyengülése idézheti elő. Ez egyaránt bekövetkezhet különféle betegségeket követően vagy akár terhesség során is. Ha a Lyme-fertőzés ekkor sem kerül felismerésre, a tünetek sok esetben ismét elmúlhatnak, és csak később térnek vissza újra - akár más helyen okozva panaszt.
A Lyme-kór valódi gyakoriságát a hivatalosan regisztrált adatoknak körülbelül a tízszeresére becsülik, ami azt jelenti, hogy évente mintegy 10 000 friss fertőzéssel számolhatunk, amelynek csak egy része kerül ténylegesen diagnosztizálásra.
A Lyme-folt csak a fertőzöttek kevesebb, mint felénél jelenik meg
A Lyme-kór ellen nem létezik védőoltás, de ha időben felismerik, jól gyógyítható antibiotikummal. A betegség kezdeti stádiumában az egyetlen egyértelmű és csak a Lyme-kórra jellemző, de nem mindig jelentkező tünet a kullancscsípés körül megjelenő, körkörösen terjedő, néha kokárda alakú bőrpír, a Lyme-folt, amelyet égő, viszkető érzés is kísérhet. A kórképet jelző piros folt a friss fertőzöttek kevesebb, mint felénél jelentkezik, így a betegség diagnózisa sajnos nem építhető kizárólag erre a tünetre: a fertőzés az esetek közel felében lappangó állapotban marad, és amennyiben nem jelentkeznek egyéb jellemző tünetek, csak később vagy egyáltalán nem kerül felismerésre.
A további korai tünetek között szerepel egy nyári influenzára jellemző általános fáradtságérzet, torok-, nyirokcsomó- és izomfájdalom. Hetekkel vagy még később, a fertőzés előrehaladtával idegrendszeri, mozgásszervi, szemészeti és szív tünetek, szorongás, pánikérzés és fokozatosan csökkenő munkabírás, hirtelen fogyás vagy hízás, hőemelkedés, társfertőzés esetén láz jelzi a betegség súlyosbodását. Az említett tünetek havi vagy más periódusokban hullámozva erősödnek és csökkennek, később állandósulhatnak és a betegnek mindig van valami panasza. A Lyme-betegséget ezenkívül kísérhetik különféle bőrgyógyászati tünetek is. Géndiagnosztikai vizsgálattal (PCR) a Lyme-kór kórokozója csak 30% alatti gyakorisággal mutatható ki közvetlenül a vérből: a fertőzöttségre azoknak az ellenanyagoknak a mennyisége és minősége alapján lehet következtetni, amelyeket szerveztünk a baktérium ellen kezd termelni a kullancscsípést követően.
A Lyme-kór kórokozója nem mutatható ki közvetlenül a vérből: a fertőzöttségre azoknak az ellenanyagoknak a mennyisége alapján lehet következtetni, amelyeket szerveztünk a baktérium ellen kezd termelni a kullancscsípést követően. Az emberek immunrendszere azonban nem egyformán működik, így van akinél több, másnál viszont csak kevesebb ellenanyag termelődik. Mindez megnehezíti, hogy kizárólag a vérvizsgálat eredménye alapján mondjuk meg, hogy valóban Lyme-beteg-e valaki. Krónikus Lyme-beteg esetében a diagnózis felállítása nehéz, a kórtörténet, a laboratóriumi eredmények és a tünetek együttesének és jellegének alapján a klinikus szakorvos feladata.
Adjuk postára vagy vigyük be személyesen a kullancsot!
A kullancs postai úton történő beküldésére alkalmas egységcsomaghoz idén a Gyöngy Patikák üzleteiben juthatunk hozzá (bővebben lásd itt). A postai úton történő küldésnél figyelni kell a megfelelő csomagolásra (kis fiola, papírtasak körben leragasztva, légpárnás boríték), illetve arra, hogy a kísérőlevél tartalmazza a beküldő nevét és címét, valamint a kullancscsípés földrajzi helyét.
A kullancsok laborvizsgálatához nincs szükség élő állatra, hiszen a baktérium örökítőanyaga az elpusztított példányok maradványaiból is kivonható, főleg az állatok bélrendszeréből (emiatt az sem jelent problémát, ha az állat feje esetleg beszakadna az eltávolításkor). Egyértelmű diagnózist persze az sem jelent, ha az állat fertőzöttnek bizonyul, hiszen nem biztos, hogy a csípéskor az állat a vérbe juttatta a nyálát, vele pedig a Borrelia baktériumot.
Az ellenanyag-vizsgálat csak a csípést követő hatodik hét után javasolt
Ha a csípést követően megjelenik a minimum 5 centiméternyire növekvő piros folt, akkor laborvizsgálat nélkül is azonnal megkezdődhet az antibiotikumos kezelés, hiszen a bőrgyógyász szakember ez alapján már egyértelművé teheti a fertőzöttség tényét. Ha nincs folt, akkor lehetőség van a fertőzött kullancsban lévő Borrelia baktériumok örökítőanyagának keresésére, illetve a szervezet védekező rendszere által termelt ellenanyagok vérből történő kimutatására. Mindkét laborvizsgálat eredménye a minta beérkezésétől számítva nagyjából két hét múlva az érintett rendelkezésére áll.
Fontos azonban, hogy ellenanyag-vizsgálatnál csak a csípést követő hat hét elteltével lehet informatív a laborvizsgálati eredmény az aktuális csípésre vonatkozóan. Ennek oka, hogy ha közvetlenül a csípést követően fordulunk szakemberhez, még nem feltétlenül indult meg a szervezet ellenanyagválasza, vagy mérhetetlenül kevés ellenanyag van, így a teszt álnegatív eredményt adhat. Ha az illető már fertőzött állapotban volt egy korábbi csípés miatt, akkor az aktuális kullancscsípés után 6 hétnél korábban levett vérminta természetesen pozitiv. Kullancscsípés esetén tehát érdemes magát az állatot bevizsgáltatnunk, és tünetmentesség esetén - a kullancs fertőzöttségének igazolása után - esetleg később elvégeztetnünk az ellenanyag-vizsgálatot.
