A policisztás petefészek szindróma (PCOS) és kezelése

A policisztás petefészek szindróma (PCOS: polycystás ovarium syndroma) a fogamzóképes korú nők leggyakoribb endokrin (hormonális) megbetegedése, gyakoriságát 7-10%-ra becsülik. A női meddőség egyik leggyakoribb oka. A kórkép elnevezését a petefészek kéreg alatt sorakozó apró cisztákról (folyadéktartalmú tömlők) kapta, melyek megérni nem tudó petesejtek, tüszők. Bár az elnevezés csak a petefészekre utal, valójában igen összetett, több szervet érintő betegségről van szó.

A betegség kialakulásának pontos okai még nem teljesen tisztázottak, azonban ma már tudjuk, hogy az öröklött genetikai hajlam mellett az életmód is jelentős hatással bír. A policisztás petefészek szindróma kialakulását befolyásoló tényezők között első helyen a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, illetve ezekkel szoros összefüggésben a túlsúly, elsősorban a hasi elhízás szerepel.

PCOS és inzulinrezisztencia

Mi az inzulinrezisztencia?
Inzulin rezisztens állapotban csökken a célsejtek inzulinra adott válasza, azaz a vérből a cukor felvétele a sejtekbe, tehát nő a vércukor-szint. A hasnyálmirigy ezt az inzulin elválasztás fokozásával tudja korrigálni egy ideig, ami a vér inzulin szintjének megemelkedéséhez, ún. hiperinzulinémiához vezet. Az inzulin rezisztencia következtében fokozott a későbbi cukorbetegség kialakulásának kockázata. A magas inzulin szint – sok egyéb hatása mellett – a petefészkekben férfi hormon (androgén hormon) túltermelést okozhat, ami a PCOS számos tünetéért tehető felelőssé.

A PCO szindrómás betegek kb. 30-50%-a elhízott, elsősorban náluk találunk inzulin rezisztenciát. Számos vizsgálat azonban azt mutatja, hogy nemcsak az elhízott, de a sovány betegek is “inzulinrezisztensebbek” lehetnek, mint a kontrollcsoport azonos korú és testtömeg indexű, egészséges tagjai.

A PCOS egy szindróma, azaz tünet-együttes, mely egyénenként eltérő tünetek és panaszok kombinációját jelentheti. Az alábbi tünetek közül kettő vagy több jelentkezése esetén érdemes szakemberhez fordulni:

  • Szabálytalan vagy kimaradó menstruációs ciklusok. Évi kilenc vagy ennél kevesebb menstruáció hátterében állhat policisztás petefészek szindróma. A vérzések ilyenkor erőteljesebbek lehetnek, mint egyébként.
  • Meddőség. A tüszőrepedés (ovuláció) hiánya miatt a rendszeres szexuális élet ellenére elmarad a megtermékenyülés. Ha egy éven túl sem következik be a várt terhesség, érdemes szakemberhez fordulni.
  • Fokozott szőrnövekedés. A PCOS egyik jellemző tünete lehet az arcon vagy a testen a korábbinál erősebb, sötétebb szőrszálak megjelenése. A lábakon vagy a karokon is jelentkezhet fokozott szőrösödés.
  • A haj elvékonyodása, ritkulása is figyelmeztethet a problémára.
  • Túlsúly vagy elhízás. hirtelen súlygyarapodás, elhízás – különösen, ha a csípőtájon kifejezettebb a jelentkező súlyfelesleg – utalhat policisztás petefészek szindrómára.
  • Bőr problémák. Zsíros, pattanásos bőr, akne jellemző lehet, de előfordulhat a bőr barnás elszíneződése a hajlatokban és a nyakon, az inzulin rezisztencia következményeként.

A fel nem ismert, kezeletlen PCOS hosszútávon számos súlyos szövődmény kockázatával jár:

  • Nőgyógyászati problémák: a már említett menstruációs ciklus zavarok, menstruáció kimaradás, meddőség mellett a terhességgel kapcsolatos komplikációk, mint a korai vetélés, terhességi magas vérnyomás, terhességi cukorbetegség.
  • Belgyógyászati betegségek: csökkent cukor tolerancia, 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás betegség, metabolikus X szindróma, vérzsír zavarok, szív- és érrendszeri eltérések.

A PCOS diagnózisa

Az endokrinológiai kivizsgálás a részletes kórtörténet felvételével és fizikális vizsgálattal kezdődik. A jellegzetes tünetek és panaszok alapján felmerülő diagnózis megerősítését szolgálják a hormonszint vizsgálatok. Az LH, FSH, ösztrogén és az androgén hormonok (DHEA és tesztoszteron) mérése mellett a prolaktin szintet és a pajzsmirigy funkciót is vizsgálni kell, valamint szükséges a vércukorterhelés elvégzése a cukorbetegség vagy inzulinrezisztencia igazolására vagy kizárására.

PCOS gyanúja esetén szükséges nőgyógyászati szakorvosi vizsgálat, illetve kivizsgálás. A kezelés megkezdését követően is fontos a nőgyógyászati kontroll.

A PCOS kezelése

Bár a betegség véglegesen ma még nem gyógyítható, de kezelhető, a folyamat a szervezetben megfordítható. A tünetek visszaszoríthatók, a szövődmények megelőzhetők a megfelelő diéta, rendszeres testmozgás és szükség esetén gyógyszeres terápia együttes alkalmazásával. Fontos, hogy a megkezdett életmódváltozást a tünetek visszafejlődése után sem szabad feladni, mert az kiújuláshoz vezet.

A PCOS kezelése egyénre szabott, a rendelkezésre álló lehetőségek közül a megfelelő módszer kiválasztása függ a tünetektől, az életkortól, valamint a családtervezési szándéktól.

  • Az inzulin rezisztencia csökkenthető megfelelő diétával és rendszeres testmozgással.
    • Csökkenteni kell a finomított szénhidrátbevitelt (cukor- és keményítőtartalmú ételek, például gabona- és kenyérfélék, tészták), amit összetett szénhidrátokkal (zöldségek és gyümölcsök) lehet pótolni. Előnyben részesítendők a kevésbé feldolgozott, teljes kiőrlésű gabonából készült ételek.
    • A rendszeres testmozgás segít a szervezetnek, hogy hatékonyabban használja a hasnyálmirigy által termelt inzulint.
  • Elhízott betegeknél a fogyás csökkenti az inzulinrezisztenciát és a fokozott férfi homon (androgen hormon) termelést is. Az inzulinszint csökkenésével a menstruációs ciklus szabályossá válhat.
  • Ha az életmód változtatás önmagában nem elegendő, úgy az inzulin érzékenység fokozására gyógyszeres kezelési lehetőség is rendelkezésre áll.
  • Fogamzásgátló tabletták: ezek a szerek női hormonokat tartalmaznak, így segíthetnek a menstruációs ciklus szabályzásában. Egyúttal csökkenthetik a nőkben is megtalálható férfi hormonok szintjét, amivel mérsékelhető a fokozott szőrnövekedés és javulhat az aknék állapota.
  • A PCOS következtében kialakuló meddőség egyik lehetséges kezelési módszere a peteérés mesterséges megindítása szájon át adott gyógyszerrel vagy injekció formájában beadott hatóanyaggal. Ha ezek a módszerek nem járnának eredménnyel, laparoszkópos petefészek műtétre is szükség lehet. Szóba jöhetnek a mesterséges megtermékenyítést alkalmazó módszerek is.
  • A férfi hormonok (androgén hormonok) túltermelése okozta tünetek, mint a túlzott szőrösödés, kopaszodás, bőrtünetek csökkentésére bizonyos feltételek mellett alkalmazhatók az ún. antiandrogén hatású gyógyszerek. Néha a fogamzásgátlók ezzel egyidejű szedése is segíthet, de csakis a szakorvos tanácsa alapján.

A fenti kezelési módszerek nem általánosak, így semmiképp sem helyettesíthetik a tünetek szakorvossal történő megbeszélését, és a megfelelő kezelés közösen történő kiválasztását.