Gyermekkori vizelettartási gondok, bepisilés

Gyermekkori vizelettartási zavarok okai és kezelésük

Jellemzően 3-4 éves életkor környékén szokott problémaként felmerülni a bepisilés, ami esetenként ezen életkorokat követően – néha akár 7 éves korban is – fennmaradhat. A bevizelési gondok terápiája az esetek jelentős hányadában alapvetően nagyon egyszerű, ehhez azonban előbb részletesen fel kell tárni a jelenség mögött meghúzódó pontos okokat. Számos olyan, esetenként még ma is javasolt, régebbi típusú gyógyszeres kezelés létezik, amelyek sajnos egyáltalán nem hatékonyak: emiatt érdemesebb inkább gyermekurológus szakemberhez fordulni ezekkel a problémákkal, hogy a ritkább szervi okokra visszavezethető elváltozások kizárása után a megfelelő terápia beállítását elkezdjük.

Mi okozza a leggyakoribb vizelettartási zavarokat?

Meglehetősen elterjedt nézet, hogy a bepisilés hátterében pszichés okok húzódnak meg, sokszor azonban még azután sem szűnnek meg ezek a problémák, hogy a szülők már pszichológus szakember segítségét is igénybe vették. Ennek az az oka, hogy az ilyen esetekben végül nem sikerül pontosan meghatározni, hogy mi az a pszichés ok, ami miatt a gyermek vizelettartási zavarai kialakultak.

Ami a vizelettartási zavarok kezelésében valóban eredményre vezet, az egy ennél komplexebb megközelítés. Egy minden más szempontból egészséges gyermek esetében a vizelettartási zavarok két fő ok miatt alakulhatnak ki.

A tanult vizelettartási és vizeletürítési reflexek kialakulásának hiánya

Az egyik, hogy amikor a gyermeknek 2-4 éves kora körül ki kellene alakítania a vizelettartás és a vizeletürítés tanult reflexeit, akkor erre a tanulási folyamatra nem kerül sor. A tanulási folyamat elmaradásának hátterében nagyon sokszor a túlzottan ingerdús környezet áll: a gyermek mindig valami másra figyel – például tévét néz vagy a tableten játszik – a vizelettartási és vizeletürítési reflexek elsajátítására pedig már nem jut ideje odafigyelni, így ez teljesen a háttérbe szorul.

A megfelelő mennyiségű nappali folyadékfogyasztás hiánya

Lehetséges egy másik eset is, amikor a hólyagürítési szokások idővel megfelelően kialakulnak, később azonban mégis megjelennek a vizeletürítési problémák, például akkor, amikor a gyermek bekerül az óvodába.

Ilyenkor az történik, hogy napközben nem iszik eleget a gyermek, majd hazaérve egyszerre pótolja a naponta szükséges folyadékmennyiséget. Éjjel aztán a vese fokozott kiválasztásba kezd, és részben emiatt fog rendszeresen bepisilni a gyermek.

Részben pedig amiatt, mert az elégtelen mennyiségű folyadékfogyasztás miatt a vizelet rendszeresen nagyon koncentrált lesz. Ez csípi a húgyhólyagot, ami a nappali időszakokban vizeletürítési reflexet vált ki akkor is, ha a hólyag egyébként csak kevés vizeletet tartalmaz. Ez egy kémiai inger, ami ha megszokottá válik, akkor az agy nem tanulja meg, hogy milyen az, ha tele van a húgyhólyag, és emiatt kellene vizeletet üríteni. Az éjjeli bepisiléshez ez a tényező is hozzájárul, az éjszakára megtelt húgyhólyag esetén ugyanis nem a tanult válaszok, hanem az automatikus gerincvelői reflex fogja kiváltani a vizeletürítést.

Hogyan kezelhetőek a vizelettartási zavarok?

A fentiekből jól látható, hogy itt nem igazán pszichés, sokkal inkább életvitelbeli problémákról van szó, a kezelés pedig csak akkor lehet hatékony, ha a vizelettartási zavarok két fő okának megszüntetésére irányul.

Ha gyermekünket rendszeres időközönként kiküldjük pisilni – és ehhez a megfelelő, nyugodt környezetet biztosítunk a számára – akkor egyrészt megelőzhetőek, másrészt kezelhetőek is az ingerdús környezet miatt kialakuló vizelettartási problémák. Lehetnek persze további tényezők is, ami miatt kevesebb figyelem irányul a gyermekre, például amikor a családban kistestvér születik. Ilyenkor szintén több figyelemre, és az idősebb gyermek vizelési szokásainak tudatossá tételére van szükség.

Az éjjeli bepisilések esetében gyakori tanács, hogy ne itassuk a gyermeket este hét után. Ez önmagában nem fog eredményre vezetni, csak akkor, ha napközben már kellő mennyiségű folyadékot megivott a gyermek. Ehhez az óvónőkkel történő konzultációra is szükség lehet, ha gyermekünk napközben már nem velünk tartózkodik. Így nemcsak a vese túlzott éjjeli aktivitása, hanem a vizelet koncentrálttá válása, ezáltal pedig a kémiai ingerhez kapcsolódó vizeletürítés kialakulása is elkerülhető.

Hogyan segít a vizelettartási zavarok megoldásában a gyermekurológiai konzultáció?

Centrumunk gyermekurológus szakorvosa a szülőkkel és a gyermekkel történő beszélgetés során kideríti, hogy a fentebb említett tényezők közül melyik áll a vizelettartási problémák kialakulásának hátterében. Ezután egyezteti a szülőkkel, hogy mire kell jobban odafigyelniük, és mi az, amivel hatékonyan kezelhető a probléma. A konzultációt később egy ellenőrző beszélgetés követi, ahol egyeztetésre kerül, hogy miben kell esetleg változtatni a korábban megbeszélteken.

Szakorvosunk segít továbbá néhány olyan tényező kizárásában is, amely szintén befolyásolhatja a vizeléshez kapcsolódó szokások alakulását. Fontos például, hogy gyermekünknek ne legyen székrekedése, mert ez is megzavarhatja a helyes vizelettartási és vizeletürítési reflexek megtanulását. Ugyancsak fontos, hogy gyermekünk a vizelései alkalmával ne csak félig, hanem teljes kiürítse a húgyhólyagját. Ha ez nem történik meg, akkor ezt a tényezőt is kezelni kell, hiszen a húgyhólyag ilyenkor rendszeresen hamarabb megtelik, mint amilyen gyakran ennek be kellene következnie.

A pangó, állandóan vizeletet tartalmazó hólyag emellett elősegíti a baktériumok szaporodását, ami hólyaghurut kialakulásához vezet. Hólyaghurut esetén a vizelettartási képesség még jól működő reflexek esetében is zavart szenvedhet. Így addig, amíg ezeket a problémákat nem szüntetjük meg, a vizelettartás sem várható el a gyermektől.