Az infertilitás és az IVF sikertelenségének immunológiai okairól

Az infertilitások oka mindkét nemet érinti. Férfiakban a kóros ivarsejtképződés, vagy a spermiumok fejlődészavara, számuk csökkenése gyakran egyfajta szervspecifikus autoimmun betegségre vezethető vissza. Ezeket az eseteket általában szűrés kapcsán fedezik fel és urológus kezeli. Elképzelhető, hogy nőkénél jóval ritkábban előforduló immunológiai rendszerbetegség áll fenn, ezek a betegek már rendszerint valamilyen gondozásra járnak. A női meddőség hátterében egyre több esetben fedezünk fel immunológiai eredetet. Ha a szó klasszikus értelemében nem is, de a kórkép kialakulásában sokkal gyakoribbak az immunológiai eltérések, mint korábban gondoltuk. Szerepelnek ezek között szisztémás immunbetegségek (ilyenkor több szerv vagy szervrendszer beteg, a páciens közérzetét illeően betegnek is érzi magát). Ők legtöbb esetben már tudnak immunbetegségükről, pl. SLE-jükről, ízületi gyulladásukról, kötőszöveti betegségükről. A szervspecifikus immunbetegségek esetén, autoimmun folyamat következtében csak egy-egy szerv betegszik meg, a szervkárosodás vagy a szerv gyulladásának kezelése nem feltétlenül immunológiai. Infertilitás szempontjából ilyen pl. a petefészek korai kimerülésének több esete. Olykor a folyamat lassítása/megállítása segít, de olyan is előfordul, hogy a kiesett működést pótolni kell, vagy éppenséggel műtéti megoldás szükséges. Alloimmunitási zavarról a jelen esetben pedig akkor beszélünk, amikor az egyébként egészséges védekezőrendszer valamilyen okból túlságosan „elutasító” a magzati sejtek iránt.

Szisztémás autoimmun betegség, mint a női meddőség oka

Amennyiben a gyermeket kívánó nő immunbeteg, szisztémás autoimmun kórképben szenved, akkor ennek többnyire már tudatában van. Leggyakoribb ilyen kórkép az SLE (szisztémás lupus erythematosus, vagy röviden lupus), emiatt már többnyire folyik valamilyen immunológiai gondozás. A terhesség többnyire vállalható, optimális időpontja akkor van, amikor ez az – önmagában is hullámzó aktivitást mutató – kórkép éppen nyugalomban van. Ennek megítélésére rendelkezünk megfelelő laboratóriumi vizsgálatokkal.

Lényeges az is, hogy a beteg ne kapjon olyan gyógyszert, amelyik a magzat genetikai állományát vagy a magzat méhen belüli fejlődését zavarná. Ebből a szempontból a betegség gyógyításának egyik alapját képező szteroidkészítmények a legártalmatlanabbak. Meg kell tapasztalni, mi az a legkisebb gyógyszeradag-igény, amely a betegséget még egyensúlyban tartja. A betegség aktivitásának ellenőrzésével és a gyógyszeradagok megfelelő beállításával együtt fontos a tudatos családtervezés, ehhez a beteg vizsgálatán, a kórelőzményen kívül az elvégezhető laborvizsgálatok a családtervezésben közreműködő szakember számára fontos információkat tudnak adni. Legjobb, ha az immunbetegek ellátásában jártas nőgyógyász segítségét vesszük igénybe.

A szisztémás immunbetegségek miatt alkalmazott immunológiai gátlószerek közül nem egy a petefészkek korai kimerüléséhez vezethet, függetlenül az autoimmun betegségtől. Az immunszuppresszív szerek beállításánál fokozott figyelmet fordítunk ezekre a készítményekre. A szteroid-kiváltó szerek alkalmazásánál a kockázat/haszon elvet a gyermekvállalás szempontjával kiegészítjük.

Lényeges a szerek biztonságos „kimosódási ideje” is a szervezetből, mely gyógyszertől függően 3-6 hónap is lehet.

POF, a petefészkek idő előtti kimerülése

Ez a 40 évesnél fiatalabbak 1%-át érinti, kialakulásában a különféle petefészek-, mellékvesekéreg- és pajzsmirigy-ellenes antitestek szerepe jelentős lehet, de az immunológiai tényezők mellett a genetikai, kromoszómális, toxikus okok is gyakoriak. Rendelkezésre állnak olyan laborvizsgálatok, melyekkel a kimerülés folyamatának immunológiai okai vizsgálhatók.  A POF  kialakulásába csak igen korlátozottan tudunk beavatkozni, jelenleg nincs olyan szerünk, mellyel a folyamat visszafordítható lenne.

POF gyakran társul endometriózissal, policisztás petefészekkel – a folyamat oka gyakran szintén immunológiai. A szervspecifikus antitestek a laboratóriumban kimutathatóak (egyes enzimek ellen, a mellékvesekéreg ellen).

Gyakori a társulás más hormonális kórképpel is: a pajzsmirigy vagy a mellékvesekéreg csökkent működésével. Sok esetben petefészek ellenes antitestek mutathatók ki. Ezekben az esetekben hormonpótlás, az endokrin anyagcsere helyreellítása, az endometriózis műtéti vagy laparoszkópos megoldása segíthet.

Alloimmun eredetű meddőség

Az esetek egy részében ez a mechanizmus felel a természetes úton vagy IVF során létrejött embrió meg nem tapadásáért. Az alloimmun mechanizmusok szűrése az elmúlt évtizedben sokat fejlődött, az esetek egy részében gyógyszeres kezelésre is van lehetőség.

Vizsgálható a kilökődési folyamat egyik végrehajtó elemének, az anyai természetes ölősejteknek (NK-sejteknek) az aktivitása és aránya. Megbecsülhető, hogy az immunválasz kialakításában résztvevő sejtek „milyen nyelven beszélnek” (Th1/Th2 válasz egymáshoz viszonyított aktivitása), vagyis a köztük kialakuló kommunikáció inkább befogadó-tanuló, vagy támadó-elutasító választ szokott-e eredményezni. Ezek a vizsgálatok az anyai immunitás magzat irányában kifejtett, általános viselkedéséről adnak felvilágosítást. A meghatározások korlátját az jelentheti, hogy a mérések „pillanatfelvételt” nyújtanak (vagyis a változó aktivitású immunrendszerről egy adott időpillanatban adnak véleményt). A leletek megalapozhatják az immunszuppressziót célzó kezelési javaslatunkat.

Bizonyos esetekben az anyai immunitás speciálisan elutasító a magzati sejtek iránt, melyeket részben a partner genetikai állománya határoz meg. Specifikus immunvizsgálattal mód van ennek megítélésére. Amennyiben ilyen helyzet bizonyosodik be, az anyai immunválasz általános jellegű befolyásolásán (immunszupresszió) túl vannak más, kifejlesztés alatt álló megoldások: ilyenkor például apai sejtek (pl. vérlemezkék vagy limfociták) felhasználásával oltóanyag készíthető, melyet a kismamának beadva a fenti specifikus „elutasító” immunválasz csökkenthető egy oltási sorozat segítségével.

Mikor kérjen immunológiai konzultációt?

  • meddőség esetén;
  • ismételten sikertelen IVF esetén, ha az embrió megtapadásában van zavar;
  • ismert autoimmun betegség esetén;
  • tartósan fennálló, ismeretlen eredetű gyulladásos folyamat esetén;
  • amennyiben egyéb szűrés kapcsán pozitív immunlabor-leleteket kapott;
  • immunszuppresszív gyógyszer szedésekor;
  • amennyiben meddőségi klinikára jár és nem történt immunológiai konzultáció

Kapcsolódó tartalmak: